História 2008
2008 / 8. szám - CSALÁD ÉS TÁRSADALOM - PÉTER KATALIN: Házassági piac a 16-17. században : Házasság a régi Magyarországon
Házassági piac a 16-17. században Házasság a régi Magyarországon A házassági piac fogalma szimbolikus teret jelöl. A házasság létrejöttében érdekelt emberek tevékenysége teremti meg, és működését a társadalom házassági szokásai szabályozzák. Magyarországon a honfoglalás idején megvolt, és előtte, majd utána sokáig élhetett a menyasszonyvásárlás gyakorlata. Szókincse mélyen beleivódott a magyar nyelvbe. Az első házasságot tökéletesen le lehetett írni a piac fordulataival. A többi házasságra aztán, jóllehet azok is a házassági piacon köttettek, a régiek más szavakat használtak. Az első házasokra használt legfontosabb piaci fogalmak - az eladó lány, eladták a lányt - a 16-17. században is használatosak voltak. A lány eladásával akár boszorkány is foglalkozhatott. Bizonyos varázslat eredményeként az „anya leányát el tudná adni, ha 10 volna is,” mondta valaki a 17. század közepén. A lány eladó voltából következett, hogy a vőlegény, etimológiailag verőlegény a vásárló volt, aki elvette a lányt, vagy eladták neki a lányt. A magyarországi házassági piacot az a belső szokás szabályozta, hogy az emberek általában megházasodtak. Az erről szóló források a nemek közötti egyenlőséget tükrözik: mind a férfi, mind a nő házasodott. Mind a nő, mind a férfi lehetett házas. A forrásokban a szülőknek lehetett mind házas fiuk, mind házas leányuk. És házas, társadalmi hovatartozástól függetlenül, lehetett bárki. Ennél a szóhasználatnál is többet mond a házasodás általános szokásáról talán az, hogy a fiatalokat bizonyos koruktól kezdve nem házas mivoltukra utalóan határozták meg. A lányok 13-14 éves koruktól kezdve addig, míg férjhez nem mentek, a forrásokban hajadonok voltak, mert nem viselték az asszonyok kendőjét. A fiú kb. tizennyolc éves korától volt ugyanabban a helyzetben nőtlen, mert nem volt felesége. Az egyetemes társadalmi elvárás értelmében meg fognak házasodni, és a házassággal új státusba kerülnek. Attól kezdve a nő asszony volt, a férfi nős ember. Ugyanezeket a meghatározásokat, a hajadont és a nőtlent a társadalmi piramis csúcsán élő arisztokrata nagyurak, ill. családjaik nem használták, holott a házasodás egyetemes elvárása náluk is élt. Őket születésüktől első házasságkötésükig hivatalosan mint apjuk leányát, ill. apjuk fiát határozták meg. Rejtőző eltérések A házasodás általánosan elterjedt voltára a nyelv tanúságán kívül vannak más bizonyítékok is. A házassági piac fogalomegyüttese a 16-17. századi Magyarország sok népe közül csak a magyaroknál alakult ki (habár a románoknál a „leányvásár” ünnepies piacként a 19. század végéig élt - A szerk.). Könnyen lehetne azt gondolni, hogy a népek a házasodásba más-más szokást követtek. Voltak is bizonyos különbségek, így a németek talán valamivel idősebb korukban kötöttek első házasságot, vagy a szlávonnak mintha általában több gyerekük lett volna, mint a többieknek. Ilyesminek csak a nyomai derülnek ki, de több nem látszik a 16-17. századi források alapján. Ha a magyarokkal évszázadok óta együtt élő népességről vannak a demográfiai vizsgálatokra kivételesen alkalmas iratok, nem látszanak lényeges eltérések. A török háborúk után betelepített, Magyarországon új lakosság majd más képet mutat. A 18. század forrásai alapján és később a különböző népek között igen nagy szokásbeli eltérések mutatkoznak. Csongrádi összeírás, 1697 A házasodás 16-17. századi, az ország valamennyi népére érvényesen általános voltát bizonyítja a földesurak magatartása, a helyi törvények, ill. a házasságra vonatkozó helyi törvények hiánya. Jellemző, hogy az uradalmi utasítások a jobbágy házasságával kapcsolatos teendőket nem rónak az urasági emberekre. A kötöttségeket rögzítő iratok, többségükben urbáriumok, pedig nem tartalmaznak ilyen értelmű rendelkezéseket. Közvetve nem szólnak bele a házasság ügyébe. Nem foglalkoznak vele, mert a jobbágy házas Az első házasság Eljegyzési ajándék a 17. században: násfa a nyilazó Cupido alakjával • Gróf Esterházy Pál és gróf Esterházy Orsolya eljegyzési képmása, 1650-52 körül