História 2009
2009 / 1. szám - NŐK A TÖRTÉNELEMBEN - PÉTER KATALIN: Báthory Erzsébet - valóság és fantázia : Magányos özvegy vagy szadista gyilkos?
válóan képviselte Magyarország érdekeit a Habsburgok körüli sok ellentét közepette. Ráadásként nagyon tehetős volt. Gazdagságát mint különböző tisztségek viselője alapozta meg, majd elvette Kanizsay Orsolyát, az ország leggazdagabb örökösnőjét. A Kanizsay-Nádasdy házaspárnál vagyonosabb emberek nem éltek Magyarországon. És a fiuknál, Nádasdy Ferencnél nagyobb tekintélyű utódot sem nevelt senki. Ferenc és Erzsébet lakodalmát 1575. május 8-án tartották a Zemplén megyei Varannón. Ajándékot küldött - sok más potentát mellett - a császár, aki magyar király is volt, a császárné, továbbá Rudolf főherceg, a kijelölt királyi utód és fivére, Ernő főherceg. Vagyont érő, dúsan aranyozott ezüstkanna és pompás ivóedények érkeztek a Habsburg-dinasztia tagjaitól nászajándékba a kislány és a kamasz fiú jövendő háztartásához. Vonzó testiség A Báthory Erzsébet társadalmi szintjén élő emberek érinthetetlenek voltak. A gyermek nevelését jóindulatú, de nem sok pszichológiai érzékkel megáldott emberek vihették félre. Valószínűleg anyja, Báthory Anna volt a fő irányító, akinek a kiválóságáról egyébként sok adat maradt fenn. Báthory György, Erzsébet apja, Anna harmadik férje és távoli rokona volt. Róla nem sokat tudunk, de az bizonyos, hogy az anya férfiakat megszégyenítő határozottsággal irányította a környezetét. Nevelési módszerei a fiánál beváltak: Báthory István - a család szerette fiait e névre keresztelni - úgy élt, hogy kortársaitól az „istenes” jelzőt kapta. Erzsébetnél viszont félresiklott valami. A szexuális ösztöneivel kellett volna vigyázni, mert kiterjedt családjának ahhoz a részéhez tartozott, amelynek a tagjait a testiség élménye különösen vonzotta. Volt ilyen nagynénje, voltak ilyen unokatestvérei. Náluk azonban nem történt baj, gátlástalanul élhettek a hajlamaiknak. Nyilvánosan szeretkeztek, látványos nagy viszonyokat folytattak. Vagy megszólták őket, vagy nem. A külvilág véleményével nem sokat törődtek. Báthory Erzsébetet azonban Báthory Anna égisze alatt óvták ettől a sorstól. Megtanították neki, hogy a szexualitás rossz, óvakodni kell tőle. Ha békén hagyják, ma valószínűleg a ragyogó kurtizán Báthory Erzsébetről írhatnánk. Nem egy szerencsétlen asszonyról, akinek a szexuális aberrációja a szadizmusig fajult és titokban kínozta áldozatait akár a halálukig. Nyilvános bűnvallást? Betegsége más közegben aligha fajulhatott volna így el. Normális körülmények között élő emberre szadista tüneteknél rászól valaki, nem engedik, hogy büntetlenül kínozzon bárkit. És rossz hajlamait lekötik valami más módon. De ki szólt volna rá Báthory Erzsébetre? A férje nem törődött vele, kapcsolatukat a kölcsönös közöny jellemezte. Más pedig? Prédikátorok próbálkoztak sok habozás után és egyszerű gyülekezeti tagok ösztönzésére. Egymás közötti levelezésükből az derül ki, hogy nyilvános bűnvallásra akarták rávenni Nádasdyt és Báthory Erzsébetet. Ebből valószínűleg nem lett semmi. Magyari István azonban, a birtokon élő lelkészek elöljárója és Nádasdy udvari papja, a templomban szemtől szemben többszörös gyilkossággal vádolta meg az asszonyt. „Azt mondják mifelőlünk prédikátorok felől, hogy egyebeket meg tudunk feddeni, de nagyságodat nem feddjük. Azért el nem titkolhatom, ki kell jelentenem, hogy az mely bányót tegnapi napon eltemettetett nagyságod, az is kegyetlenséged miatt múlt ki ez világból. És az is, az kit azelőtt temettek, azonképpen. És nem kellene nagyságodnak ezt cselekedni, mert bánja az Isten, és minket szidalmaznak érette, hogy nem feddjük nagyságodat” - volt Magyari vádló szövege az egyik, eskü alatt valló tanú szerint. Nagyjából nyolc évvel Magyari fellépése után mondta jegyzőkönyvbe, úgyhogy nyilván maga sem gondolta szó szerinti idézetnek. A tartalmat tekintve azonban bizonyosan ez hangzott el; több, egymástól független tanú tudott róla, és Magyarít kollégái még halála után is úgy határozták meg, mint aki „Báthory Erzsébet bűneit, gyilkolásait nyilvánosan... szemére vetette”. Maga Báthory Erzsébet úgy gondolta, a prédikátorok hívták fel rá a hatóság figyelmét. Elfogatása után a szemükre is vetette. Válaszukat pontosan nem ismerjük, de egyikük, Ponikénusz János saját állítása szerint így hárította el a gyanút: „Az Isten igéjét hirdettem, és ha valamikor nagyságod lelkiismerete vádolva érezte magát, nem én vagyok oka, mert névleg soha nem neveztem.” Valószínűleg nem történt másként. Ponikénusz, aki élénken részt vett a Nádasdy-Báthory házaspár nyilvános bűnvallásra késztetésének tervezgetésében, felháborodott, de a bűnökről szóló prédikációkban nem nevezte meg a hatalmas úrnőt. Prédikátorok tehát bizonyosan felléptek Báthory Erzsébettel szemben. A következmény, míg Nádasdy Ferenc élt, az volt, hogy „az úr igen neheztelt”. Bosszúállásra a lelkészek ellen azonban nem került sor. Nádasdy halála (1604) után pedig egyedül maradt Báthory Erzsébet, aki a mindennapok dolgaiban úgy járt el, mint minden özvegy mágnásasszony. Az országgyűlésre elküldte a követeit, mert ez joga és kötelessége volt a főrend özvegyének. Irányította az uradalmakat, mert a nagybirtokosok özvegyei ezt szokták tenni. Érintkezett a rokonokkal és ismerősökkel, mert az arisztokrata özvegyek nem estek ki a társadalmi hálóból. Éppen ellenkező Csejte várának romjai. Ma: Cachtice, Szlovákia