História 2010

2010 / 1-2. szám - KÖZÖS DOLGAINK - TAKÁCS MIKLÓS: Ősszerbek a Kárpát-medencében? : A magyar-szerb kapcsolat valószínűtlen előzményei

lalás előtt „Pannóniában” (értsd: a Kárpát-medence síksági részein) éltek, és itt kerültek évszázadokra ma­gyar iga alá. E rabságot pedig csak az 1848-as szerb nemze­ti mozgalom tudta felszámol­ni, amint ezt Vladimir Sto­­jackovic, zombori születésű ügyvéd egy 1849-ben, Bécs­­ben kiadott művében egy­értelműen állította. A 19. század utolsó har­madában a Kárpát-medence, azaz a korabeli Magyarország déli részében is megindult a kora középkori temetők régé­szeti kutatása. A szerb szakirodalomban e kutatásokra gyakran szokás negatív jelzőkkel, sőt lekezelő módon utalni, a kutatók állítólagos magyar elfogultsága miatt. Ez azonban egy olyan sommás ítélet, amelyet minden egyes kutató életműve alapján érdemes újravizsgálni. Például Gubitza Kálmán oly módon bontott ki bácskai, 10. századi, köznépi temetőket, hogy elfogadta ezek szláv voltát. A magyarországi szerb értelmi­ségiek e tények ellenére is bizalmatla­nok maradtak a meginduló régészeti feltárásokkal szemben. Ennek jele, hogy a hazai szerbség dualizmus kori, kulturális „csúcsszerve”, a Szerb Matica (Matica Srpska) 1918 előtt csak elvétve szerzett be 10-11. századi leleteket, pél­dául mellkereszteket, és ezeket sem egy-egy temetőhöz tartozás okán, ha­nem keresztény kontextusuk miatt tar­totta megőrzésre érde­mesnek. a „Pannon-síkságon” maradt, és így a középkori Magyarország déli részén a 10-14. században, azaz a honfoglalás és a rigómezei csata közötti időkben is ők alkották a lakosság többségét. A szerzők alig figyeltek arra, hogy az egyetemes történetírásban éppen a 19. század végén, a kor több neves bi­­zantinológusa és Balkán-specialistája egybehangzó véleménye alapján, elfo­gadott lett az a nézet, hogy a szlávok a Duna havasalföldi szakaszán törték át a bizánci határzárat a 6-7. század forduló­ján. Ez a felismerés akkor még nem került át a szerb szakirodalomba, tehát nem is kellett elgondolkodniuk azon, hogy akkor hogyan kerülhettek volna a Kárpát-medencén át a Balkánra a szer­­bek vagy a horvátok ősei. Nézetkü­lönbség csak olyan, látszólag részlet­­kérdésekben mutatkozott közöttük. Az „országgyarapítás” és hatásai A „pannóniai” szerbek elméletének következő változatát Jovan Radonic fogalmazta meg, a szerb-magyar kap­csolatok történetéről írott művében. E munka 1919-ben jelent meg első ízben francia nyelven, kimondottan a Párizs környéki béketárgyalások határmeg­vonó bizottságaiban dolgozó diploma­ták számára, akik - finoman szólva is - csak homályos ismeretekkel rendelkez­tek azokról a régiókról, amelyek sorsát évszázadokra meghatározták. Az észak-bácskai, moholi (Mól, Szerbia) születésű, magyarul minden bizonnyal értő történész, Radonic magyarellenes hangnemben nyilatkozott a két nép kapcsolatairól. A háborús helyzet mellett az ország­gyarapítás igénye is közrejátszhatott ab­ban, hogy Radonic egyol­dalúan kezelte a felvo­nultatott tényanyagot. Ő sem utalt régészeti lele­tekre, a kora középkori kapcsolatok bemutatását a magyar nyelv szláv jöve­vényszavaira alapozta, ezekből vezette le tételét: a magyarokat az ószer­­bek civilizálták. Művét a II. világhábo­rú előestéjén, 1939-ben szerb nyelven újra kiad­ták a „Vojvodina” című reprezentatív monográ­fiában, amely a szerb tu­dományosság nézeteit foglalta össze a vajdasági térségről. Ki hova vándorolt? A Matica körébe tartozó kutatók töretlen buzga­lommal írtak arról a dua­lizmus korában, elsősor­ban saját olvasóközönsé­güknek, hogy a szerbség ősei „Pannóniából” (te­hát a Nagyalföldről) köl­töztek a 6. vagy 7. század folyamán a Balkánra. Te­kintélyes részük azonban hogy a szerbek és a horvátok ősei együtt vándoroltak-e, il­letve hogy az ősszerbek csak a 6. században, vagy már a ró­mai korban, tehát a 2-3. szá­zadban jelentek volna meg „Pannóniában”, és így csak több évszázados nagyalföldi tartózkodás után vándoroltak volna tovább a Balkánra. Ab­ban viszont nem volt vita, hogy a honfoglaló magyarok az őslakosságot a lehető leg­kegyetlenebb módon elnyom­ták, de még így sem tudták etnikai tudatukat eltörölni. A Párizs környéki békék néprajzi-történeti bizottsága, soraiban Jovan Radonié * A Matica Srpska történetéről vét­e számunkban Ress Imre cikkét! (A szerk.) .

Next