História 2008

2008 / 8. szám - CSALÁD ÉS TÁRSADALOM - PÉTER KATALIN: Házassági piac a 16-17. században : Házasság a régi Magyarországon

Házassági piac a 16-17. században Házasság a régi Magyarországon A házassági piac fogalma szimbo­likus teret jelöl. A házasság létrejöttében érdekelt emberek tevékenysége teremti meg, és működé­sét a társadalom házassági szokásai szabályozzák. Magyarországon a honfoglalás ide­jén megvolt, és előtte, majd utána so­káig élhetett a menyasszonyvásárlás gyakorlata. Szókincse mélyen beleivó­dott a magyar nyelvbe. Az első házas­ságot tökéletesen le lehetett írni a piac fordulataival. A többi házasságra az­tán, jóllehet azok is a házassági piacon köttettek, a régiek más szavakat használtak. Az első házasokra hasz­nált legfontosabb piaci fogalmak - az eladó lány, eladták a lányt - a 16-17. században is használato­sak voltak. A lány eladá­sával akár boszorkány is foglalkozhatott. Bizonyos varázslat eredményeként az „anya leá­nyát el tudná adni, ha 10 volna is,” mondta valaki a 17. század közepén. A lány eladó voltából következett, hogy a vőlegény, etimológiailag verőlegény a vásárló volt, aki elvette a lányt, vagy el­adták neki a lányt. A magyarországi házassági piacot az a belső szokás szabályozta, hogy az emberek általában megházasodtak. Az erről szóló források a nemek közötti egyenlőséget tükrözik: mind a férfi, mind a nő házasodott. Mind a nő, mind a férfi lehetett házas. A forrásokban a szülőknek lehetett mind házas fiuk, mind házas leányuk. És házas, társadal­mi hovatartozástól függetlenül, lehe­tett bárki. Ennél a szóhasználatnál is többet mond a házasodás általános szokásáról talán az, hogy a fiatalokat bizonyos koruktól kezdve nem házas mivoltukra utalóan határozták meg. A lányok 13-14 éves koruktól kezdve ad­dig, míg férjhez nem mentek, a forrá­sokban hajadonok voltak, mert nem vi­selték az asszonyok kendőjét. A fiú kb. tizennyolc éves korától volt ugyanab­ban a helyzetben nőtlen, mert nem volt felesége. Az egyetemes társadalmi el­várás értelmében meg fognak házasod­ni, és a házassággal új stá­tusba kerülnek. Attól kezd­ve a nő asszony volt, a férfi nős ember. Ugyanezeket a meghatáro­zásokat, a hajadont és a nőtlent a tár­sadalmi piramis csúcsán élő arisztok­rata nagyurak, ill. családjaik nem hasz­nálták, holott a házasodás egyetemes elvárása náluk is élt. Őket születésük­től első házasságkötésükig hivatalosan mint apjuk leányát, ill. apjuk fiát hatá­rozták meg. Rejtőző eltérések A házasodás általánosan elterjedt vol­tára a nyelv tanúságán kívül vannak más bizonyítékok is. A házassági piac fogalomegyüttese a 16-17. századi Ma­gyarország sok népe közül csak a ma­gyaroknál alakult ki (habár a románok­nál a „leányvásár” ünnepies piacként a 19. század végéig élt - A szerk.). Könnyen lehetne azt gondolni, hogy a népek a házasodásba más-más szokást követtek. Voltak is bizonyos különb­ségek, így a németek talán valamivel idő­sebb korukban kötöttek első házassá­got, vagy a szlávonnak mintha általá­ban több gyerekük lett volna, mint a többieknek. Ilyesminek csak a nyomai derülnek ki, de több nem látszik a 16-17. századi források alapján. Ha a magyarokkal évszázadok óta együtt élő népességről vannak a demográfiai vizs­gálatokra kivételesen alkalmas iratok, nem látszanak lényeges eltérések. A török háborúk után betelepített, Magyarországon új lakosság majd más képet mutat. A 18. század forrásai alapján és később a különböző népek között igen nagy szokásbeli eltérések mutatkoznak. Csongrádi összeírás, 1697 A házasodás 16-17. századi, az ország valamennyi népére érvényesen általá­nos voltát bizonyítja a földesurak magatartása, a helyi törvények, ill. a házasságra vonatkozó helyi törvények hiánya. Jellemző, hogy az uradalmi utasítások a jobbágy házasságával kap­csolatos teendőket nem rónak az ura­sági emberekre. A kötöttségeket rögzí­tő iratok, többségükben urbáriumok, pedig nem tartalmaznak ilyen értelmű rendelkezéseket. Közvetve nem szól­nak bele a házasság ügyébe. Nem fog­lalkoznak vele, mert a jobbágy házas­ Az első házasság Eljegyzési ajándék a 17. század­ban: násfa a nyilazó Cupido alakjával • Gróf Esterházy Pál és gróf Esterházy Orsolya eljegyzési képmása, 1650-52 körül

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék