História 2008
2008 / 3. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - BURUCS KORNÉLIA: Mosás, vasalás a mindennapokban, 1945-1990 : "Nyugdíjba ment a teknő, az üst, a mosófazék"
ták e munkát - hiányzott a mosókonyha, így a mosónő nélkül maradt háziasszony a konyhát-fürdőt lavórokkal, kis kádakkal telepakolva végezte e munkát. Falun pedig sokhelyütt még az 1960-as évek közepén is a település végén csordogáló patakra jártak az asszonyok a mosnivalóval.A forgótárcsás gépek, 1950-60-as évek Magyarországon Nagy Imre miniszterelnökségéhez (1953-1955), majd Kádár János „országosához” (1956-1987) köthető az „életszínvonal-politika”, és ennek részeként a célkitűzés: a háztartások infrastruktúrájának modernizálása (villany-, vízvezetékhálózat, háztartásicikk- és élelmiszer-kereskedelem), valamint az elektromos kisgépek (mosógép, hűtőszekrény stb.) tömeges termelésének-forgalmazásának megoldása. Mindez a hidegháborús gazdaságitechnológiai elzárkózás, a tervutasításos gazdálkodás, a piac korlátozása miatti rendszeres áruhiány stb. korlátai között. De kétségtelen: e két politikusnak is része volt abban, hogy Magyarországon a társadalom szokásrendszerébe beépült a háztartási gépek iránti igény, kialakult a készség e gépek kezeléséhez és létrejött az a szakembergárda, amelyik biztosíthatta a háztartások technikai fejlesztését. Visszatérve a mosáshoz! A Nagykormány az életszínvonal-politika részeként, egyben a termelőmunkába bevont nők „második műszakját” megkönnyítendő, 1953-ban mosógépprogramot hirdetett, melyhez hazai termelőbázist kerestek. Az 1953-1957 közötti évekre - részben a politikai huzavona, az irányító minisztériumok kapkodása, részben a gyárak profilkeresése, a használati cikkek tömegtermelésének kialakulatlansága miatt - jellemző a gyártókapacitás ide-oda telepítése. A mosógépgyártás is ezt az utat járta. Jóllehet már 1952-ben történtek próbálkozások, de csak az 1953. évi kormányhatározat után indult be számottevő mennyiségű mosógép gyártása. (1954-1957 között a budapesti Villamosgép és Kádelgyár - ekkor Közszükségleti Cikkgyár néven - 75 ezer darabot gyártott.) 1957-ben a kormány végül a hajdúsági Téglás község határában eredetileg hadiipari termékek és autóalkatrészek gyártására 1952-ben épített, lőtérrel körülvett üzemet (Hajdúsági Iparművek, HIM) bízta meg keverőtárcsás mosógépek előállításával. (Az 1960-as évek elején a HIM 1,5 kg ruha kimosására alkalmas M0-3 hengeres és M0-1 állóhasáb alakú mosógépei, az Elekthermax Vállalat ugyanilyen kapacitású, négyszögletes, oldaltárcsás, de kisebb szériában gyártott, ezért kevésbé elterjedt gépe, a Könnyűgépgyár 4 kg ruha mosására képes Sabaria, valamint a Fémtömegcikkművek 2,5 kg-os, szögletes, Hattyú névre keresztelt géptípusai voltak forgalomban. 1958-ban már 100 ezer körüli darabot adtak el, 1959-ben pedig a választék további bővítése érdekében többféle szovjet mosógépet is importáltak. Persze a könnyen kezelhető, hosszú élettartamú forgótárcsás gépek sem mentesítették teljesen a háziasszonyt a mosás fáradságos munkája alól, az továbbra is eltartott majd’ egy napot. (Ilyenkor aztán csak egyszerű „menü” került a család asztalára: rántottleves, darasterc.) A forgótárcsás géppel - amelyben a géppalást oldalán vagy alján elhelyezett „tárcsa” által kavart vízörvény forgatta a ruhát a lúgos lében - csak mosni lehetett. (A vizet melegítő fűtőszál évek múlva került az automata gépekbe.) Kapacitása 1,5 kg száraz ruha volt, amit 3-6 perc alatt mosott ki, 1 kg ruhához 20-30 liter vizet elhasználva. A vizet forgató tárcsa azonban a ruhaneműt erősen igénybe vette, koptattaszaggatta, alig szétszedhető kupacba tekerte, a gombokat törte, így kényesebb anyagokat nem lehetett a gépbe rakni, azokat továbbra is kézzel mosták, a szennyezettebb ruhákat viszont kétszer is át kellett pörgetni vele. A keverőtárcsás gép mellett néhány évig, 1967-1972 között, a HIM nagyobb (5-10 kg) mosókapacitású lengőlapátos gépet is gyártott. E típusnál a mosószeres vizet jobbra-balra mozgató lengőlapát úgy volt elhelyezve, hogy nem érintkezett közvetlenül a ruhával, így mechanikai koptató hatása, de víz- és energiaigénye is kisebb volt, mint forgótárcsás társáé, mosásideje viszont már átlagosan 10-20 perc. E típus azonban Magyarországon nem terjedt el igazán. (Talán magasabb ára és az azzal nem arányos teljesítménynövekedés riasztotta a potenciális vásárlókat.) 1964-ben a HIM megkezdte a korszerűbb, forgódobos mosógépek előállítását is, ám ehhez eleinte csak közületek juthattak hozzá. A géppel végzett munka ellenére a kézi erőre továbbra is szükség volt a Teknő a kisasztalon, lavór, vizesvödör, mosószerek és két erős kéz - a mosás kellékei évtizedeken át. Csepel, 1941 • Budapest, 1979 32