História 2011
2011 / 1-2. szám - VELÜNK ÉLŐ TÖRTÉNELEM - LUKÁCS ÁGNES: Auschwitz előtt és után : Egy festő-tanár visszaemlékezése
Auschwitz előtt és után Egy festő-tanár visszaemlékezése 2000. május 31-én Pokorni Zoltán oktatási miniszter a tanév rendjéről szóló rendeletében április 16-át a középiskolákban a holokauszt emléknapjává nyilvánította. Ennek jegyében teszszük közzé Lukács Ágnes festőművész visszaemlékezését, aki már gyermekkorában feltűnt a budapesti kiállításokon, a sajtóban rajzaival és festményeivel. 1944 nyarán Auschwitzba deportálták, decemberig itt, majd más lágerekben volt. 1946-ban jelent meg az Auschwitz, női tábor című rajzsorozatából készült albuma, melynek képei nemzetközi ismertséget szereztek számára. 1945-től rövid megszakításokkal rajztanárként dolgozott. 1955-től nyugdíjazásáig, 1976-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának vezetőtanára. 1953-ban alapító tagja a budapesti Pedagógusok Képzőművész Stúdiójának. Rendszeresen részt vett a Stúdió és a Székely Bertalani Kör kiállításain. Rajzai megjelentek a Köznevelés, az Élet és Irodalom, a Magyar Nemzet, valamint a Kisdobos újságokban. Sikerét elsősorban tájképei, portréi alapozták meg. 90. születésnapjára, ez év februárjában, az angyalföldi József Attila Művelődési Központ rendezett kiállítást „Auschwitz fekete-fehérben és a Békeidők színeiben” címmel. Családi háttér Az apai nagyszüleim családja Temes megyéből jött. Nem tudom, honnan, erről nincsenek pontosabb értesüléseim. A nagyszüleim Lippán éltek. Lippa Aradtól egy kicsit beljebb van, a Maros partján - amikor én megszülettem, az már Románia volt. Egyszer elmentünk hozzájuk, már olyan nagyobbacska, tíz év körüli gyerek voltam, amikor elmentünk Lippára nyaralni apámmal, anyámmal, és akkor megismertem a nagyszülőket. Nagyapám, Lichter Jakab pedagógus volt, elemista korú gyerekeket tanított Lippán, a zsidó iskolában. Nagyapámék háza a zsidó templom mellett állt. Földszintes építmény volt. Rendelkezett udvarral vagy kerttel, és úgy rémlik, talán volt ott egy kecske, és lehet, hogy tyúkok is voltak. Az udvaron állt egy kút, de lehet, hogy bent a házban vízcsap is volt. A vécé külön építményként állt az udvarban, de a házban volt valami fürdőszoba is. Lippa viszonylag sík területen fekszik, de a Maros túloldalán, ott hegyek vannak. Egyszer fölmentünk az egyik hegyre, és valahogy összeakadtunk egy román parasztfiúval. Juhokat terelgetett ott, és emlékszem, ahogy előttünk ment ez a parasztfiú, a lábát csodáltam - fantasztikus vastag volt a talpa bőre. Hát mezítláb tartott a hegyen fölfelé a kecskékkel. Csudás dolgok voltak ezek! Apám, Lukács Gyula 1878-ban született Lippán. Még diákkorában került Pestre. A tanítóképzőt még Temesváron végezte, de a polgári iskolai tanári képesítését már Pesten kapta. Édesapám képeket is festett, szép dolgokat csinált, szerepelt kiállításokon is, de azért nem lett nagyon ismert festő. Volt a Nemzeti Szalonban meg máshol csoportos kiállításokon. Megfestette Volbach János püspököt is, az a kép is a Nemzeti Szalonban volt kiállítva. Édesanyám, Szász Irén Békésen született 1879-ben, de azt hiszem, a tanítóképzőt már itt, Budapesten végezte el. Az eredeti neve Schwarz, az apám neve pedig eredetileg Lichter volt. Amikor a szüleim összekerültek, már magyar nevük volt, de a nagyapám megmaradt Lichternek, és az anyai nagymamám is Schwarz maradt. A mamám iskolája egy elemi iskola volt. Édesanyám vezette, ő is alapította az iskolát - a Szász-féle iskola, ez volt a neve. Édesanyámnak volt egy találmánya, egy írás-olvasás tanítási módszer, ami nagyon jó volt. Erre ő tulajdonképpen úgy jött rá, hogy egyszer részt vett egy olyan tanfolyamon, ahol süketnémák írás-olvasás tanításával ismertették meg a tanfolyam résztvevőit. Ez azon alapszik, hogy a süketnémákat megtanítják egy bizonyos fokig a szájról való olvasás képességére is. Ezt anyámék aztán összekapcsolták az írás-olvasás tanítással, vagyis azt próbálták megoldani, hogy a betűk alakját a száj formájáról mintázzák. Tehát ha azt mondjuk, hogy „ó”, akkor az ember ó betűt csinál a szájával, ha á-t mond az ember, nagyobbra nyitja a Lukács Ágnes kiállítása megnyitóján a Trefort Gimnáziumban, 2010 áprilisában