História 2011
2011 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG A SZOVJET ZÓNÁBAN - GECSÉNYI LAJOS: Világrendszerek határán: Ausztria és Magyarország, 1945-1965 : Hullámvölgyek között
MAGYARORSZÁG A SZOVJET ZÓNÁBAN Világrendszerek határán: Ausztria és Magyarország, 1945-1965 Hullámvölgyek között Magyarország és Ausztria kapcsolatát a II. világháború befejezését követően politikai problémák nem terhelték. A magyar külügyminisztérium 1945 nyarától arra törekedett, hogy állampolgárainak gondozására és az állam érdekeinek érvényesítésére (a háború végén hatalmas tömegben Ausztriába hurcolt állami és magánvagyon tulajdonjogának biztosítására, illetve visszaszerzésére) mielőbb megteremtse ausztriai képviseletét. Törekvésüket az osztrák politikusok is üdvözölték. Magyarországot ők mint lehetséges élelmiszer-exportőrt vették számításba országuk közélelmezési problémáinak megoldásában. Vagyonjogi viták, 1945-1947 1945 decemberében megszületett egy rövid távú kereskedelmi egyezmény, amely az osztrák nyersanyagokért és ipari félkész termékekért elsősorban magyar élelmiszerexportot várt. A kereskedelmi szerződés előkészítése során azonban már élesen felvetődött az Ausztriában lévő elhurcolt magyar vagyon visszaszolgáltatásának a kérdése. 1946 januárjában az osztrák külügyi hivatal egyik vezető tisztviselője, Rudolf Seemann tanácsos látogatott Budapestre. A célja az volt, hogy tájékozódjon a hivatalos kapcsolatok felvételének lehetőségéről és a magyarországi osztrák (német) vagyont érintő, egyre súlyosabb szovjet intézkedésekről, az osztrák vállalatok vagyonrészeinek átadásáról a Szovjetuniónak. Megbeszélései meggyőzték arról, hogy a magyarországi politikai helyzetet alapvetően a kommunisták uralják, akik a szovjet érdekeket képviselik. Ily módon nincs realitása annak, hogy bármilyen módon megakadályozzák az itteni (eredetileg) osztrák vagyonnak - a potsdami határozatok alapján - a Szovjetunió számára történő átadását. A Seemann-jelentésben rögzített negatív benyomások és következtetések megalapozták a kapcsolatokat a következő két évtizedben legsúlyosabban terhelő témakört, a vagyonjogi vitát, amely magyar oldalról kiegészült az Ausztriába hurcolt magyar tulajdon visszaszolgáltatásának - már említett - problémájával. 1946 és 1947 folyamán a történelmi hagyományok bázisán - a rendezetlen helyzet ellenére - folyamatos személyes érintkezés alakult ki a magas rangú osztrák és magyar politikusok, közigazgatási vezetők és szakemberek között. Előrehaladtak a tárgyalások a jogsegélyegyezményekről, a határ mentén létező kettős birtokok műveléséhez nélkülözhetetlen kishatárforgalmi helyzet rendezéséről, a közös határállomások használatáról. A legjelentősebb előrelépés a kereskedelmi kapcsolatok terén született: 1947. március 11-én fizetési, majd 1948. június 3-án árucsere-megállapodásokat írtak alá. A fizetési megállapodás az elvi kérdéseket tekintve mintegy 15 esztendőn át a kereskedelmi kapcsolatok keretéül szolgált, míg az árucsereszerződés a kereskedelmi kapcsolatok felügyeletére és folyamatos megújítására egy kormányközi vegyes bizottságot állított fel. Az államok közti viszony továbbfejlesztése 1947 késő őszétől azonban akadozni látszott. Ebben nyilvánvalóan nem Ausztria korlátozott szuverenitása, hanem a nemzetközi helyzet változása (a Truman-doktrína meghirdetése, a Kominform megalakulása, a Marshall-segély nyomán keletkezett Az Ausztriát megszálló négy hatalom katonái, Bécs, 1955