História 2010
2010 / 1-2. szám - KÖZÖS DOLGAINK - TAKÁCS MIKLÓS: Ősszerbek a Kárpát-medencében? : A magyar-szerb kapcsolat valószínűtlen előzményei
lalás előtt „Pannóniában” (értsd: a Kárpát-medence síksági részein) éltek, és itt kerültek évszázadokra magyar iga alá. E rabságot pedig csak az 1848-as szerb nemzeti mozgalom tudta felszámolni, amint ezt Vladimir Stojackovic, zombori születésű ügyvéd egy 1849-ben, Bécsben kiadott művében egyértelműen állította. A 19. század utolsó harmadában a Kárpát-medence, azaz a korabeli Magyarország déli részében is megindult a kora középkori temetők régészeti kutatása. A szerb szakirodalomban e kutatásokra gyakran szokás negatív jelzőkkel, sőt lekezelő módon utalni, a kutatók állítólagos magyar elfogultsága miatt. Ez azonban egy olyan sommás ítélet, amelyet minden egyes kutató életműve alapján érdemes újravizsgálni. Például Gubitza Kálmán oly módon bontott ki bácskai, 10. századi, köznépi temetőket, hogy elfogadta ezek szláv voltát. A magyarországi szerb értelmiségiek e tények ellenére is bizalmatlanok maradtak a meginduló régészeti feltárásokkal szemben. Ennek jele, hogy a hazai szerbség dualizmus kori, kulturális „csúcsszerve”, a Szerb Matica (Matica Srpska) 1918 előtt csak elvétve szerzett be 10-11. századi leleteket, például mellkereszteket, és ezeket sem egy-egy temetőhöz tartozás okán, hanem keresztény kontextusuk miatt tartotta megőrzésre érdemesnek. a „Pannon-síkságon” maradt, és így a középkori Magyarország déli részén a 10-14. században, azaz a honfoglalás és a rigómezei csata közötti időkben is ők alkották a lakosság többségét. A szerzők alig figyeltek arra, hogy az egyetemes történetírásban éppen a 19. század végén, a kor több neves bizantinológusa és Balkán-specialistája egybehangzó véleménye alapján, elfogadott lett az a nézet, hogy a szlávok a Duna havasalföldi szakaszán törték át a bizánci határzárat a 6-7. század fordulóján. Ez a felismerés akkor még nem került át a szerb szakirodalomba, tehát nem is kellett elgondolkodniuk azon, hogy akkor hogyan kerülhettek volna a Kárpát-medencén át a Balkánra a szerbek vagy a horvátok ősei. Nézetkülönbség csak olyan, látszólag részletkérdésekben mutatkozott közöttük. Az „országgyarapítás” és hatásai A „pannóniai” szerbek elméletének következő változatát Jovan Radonic fogalmazta meg, a szerb-magyar kapcsolatok történetéről írott művében. E munka 1919-ben jelent meg első ízben francia nyelven, kimondottan a Párizs környéki béketárgyalások határmegvonó bizottságaiban dolgozó diplomaták számára, akik - finoman szólva is - csak homályos ismeretekkel rendelkeztek azokról a régiókról, amelyek sorsát évszázadokra meghatározták. Az észak-bácskai, moholi (Mól, Szerbia) születésű, magyarul minden bizonnyal értő történész, Radonic magyarellenes hangnemben nyilatkozott a két nép kapcsolatairól. A háborús helyzet mellett az országgyarapítás igénye is közrejátszhatott abban, hogy Radonic egyoldalúan kezelte a felvonultatott tényanyagot. Ő sem utalt régészeti leletekre, a kora középkori kapcsolatok bemutatását a magyar nyelv szláv jövevényszavaira alapozta, ezekből vezette le tételét: a magyarokat az ószerbek civilizálták. Művét a II. világháború előestéjén, 1939-ben szerb nyelven újra kiadták a „Vojvodina” című reprezentatív monográfiában, amely a szerb tudományosság nézeteit foglalta össze a vajdasági térségről. Ki hova vándorolt? A Matica körébe tartozó kutatók töretlen buzgalommal írtak arról a dualizmus korában, elsősorban saját olvasóközönségüknek, hogy a szerbség ősei „Pannóniából” (tehát a Nagyalföldről) költöztek a 6. vagy 7. század folyamán a Balkánra. Tekintélyes részük azonban hogy a szerbek és a horvátok ősei együtt vándoroltak-e, illetve hogy az ősszerbek csak a 6. században, vagy már a római korban, tehát a 2-3. században jelentek volna meg „Pannóniában”, és így csak több évszázados nagyalföldi tartózkodás után vándoroltak volna tovább a Balkánra. Abban viszont nem volt vita, hogy a honfoglaló magyarok az őslakosságot a lehető legkegyetlenebb módon elnyomták, de még így sem tudták etnikai tudatukat eltörölni. A Párizs környéki békék néprajzi-történeti bizottsága, soraiban Jovan Radonié * A Matica Srpska történetéről véte számunkban Ress Imre cikkét! (A szerk.) .