História 2008
2008 / 3. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - BURUCS KORNÉLIA: Mosás, vasalás a mindennapokban, 1945-1990 : "Nyugdíjba ment a teknő, az üst, a mosófazék"
az Energomat (1980), majd az Energomat Thermal (1983) készülékekkel jelent meg a piacon. Utóbbi meleg vízzel is működött, így a mosáshoz kevesebb villamos energiát használt el. A hálózati meleg víz esetleges kimaradásakor a beépített betét fűtötte fel a mosóiét. (A teljesen automata mosógép immáron az emberi erő részvételét a mosási folyamatban 10%-ra redukálta.) Az automata készülékek hamar népszerűvé - s rögtön hiánycikké is - váltak, még csak megközelíteni sem tudták az évi 80-110 ezer db-os igényt. Jóllehet a gép árát szociálpolitikai megfontolásokból nem emelték, így is 2-3 havi átlagfizetésbe került, s több helyen csak „pult alól”, vagy a több hónapos előjegyzési várakozás után lehetett hozzájutni. Némileg bővítették a kínálatot a szocialista importból származó gépek, így a hideg és meleg vízre is csatlakoztatható szovjet és csehszlovák automaták. (A technikai korszerűsödés azonban csak lassan mutatkozott meg a gépállomány összetételében: a mosógépek többsége még 1988-ban is forgótárcsás volt, s csak 17%-uk automata, így a címben idézett teknő, üst és mosófazék még sokáig szolgálatban maradt,) egy mosó- és vasalógépet kapott, így háromnegyed óra alatt kb. 8 kg ruhát lehetett kimosni, és fél óra alatt ugyanannyit kivasalni. (A háztömbös mosógépeket a fővárosi Mosógépgyár készítette, viszonylag kis számban, mert ahhoz az ipari áramot kellett bevezetni. Ráadásul ára is „húzós” volt: közel 15 ezer forintba került.) Magyarországon azonban az ún. tömbmosoda - mind a Nyugaton, mind a Szovjetunióban elterjedt mosási mód - nem aratott nagy sikert. (Hazai kudarcának okait külön társadalomlélektani tanulmány tárgyalhatná.) A géphiány miatt évekig gyakorlat volt az is, hogy vidéken a tsz-ek és a nőtanácsok mosógépet (majd porszívót) vásároltak, s csekély térítés ellenében használatra adták. Szociális keretükből az üzemek is vásároltak mosógépeket, s ezeket a gyári mosókonyhában, vagy kölcsönzéssel bocsátották dolgozóik rendelkezésére. Előfordult persze olyan eset is, amikor a drága berendezés évekig a raktárban hevert. Pl. a tiszasülyi állami gazdaság még 1955-ben 31 ezer forintért két nagyobb teljesítményű mosógépet vásárolt, sőt a mosókonyhát is megépítették. Az elkészült helyiséget azonban sportszerraktárnak rendezték be... A kereskedelem rossz áruterítése is gerjesztette a kielégítetlen igényeket. A mosógép sok asszony számára évekig „a vágy titokzatos tárgya” maradt. Ha hónapokig tartó lemondások árán összekuporgatták is a rávaló 1500- 1800 Ft-ot, nehezen sikerült elcsípniük a Keravill-üzletekben a gépet. Ugyanakkor IKEA-jegyre, azaz a Nyugaton befizetett és itthon levásárolható utalványra - ahogy arról a Nők Lapjában 1957 tavaszán egy olvasó panaszkodott - kapható volt a gép, mindössze 37 dollárt kell befizetnie a külföldi hozzátartozónak, hogy magyarországi rokona hozzájusson az áhított eszközhöz. A kereskedelmi forgalomba kerülő mosógépek elosztásába a szakszervezetek is bekapcsolódtak: az 1950-es évek végén 30%-át - a nőbizottságokkal karöltve - az üzemi bizottságok osztották szét a legrászorultabbak között. (Ne gondoljunk óriási számokra: 1957. október-decemberre a megyék részére összesen 170 db mosógéputalványt biztosítottak.) A mosással kapcsolatban gyakran felmerült az a kérdés is: az időt, energiát igénylő Tombmosoda, gépkölcsönzés, Patyolat? A mosást, vasalást könnyítő villamos háztartási készülékeket sokáig nem engedhette meg magának minden család. Ezért az 1950-es évek elejétől néhány kiemelt városi lakótelepen mosó- és vasalógépekkel felszerelt helyiségeket alakítottak ki. A Nők Lapja egyik 1953. decemberi száma hálatelt hangon („Az állam ezzel ismét nagy gondot vett le a vállunkról!”) számolt be arról, hogy a főváros élmunkás-lakónegyedében minden háztömb egy www. A mosógépek tömegessé válásához a vezetékes vízellátás széles körű lehetősége kellett. Karikatúra, Ludas Matyi, 1973 A panellakások tervezésekor - arra számítva, hogy a házimunkát kiváltja a szolgáltatóipar - a háztartási gépek helyigényét nem vették figyelembe. Karikatúra, Ludas Matyi, 1979 34