História 2008

2008 / 6-7. szám - KÖZÖS DOLGAINK - BAUMGARTNER, GERHARD: A burgenlandi magyarság élete : 1918-1921

A „Lajtabánság”, 1921 A­z antant Ausztriával kötött békeszerződése már 1919 őszén az osztrákoknak ítélte az ország túlnyomóan né­met-, kisrészt horvát- és magyarlakta nyugati sávját - a mai Burgenlandot, körülbelül 4500 km 2-t, több mint 300 ezer la­kossal. Magyar részről történő kiürítését novembertől sürget­te Párizs, azonban 1921 nyarán kezdtek hozzá. A kormány szigorúan titkos pártfogását élvező szabadcsapatok, amelye­ket ismert különítményes tisztek vezettek, augusztus végén a kiürített 1. zóna osztrák elfoglalását több összecsapásban megakadályozták. Az elcsatolásra ítélt terület közel felét bir­tokló, ún. nyugat-magyarországi felkelők október 4-én Felső­őrön Prónay Pál alezredes vezetésével kikiáltották a Lajtabánságot, mint független, semleges állampótlékot. Az akció miatt keletkezett kisebb diplomáciai krízishelyzetet használta fel a kormány arra, hogy október elején olasz támo­gatást szerezzen Sopron visszaszerzésére, egyben rést üssön a békerendszeren. Velencében, október 11-13-án olasz-oszt­rák-magyar tárgyalásokon szüle­tett megállapodás a soproni nép­szavazásról. (Ennek ára volt a szabadcsapatok kivonása, ami november elején megtörtént.) A népszavazási tervre Bánffy Miklós gróf külügyminiszter így emlékezett vissza 1945-ben: „Mi Sopron és vidéke részére népsza­vazást kértünk. Térképen is pon­tosan megjelölt területre. Csakis erre. Ezt alapos megfontolás után határoztuk el. Fájdalmas volt ugyan, hogy sokkal nagyobb területre nem terjeszthettük ki, de ezt kívánta az okosság. Döntő érv, hogy csak akkora területen kívánjunk népszava­zást, melyről bizonyosan tudjuk, hogy nemcsak egy-két száza­lék többségünk lesz, hanem nagy és döntő. A Burgenland töb­bi részében már nem volt olyan egységes a hangulat mellet­tünk, ahogy kezdetben. A bandák ugyan fegyelmet tartottak, de már maga az a tény, hogy idegen fegyverforgatók laktak a falvakban, sok apró súrlódást okozott. Ez minden hosszabb megszállás kényszerű következménye. A déli részen, ahol Prónay gabonát és vágómarhát rekviráltatott, de csak bonok­kal fizetett, a hangulat már ellenünk fordult. Tehát, ezekre nem számíthattunk. Nagy vita fejlődött ki ebből. Az osztrákok ridegen álltak ellent. Hogy a Sopron körüli lakosság mit akar, azzal ők nem törődtek. Egyetlen érvük a békeszerződés betűje.­­ Végül Toretta [olasz külügyminiszter] vágta el a vitát. Kimondta, hogy a népszavazást elfogadja az általunk kijelölt területen.” Az eredményes népszavazás mellett volt még egy haszna a velencei egyezménynek: a határt helyszínen megállapító bi­zottság igyekezett falvanként meghallgatni az érintettek kívánságait, így nemcsak Sopron és környékének 255 km2-e maradhatott meg a magyar állam kötelékében, hanem egy sor további község is. Sz. Z. Lajtabánság állam bélyege Lajtabánsági emlékérem és igazolványa. Az érem előlapján Prónay Pál fővezér képe, hátlapján Lajtabánság címere Erdődy Tamás szabadcsapata. Vörösvár, 1920 Felkelők útlevélvizsgálatot tartanak Nagymartonban. Középen Obendorf Károly felkelőhadnagy 31

Next