História 2008
2008 / 1. szám - EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM - KATZ, JAKOV: Ifjúkori házasság a középkori zsidó kultúrában : Ideológiai-vallási, gazdasági-politikai okok
got még nagyobb szigorral toldották meg. Jichák Luria (Ari) a Tikkuné há-Tsuvájában („A megbánás/bűnbánat szabályai”), amelyet a tanítványai szóban örökítettek tovább, az önkínzás mértékéül 84 böjtöt határozott meg. sadalmi tényezők ugyan képesek voltak megerősíteni vagy gyengíteni ezen ideál létezését, de az ideál a zsidó társadalom hagyományaiban és szociális struktúrájában gyökerezett. A házasság szerepe A fiatalkori házasság alapvető célja, hogy megóvja az embert a bűntől. Már a talmudi források is felfedezték a kapcsolatot a tisztaság ideálja és a vétektől való félelem, valamint a fiatalkori házasság között, és minél jobban nőtt az emberek félelme a világuk elvesztésétől a „fiatalkori bűnök” miatt, annál inkább igyekeztek fiaikat megházasítani, még mielőtt azok belekóstolnának a bűn ízébe. Valamennyi erkölcsi könyv ebben a kérdésben azzal az intéssel zárja mondanivalóját, hogy meg kell nősíteni a fiúkat „ifjúságukban, még mielőtt ilyesféle gondolatokra jutnának”. Az apák közül sokaknak valószínűleg pszichológiai indokként szolgált fiatalkori eltévelyedésük emléke is. A Résit Hohmá („A bölcsesség kezdete”) című könyv szerzője magyarázatában megjegyzi, hogy a fiatal fiúk megházasítása nem más, mint az apa „fiatalkori bűneinek” kijavítása. Biztosítani a gyermekek jövőjét A történészek politikai-gazdasági okokat is látnak a lányok fiatalkori férjhez adásának szokásában: a gazdasági és politikai biztonság hiányát, amely arra késztette az apákat, hogy időben biztosítsák gyermekeik jövőjét. A feudális törvény szerint ugyanis a földbirtokosnak joga volt birtokba venni az árvák földjét, ha még nem mentek férjhez. Ezért siettek a szülők férjhez adni lányaikat, hogy ily módon megelőzzék örökségük elkobzását. Az uralkodó vallási ideál azonban időben megelőzte az említett gazdasági és politikai okokat. A gazdasági és tájszimbólumokkal - pl. lakóházzal - díszített zsidó eljegyzési aranygyűrűk. Itália, 17. század A házasságok korai megkötését elősegítette a korabeli zsidók foglalkozási szerkezete, amely nem igényelt hosszan tartó szakmai felkészülést. Ez a megállapítás valamennyi foglalkozásra alkalmazható, a kereskedéstől egészen a vallásoktatásig. (Igaz, az orvosi és bizonyos iparos foglalkozások hosszabb tanulmányi időt igényeltek, de e területeken kevesen dolgoztak.) A legtöbb kereseti mód nem követelt különleges felkészültséget, így az oktatásnak nem kellett a gazdasági vagy a gyakorlati életben értékes tudást átadnia. Ha a tanulmányokat a fiúk fiatalon abbahagyták, az nem a szakmai képzés miatt történt, hanem gyakorlati munkavégzés, pl. a szülőknek nyújtott segítség miatt. Az áhított életmód azonban a tanulás folytatása volt egészen a házasulandó korig. A megházasítottnak a házasság a gyakorlati életbe való belépést jelentette, így a fiatalok számára a korai házasság biztosította az átmenetet a tanulói életből a gyakorlati életbe. A házasságok ennek megfelelő gyakorlati elrendezését szolgálta az a szokás, hogy a fiatal pár közel két évig a vőlegény vagy a menyasszony szüleinek támogatását élvezte. Ez a szokás olyannyira elfogadott volt, hogy a feltételeket felvették a Stár há-tenáim („feltételek kötelezvénye”) megfogalmazásába. Ez az átmeneti időszak a megházasított fiatal számára egyrészt a tanulóévek folytatása volt, másrészt lehetőséget adott arra, hogy megfigyelje a szülők üzleti gyakorlatát és kísérleteket tegyen az abban való önálló részvételre. Az a tény, hogy az ideiglenes felkészülés elégnek bizonyult a gyakorlati életben, az ügyletek típusával volt kapcsolatban. A szakmai felkészülés rövidsége Férj és feleség a zsidó hagyományban „...Ben Hé Hé, mások szerint Jehudá ben Témá mondotta: Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani (bár micvá). Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik. Tizennyolc évesen megnősül. Húszévesen meglett ember. Harmincévesen ereje teljében van, negyvenévesen az értelem embere. Ötvenéves korában már képes okos tanácsot adni...” (Misna,Avot 5:22) „Akinek nincs felesége nem tekinthető egész embernek. [...] Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül.” (Gén. Rabba 8:9) „Isten türelmetlenül várja, hogy a férfi megnősüljön.” (Kidusin 29b) „Akinek nincs felesége, híján van az áldásnak, jónak... a békének...” (Jevámot 62b) „Aki nem házasodik meg, állandó bűnben él, és Isten elfordul tőle...” (Kidusin 29b, Peszáhim 113a) „Aki úgy szereti feleségét, mint saját magát, és többre becsüli őt saját magánál, arról mondja az írás: és tudni fogod, hogy béke van sátradban...” (Jevámot 62b, Szánhedrin 76b) „A férfi szigorúan ügyeljen arra, hogy tisztelje feleségét, mert csak a feleség érdeme hoz áldást a házra.” (Bábá Meciá 59a) „A háztartás és a gyermekek ellátásának dolgaiban a férfi kövesse felesége tanácsát, hogy béke és összhang uralkodjék otthonában.” (Bábá Meciá 59a) „A férfi egyék és igyék kevesbbet, mint amennyit megengedhet magának, öltözködjék úgy, hogyan megengedheti magának, ámde becsülje meg [lássa el ruházattal és födéllel] feleségét és gyermekeit jobban, mint amenynyire megengedheti magának.” (Hulin 84b) „Bölcseink azt mondták: a férfi hízelegjen feleségének, hogy megóvja a házi békét.” (Midrás Jelámdénu) „A testi egyesülés csak vágyból, a férj és feleség öröméből fakadhat.” (Maimonidész, Hilhot Iszut, 15 19