História 2008

2008 / 8. szám - CSALÁD ÉS TÁRSADALOM - PÉTER KATALIN: Házassági piac a 16-17. században : Házasság a régi Magyarországon

ságával nem kellett foglal­kozni. Az emberek külső kényszer nélkül, mintegy természetesen házasodtak. Erről a helyzetről kivételes szerencsével maradtak fenn források. Ilyen egy eléggé késői, 1697-ben készült összeírás Csongrád mezővá­ros rác és magyar lakóiról. Összesen 204 háztartás ada­tai szerepelnek benne. A háztartások igen különböző méretűek. Van közöttük kétszemélyes, és van egy­­egy olyan, amelyben 11, 14, ill. 15 személy élt együtt: gyermekek, hajadonok, nőt­len legények, házasemberek és­­asszo­nyok, valamint özvegyasszonyok és öz­vegy férfiak. Összesen 1438-an. A csongrádi összeírás háborús idők lezárásakor az állandó lakosság és mel­lettük a menekültek számbavételének céljával készült. A gyerekek egy része - 30 személy - mint árva szerepel az összeírásban. Az özvegyek egy részét pedig, 27 személyt, nevük nélkül vettek fel, holott a gazdálkodásban részt vevő özvegyek neve szerepel a felsorolás­ban. Vagyis az összeírás 1438 szereplő­je közül 57 személy nem tartozott szer­vesen a háztartásokhoz. Őket itt felvet­ték, mert valahonnan idejöttek, az itte­niek pedig gondoskodtak róluk. Nem tudjuk viszont, kik, mennyien és hová menekültek el innen, Csongrádról. Csak az biztos, hogy ha csak el nem pusztultak, róluk is gondoskodott vala­ki. A hagyományos társadalmak műkö­déséhez hozzátartozott az elesettek felkarolása. A véletlenül, a háború miatt össze­került lakosok családi állapotát, gyer­mek, ill. felnőtt voltát tüntette fel cél­jának megfelelően az összeírás, így ar­ról nyújt egyértelmű adatokat, hogy mind az 1438 személy éppen házas, házas volt vagy házasság előtt állt. Az utóbbi kategóriába tartoztak először is a gyermekek. Továbbá az egyetlen ha­­jadonként összeírt nő, Millika, aki egy gyermektelen, de házas férfi testvére volt, vagyis fiatal lehetett. Ugyanígy fiatal volt az összeírt 24 nőtlen férfi. Ezt az összeírás szerzője is érzékelteti. Egyikükről azt írja, noch unverheiratet­­ még nőtlen. Másokat becenévvel, Is­tók, Ferke, Marcika, Nemus, Milinko je­löl. Vagy a felsorolásból derül ki, hogy a nőtlen férfi több nős fivér legfiatalabb testvére. Valamennyien messze alatta voltak a 49 évnek, amikortól a múltbe­liek egyedülálló állapotát számítjuk. A házasodás általános, mindenkire ki­terjedő szokását bizonyítja tehát az idézett összeírás is. Magyarországon ugyanis nem volt szokás egyedül élni. Egyetemes érvénnyel szólnak erről az alapvető tényről a korszak törvényei. Akármilyen helyzetben fogalmazták meg őket, csak házas jobbágyokra vet­nek ki terheket és szolgáltatásokat. A törvényhozók valószínűleg nem azzal a céllal jártak el ilyen módon, hogy a nőtle­neket előnyben részesítsék. Az országgyűléseken rend­szerint jogtudósok által megfogalmazott szövegek azt a tapasztalatot tükrözik, miszerint a férfiaknál termé­szetes a házas állapot, a nőknél a férjhez menés. Különösen világos ez a Dózsa-felkelés után közvet­lenül tartott országgyűlés határozataiból, mert akkor kifejezetten a megtorlás cél­jával hoztak törvényeket. Nyilván nem akartak kímél­ni senkit. Benne van a törvényben: úgy akarják megbüntetni a felkelőket, hogy ne csak ők maguk, hanem utódaik is szenvedjenek. Örökös jobbágyság le­gyen a parasztok sorsa, amiből nem tudnak elköltözni. Az örökös jobbágyok terheit azon­ban - a törvény 15. cikkelye szerint - csak nős parasztok tartoznak teljesíteni. Aztán sok paragrafuson át férfiakról, értelemszerűen a 15. törvénycikkben meghatározott nős férfiakról, az ő súlyos szolgáltatásaikról van szó. Azt lehetne gondolni, hogy a nők csak mint feleségek szerepeltek az urak jobbá­gyokról alkotott fogalmában. Végül azonban, miután a törvényhozók már azt is leszögezték, hogy - minden más szolgáltatáson felül - pünkösdkor egy fiatal liba, Szent Márton napján egy hí­zott liba, karácsonykor meg tíztelken­ként egy hízott disznó jár nekik, rátér­tek az önállóan gazdálkodó, egyedül­álló nőkre. Gazdálkodó nők A törvény megfogalmazói a nőkkel ál­talában nem is foglalkoztak, ha viszont valaki az asszonyok közül önállóan gazdálkodott, a férfiakkal egy kategóriá­ba került. A gazdálkodó nőkről úgy van szó az 1514-es törvényben, mint akik jobbágyot helyettesítenek, ami gyakor­latilag azt jelenti, hogy a férfi jobbá­gyokkal azonos terheket viselnek. A költözés szempontjából viszont rájuk nem mondtak ki általános tiltást. A nő jobbágyokról ez került a törvénybe: csak földesúri engedéllyel költözhetnek el Esküvői tánc. Peter Bruegel metszete, 1566 Paraszt házaspár. H. S. Beham metszete, 1530

Next