História 2008
2008 / 6-7. szám - KÖZÖS DOLGAINK - EILER FERENC: A Népszövetség kisebbségvédelmi rendszere : Eljárások panaszügyekben
A Népszövetség kisebbségvédelmi rendszere Eljárások panaszügyekben A Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) 1920. január 10-én kezdte meg tevékenységét. A szervezet mindenekelőtt arra volt hivatott, hogy őrködjön a békeszerződések betartása felett, közvetítsen az államok közötti konfliktusokban, s hogy nemzetközi fórumot teremtsen az államok együttműködésének. Mivel a világháborúban győztes nagyhatalmak az európai béke egyik előfeltételének tartották, hogy a nagyobb határmódosítások révén érintett kis államok kisebbségeit valamilyen nemzetközi védelemben kell részesíteni, a győztes államokkal kötött kisebbségvédelmi szerződéseket és a vesztesekkel aláíratott békeszerződések ezekkel csaknem szó szerint megegyező kisebbségvédelmi passzusait a Népszövetség garanciája alá helyezték. Eljárási rend Míg a nemzetközi kisebbségvédelmi jogszabályok gyakorlatilag már a párizsi békekonferencián elnyerték végső formájukat, a Népszövetség garanciaeljárása csak lépésről lépésre épült ki az 1920-as években. Már a kisebbségi szerződések sejtetni engedték, hogy a győztesek a majdani eljárás központi szervének nem a tagországok küldötteiből álló közgyűlést, hanem egy jóval szűkebb grémiumot, a győztes nagyhatalmak közvetlen befolyása alatt működő s jórészt az ő politikusaikból is álló Népszövetségi Tanácsot fogják megtenni. A jogszabályok ugyanis kimondták, hogy minden tanácstagnak jogában áll felhívni a tanács egészének figyelmét a szerződésszegés tényére, vagy annak veszélyére, s ebben az esetben az járhatott el az érintett állammal szemben. Ha véleménykülönbség alakult ki a tanács valamely tagja és egy aláírásra kötelezett állam között, akkor az ügy nemzetközi vitának számított, és a tanácstag kérésére a megfellebbezhetetlen ítéletet hozó legfelső jogi fórum, a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság elé volt terjeszthető. A kiépült eljárási rend szerint az egyházakhoz, kormányokhoz és magánszemélyekhez hasonlóan a kisebbségi szervezeteknek, sőt az egyéneknek is joguk volt panaszaikkal a Népszövetséghez fordulni. Azonban minden petíció csak informális jellegűnek számított, a panaszosok pedig nem voltak a bepanaszolt állammal egyenrangú felek az eljárás során. Sőt, 1929-ig hivatalosan még arról sem értesítették őket, hogy panaszaikkal foglalkozik-e a szervezet, vagy sem. A panaszok vizsgálata A petíciók a Népszövetség Titkárságára érkeztek be, ahol annak kisebbségi szekciója megvizsgálta azokat, hogy megfelelnek-e az elfogadhatóság formai és tartalmi kritériumainak. A panaszos csak olyan sérelem ellen kérhetett védelmet, melyre nézve szerződésbe foglalt nemzetközi védelem volt érvényben, s nem igényelhette a kisebbség elszakadását az adott államtól. A bejelentések nem származhattak anonim vagy kétes forrásból, s tartózkodniuk kellett a sértő megfogalmazásoktól is. Végül pedig nem foglalkozhattak olyan ügyekkel, melyeket már korábban kivizsgáltak. Amennyiben a szekció a petíciót elfogadhatónak tartotta (1. táblázat), a vizsgálat eredményét közölték a bepanaszolt állammal, melynek ettől számítva két hónap állt rendelkezésére, hogy hivatalos formában megtegye ezzel kapcsolatos észrevételeit. A válasz megérkezése után a szekció a tanács elé terjesztette az ügyet, az pedig egy hármas (később esetenként ötös bizottságot hívott életre tagjaiból, hogy a kérdést - a bepanaszolt állammal többnyire folyamatosan egyeztetve - kivizsgálja. A bizottság háromféleképpen dönthetett: ad acta tehette az ügyet, javaslatot fogalmazhatott meg a sérelmek orvoslására, és súlyos esetben a tanács plénuma elé terjeszthette a kérdést, elindítva ezzel a hivatalos eljárást. Ez utóbbira viszonylag ritkán került sor, mivel mind a tanács, mind az államok igyekezték elkerülni a nagy nyilvánossággal járó vizsgálatot. Ha egy panasz vizsgálata el is jutott ebbe a Forrás: Sebatian Bartsch: Minderheitenschutz in der internationalen Politik. Westdeutscher Verlag, Opladen, 1995. 103. A Népszövetség megalakítását előkészítő bizottság első ülése, 1919 1. táblázat. A titkárság által elfogadhatónak ítélt panaszok száma 1921 13 1927 26 1933 42 1922 20 1928 40 1934 24 1923 11 1929 42 1935 13 1924 17 1930 48 19367 1925 25 1931 75 19376 1926 119 1932 37 19387 33