História 2008
2008 / 6-7. szám - KÖZÖS DOLGAINK - BAUMGARTNER, GERHARD: A burgenlandi magyarság élete : 1918-1921
A „Lajtabánság”, 1921 Az antant Ausztriával kötött békeszerződése már 1919 őszén az osztrákoknak ítélte az ország túlnyomóan német-, kisrészt horvát- és magyarlakta nyugati sávját - a mai Burgenlandot, körülbelül 4500 km 2-t, több mint 300 ezer lakossal. Magyar részről történő kiürítését novembertől sürgette Párizs, azonban 1921 nyarán kezdtek hozzá. A kormány szigorúan titkos pártfogását élvező szabadcsapatok, amelyeket ismert különítményes tisztek vezettek, augusztus végén a kiürített 1. zóna osztrák elfoglalását több összecsapásban megakadályozták. Az elcsatolásra ítélt terület közel felét birtokló, ún. nyugat-magyarországi felkelők október 4-én Felsőőrön Prónay Pál alezredes vezetésével kikiáltották a Lajtabánságot, mint független, semleges állampótlékot. Az akció miatt keletkezett kisebb diplomáciai krízishelyzetet használta fel a kormány arra, hogy október elején olasz támogatást szerezzen Sopron visszaszerzésére, egyben rést üssön a békerendszeren. Velencében, október 11-13-án olasz-osztrák-magyar tárgyalásokon született megállapodás a soproni népszavazásról. (Ennek ára volt a szabadcsapatok kivonása, ami november elején megtörtént.) A népszavazási tervre Bánffy Miklós gróf külügyminiszter így emlékezett vissza 1945-ben: „Mi Sopron és vidéke részére népszavazást kértünk. Térképen is pontosan megjelölt területre. Csakis erre. Ezt alapos megfontolás után határoztuk el. Fájdalmas volt ugyan, hogy sokkal nagyobb területre nem terjeszthettük ki, de ezt kívánta az okosság. Döntő érv, hogy csak akkora területen kívánjunk népszavazást, melyről bizonyosan tudjuk, hogy nemcsak egy-két százalék többségünk lesz, hanem nagy és döntő. A Burgenland többi részében már nem volt olyan egységes a hangulat mellettünk, ahogy kezdetben. A bandák ugyan fegyelmet tartottak, de már maga az a tény, hogy idegen fegyverforgatók laktak a falvakban, sok apró súrlódást okozott. Ez minden hosszabb megszállás kényszerű következménye. A déli részen, ahol Prónay gabonát és vágómarhát rekviráltatott, de csak bonokkal fizetett, a hangulat már ellenünk fordult. Tehát, ezekre nem számíthattunk. Nagy vita fejlődött ki ebből. Az osztrákok ridegen álltak ellent. Hogy a Sopron körüli lakosság mit akar, azzal ők nem törődtek. Egyetlen érvük a békeszerződés betűje. Végül Toretta [olasz külügyminiszter] vágta el a vitát. Kimondta, hogy a népszavazást elfogadja az általunk kijelölt területen.” Az eredményes népszavazás mellett volt még egy haszna a velencei egyezménynek: a határt helyszínen megállapító bizottság igyekezett falvanként meghallgatni az érintettek kívánságait, így nemcsak Sopron és környékének 255 km2-e maradhatott meg a magyar állam kötelékében, hanem egy sor további község is. Sz. Z. Lajtabánság állam bélyege Lajtabánsági emlékérem és igazolványa. Az érem előlapján Prónay Pál fővezér képe, hátlapján Lajtabánság címere Erdődy Tamás szabadcsapata. Vörösvár, 1920 Felkelők útlevélvizsgálatot tartanak Nagymartonban. Középen Obendorf Károly felkelőhadnagy 31