História 2010
2010 / 1-2. szám - KÖZÖS DOLGAINK - PÁLOSFALVI TAMÁS: A Brankovicsok a középkori Magyar Királyságban : Szerb, magyar, török érdekharcok a 15. században
Hunyadi János kormányzó és a Cilléi grófok között. Ennek egyik eleme volt Hunyadi László és Cilléi Erzsébet, vagyis Brankovics György unokájának tervezett házassága. 1448 nyarán meg is indultak a tárgyalások. 1448 őszén Hunyadi megkezdte újabb balkáni törökellenes háborúját. Brankovics megtagadta a részvételt. Hunyadi október közepén súlyos vereséget szenvedett Rigómezőn. Mi több, Brankovics foglyul ejtette a menekülő kormányzót, és szabadon engedése fejében kártérítést csikart ki a magyar országnagyoktól a szerb területen átvonuló sereg okozta károkért. A dolog hosszú jellege annyira nyilvánvaló volt, hogy a pápa hamarosan feloldotta Hunyadit mindenféle kötelezettségvállalás alól, de az incidens tovább mélyítette a felek közötti ellentétet, megújította a békét a szerb despotával, és mivel nehéz belpolitikai helyzete Hunyadit is engedékenységre kényszerítette, 1451 augusztusában létrejött a béke Hunyadi és Brankovics között is. Cilléi Erzsébetet - a Brankovics unokát - ezúttal Hunyadi kormányzó kisebbik fiával, Mátyással jegyezték el, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy Hunyadi Mátyás a despota szendrői udvarában, az ortodox hitben nevelkedik majd. Cserébe György három évre szóló fegyverszünetet közvetített Magyarország és az Oszmán Birodalom között, amelyet 1452 áprilisában ratifikáltak is. György despota nehéz helyzetét mutatja, hogy őszinte keresztény létére is kénytelen volt csapatokkal segíteni a szultánt Konstantinápoly ostrománál (1453), sőt még a zsákmányból is részesült. (Miközben tevékeny szerepet játszott a fogoly keresztények kiváltásában.) II. Mehmed hódításai mindenekelőtt Konstantinápoly bevétele. 1453-ban ekkorra egyértelművé tették, hogy sorsát hosszú távon Szerbia sem kerülheti el, és ez ismét a magyar udvarhoz közelítette Brankovicsot. 1454 őszén Hunyadi a despotával egyetértésben vezetett villámhadjáratot szerb területen keresztül, amire a szultán a gazdag ezüstbányáiról nevezetes Novo Brdo elfoglalásával válaszolt (1455). György az ostrom idején éppen Győrben időzött a magyar országnagyokkal, de sem ott, sem Bécsben László királytól nem kapott segítséget. 1456-ban ismét nagy keresztes hadjáratot terveztek. A szervezés lelke, Kapisztrán János ferences szerzetes mindenféle együttműködés feltételéül azt szabta, hogy György áttér a katolikus kereszténységre. Erre azonban az öreg despota nem volt hajlandó. A helyzetet ráadásul - én az oszmán támadás előestéjén - egy máig tisztázatlan eredetű incidens is rontotta. Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály, akkor Nándorfehérvár kapitánya, talán éppen a vár védelmének szervezése közben, véres összetűzésbe keveredett a despota embereivel. Bosszúból nem sokkal ezután foglyul ejtette az öreg Györgyöt, Nándorfehérvárra hurcolta, és csak két vár átadása, valamint súlyos váltságdíj ellenében engedte szabadon. Nem meglepő ezek után, hogy Brankovics megújította szerződését a szultánnal, és nem vett részt Nándorfehérvár védelmében. Még megélte szép sorban Hunyadi János, Kapisztrán János, majd veje, Cilléi Ulrik halálát, mielőtt nyolcvanéves kora táján maga is sírba szállt (1456. december 24.). György utóda a maradék Szerbia élén legkisebb fia, Lázár lett. Sok ideje nem maradt a kormányzásra. 1457 januárjában megújította a békét a szultánnal (a béke fejében adófizetésre kötelezte magát), és V. László oldalán beavatkozott a magyarországi polgárháborúba. A család egysége azonban az öreg Brankovics György halála után megbomlott, és Lázár fivére, a vak Gergely, nővérével, Murád szultán egykori feleségével együtt immár a A magyarországi főúri ligák harcaiban Átmeneti enyhülést az új szultán, II. Mehmed trónra lépése (1451. február) hozott. Ő azonnal Kapisztrán (Szent) János (1386-1456). Fametszet, 15. század Hunyadi János kormányzó. Festmény a Batthyányak ősgalériájából, 17. század vége Nándorfehérvár viadala, 1456. Török miniatúra, 16. század 8