História 2008

2008 / 1. szám - EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM - KATZ, JAKOV: Ifjúkori házasság a középkori zsidó kultúrában : Ideológiai-vallási, gazdasági-politikai okok

got még nagyobb szigorral toldották meg. Jichák Luria (Ari) a Tikkuné há-Tsuvájában („A megbánás/bűn­­bánat szabályai”), amelyet a tanít­ványai szóban örökítettek to­vább, az önkínzás mértékéül 84 böjtöt határozott meg. sadalmi tényezők ugyan képesek voltak megerősíteni vagy gyengíteni ezen ide­ál létezését, de az ideál a zsidó társa­dalom hagyományaiban és szociális struktúrájában gyökerezett. A házasság szerepe A fiatalkori házasság alapvető célja, hogy megóvja az embert a bűn­től. Már a talmudi források is felfedez­ték a kapcsolatot a tisztaság ideálja és a vétektől való félelem, valamint a fia­talkori házasság között, és minél job­ban nőtt az emberek félelme a világuk elvesztésétől a „fiatalkori bűnök” miatt, annál inkább igyekeztek fiaikat meghá­zasítani, még mielőtt azok belekóstol­nának a bűn ízébe. Valamennyi erkölcsi könyv ebben a kérdésben azzal az intéssel zárja mon­danivalóját, hogy meg kell nősíteni a fiúkat „ifjúságukban, még mielőtt ilyes­féle gondolatokra jutnának”. Az apák közül sokaknak valószínűleg pszicholó­giai indokként szolgált fiatalkori elté­velyedésük emléke is. A Résit Hohmá („A bölcsesség kezdete”) című könyv szerzője magyarázatában megjegyzi, hogy a fiatal fiúk megházasítása nem más, mint az apa „fiatalkori bűneinek” kijavítása. Biztosítani a gyermekek jövőjét A történészek politikai-gaz­dasági okokat is látnak a lá­nyok fiatalkori férjhez adásá­nak szokásában: a gazdasági és politikai biztonság hiányát, amely arra késztette az apá­kat, hogy időben biztosítsák gyermekeik jövőjét. A feudális törvény szerint ugyanis a földbirtokosnak joga volt birtokba venni az árvák földjét, ha még nem mentek férjhez. Ezért siettek a szülők férjhez adni lányaikat, hogy ily módon megelőzzék örökségük elkob­zását. Az uralkodó vallási ideál azonban időben megelőzte az említett gazdasági és politikai okokat. A gazdasági és táj­szimbólumokkal - pl. lakóházzal - díszített zsidó eljegyzési aranygyűrűk. Itália, 17. század A házasságok korai megkötését elősegítette a korabeli zsidók fog­lalkozási szerkezete, amely nem igé­nyelt hosszan tartó szakmai felkészü­lést. Ez a megállapítás valamennyi fog­lalkozásra alkalmazható, a kereskedés­től egészen a vallásoktatásig. (Igaz, az orvosi és bizonyos iparos foglalkozások hosszabb tanulmányi időt igényeltek, de e területeken kevesen dolgoztak.) A legtöbb kereseti mód nem követelt kü­lönleges felkészültséget, így az oktatás­nak nem kellett a gazdasági vagy a gya­korlati életben értékes tudást átadnia. Ha a tanulmányokat a fiúk fiatalon abbahagyták, az nem a szakmai képzés miatt történt, hanem gyakorlati mun­kavégzés, pl. a szülőknek nyújtott segítség miatt. Az áhított életmód azonban a tanulás folytatása volt egészen a házasulandó korig. A megházasított­­nak a házasság a gya­korlati életbe való belé­pést jelentette, így a fia­talok számára a korai házasság biztosí­totta az átmenetet a tanulói életből a gyakorlati életbe. A házasságok ennek megfelelő gya­korlati elrendezését szolgálta az a szo­kás, hogy a fiatal pár közel két évig a vőlegény vagy a menyasszony szüleinek támogatását élvezte. Ez a szokás olyannyira elfogadott volt, hogy a fel­tételeket felvették a Stár há-tenáim („feltételek kötelezvénye”) megfogal­mazásába. Ez az átmeneti időszak a megházasított fiatal számára egyrészt a tanulóévek folytatása volt, másrészt le­hetőséget adott arra, hogy megfigyelje a szülők üzleti gyakorlatát és kísér­leteket tegyen az abban való önálló részvételre. Az a tény, hogy az ideig­lenes felkészülés elégnek bizonyult a gyakorlati életben, az ügyletek tí­pusával volt kapcsolatban. A szakmai felkészülés rövidsége Férj és feleség a zsidó hagyományban „...Ben Hé Hé, mások szerint Jehudá ben Témá mondotta: Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a paran­csolatokat betartani (bár micvá). Tizenöt évesen a Talmudban búvár­kodik. Tizennyolc évesen megnősül. Húszévesen meglett ember. Harminc­évesen ereje teljében van, negyven­évesen az értelem embere. Ötven­éves korában már képes okos taná­csot adni...” (Misna,Avot 5:22) „Akinek nincs felesége nem te­kinthető egész embernek. [...] Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nél­kül, egyikük sem lehet Isten nélkül.” (Gén. Rabba 8:9) „Isten türelmetlenül várja, hogy a férfi megnősüljön.” (Kidusin 29b) „Akinek nincs felesége, híján van az áldásnak, jónak... a békének...” (Jevámot 62b) „Aki nem házasodik meg, állandó bűnben él, és Isten elfordul tőle...” (Kidusin 29b, Peszáhim 113a) „Aki úgy szereti feleségét, mint saját magát, és többre becsüli őt saját magánál, arról mondja az írás: és tudni fogod, hogy béke van sátrad­ban...” (Jevámot 62b, Szánhedrin 76b) „A férfi szigorúan ügyeljen arra, hogy tisztelje feleségét, mert csak a feleség érdeme hoz áldást a házra.” (Bábá Meciá 59a) „A háztartás és a gyermekek ellá­tásának dolgaiban a férfi kövesse fe­lesége tanácsát, hogy béke és össz­hang uralkodjék otthonában.” (Bábá Meciá 59a) „A férfi egyék és igyék kevesbbet, mint amennyit megengedhet magá­nak, öltözködjék úgy, hogyan megen­gedheti magának, ámde becsülje meg [lássa el ruházattal és födéllel] felesé­gét és gyermekeit jobban, mint ameny­­nyire megengedheti magának.” (Hulin 84b) „Bölcseink azt mondták: a férfi hízelegjen feleségének, hogy megóvja a házi békét.” (Midrás Jelámdénu) „A testi egyesülés csak vágyból, a férj és feleség öröméből fakadhat.” (Maimonidész, Hilhot Iszut, 15­ 19

Next