História 2011

2011 / 1-2. szám - VELÜNK ÉLŐ TÖRTÉNELEM - LUKÁCS ÁGNES: Auschwitz előtt és után : Egy festő-tanár visszaemlékezése

Auschwitz előtt és után Egy festő-tanár visszaemlékezése 2000. május 31-én Pokorni Zol­tán oktatási miniszter a tanév rendjéről szóló rendeletében április 16-át a középiskolákban a holokauszt emléknapjává nyil­vánította. Ennek jegyében tesz­­szük közzé Lukács Ágnes festő­művész visszaemlékezését, aki már gyermekkorában feltűnt a budapesti kiállításokon, a sajtó­ban rajzaival és festményeivel. 1944 nyarán Auschwitzba de­portálták, decemberig itt, majd más lágerekben volt. 1946-ban jelent meg az Auschwitz, női tábor című rajzsorozatából ké­szült albuma, melynek képei nemzetközi ism­ertséget szereztek számára. 1945-től rövid megsza­kításokkal rajztanárként dolgo­zott. 1955-től nyugdíjazásáig, 1976-ig az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának veze­tőtanára. 1953-ban alapító tag­ja a budapesti Pedagógusok Kép­zőművész Stúdiójának. Rend­szeresen részt vett a Stúdió és a Székely Bertalani Kör kiállítá­sain. Rajzai megjelentek a Köz­nevelés, az Élet és Irodalom, a Magyar Nemzet, valamint a Kisdobos újságokban. Sikerét el­sősorban tájképei, portréi ala­pozták meg. 90. születésnapjára, ez év februárjában, az angyal­földi József Attila Művelődési Központ rendezett kiállítást „Auschwitz fekete-fehérben és a Békeidők színeiben” címmel. Családi háttér Az apai nagyszüleim családja Temes megyéből jött. Nem tudom, honnan, er­ről nincsenek pontosabb értesüléseim. A nagyszüleim Lippán éltek. Lippa Aradtól egy kicsit beljebb van, a Maros partján - amikor én megszülettem, az már Románia volt. Egyszer elmentünk hozzájuk, már olyan nagyobbacska, tíz év körüli gyerek voltam, amikor el­mentünk Lippára nyaralni apámmal, anyámmal, és akkor megismertem a nagyszülőket. Nagyapám, Lichter Jakab pedagógus volt, elemista korú gyereke­ket tanított Lippán, a zsidó iskolában. Nagyapámék háza a zsidó templom mellett állt. Földszintes építmény volt. Rendelkezett udvarral vagy kerttel, és úgy rémlik, talán volt ott egy kecske, és lehet, hogy tyúkok is voltak. Az ud­varon állt egy kút, de lehet, hogy bent a házban vízcsap is volt. A vécé külön építményként állt az udvarban, de a házban volt valami fürdőszoba is. Lippa viszonylag sík területen fek­szik, de a Maros túloldalán, ott hegyek vannak. Egyszer fölmentünk az egyik hegyre, és valahogy összeakadtunk egy román parasztfiúval. Juhokat terelgetett ott, és emlékszem, ahogy előttünk ment ez a parasztfiú, a lábát csodáltam - fan­tasztikus vastag volt a talpa bőre. Hát mezítláb tartott a hegyen fölfelé a kecs­kékkel. Csudás dolgok voltak ezek! Apám, Lukács Gyula 1878-ban szü­letett Lippán. Még diákkorában került Pestre. A tanítóképzőt még Temesvá­ron végezte, de a polgári iskolai tanári képesítését már Pesten kapta. Édesapám képeket is festett, szép dolgokat csinált, szerepelt kiállításo­kon is, de azért nem lett nagyon ismert festő. Volt a Nemzeti Szalonban meg máshol­­ csoportos kiállításokon. Meg­festette Volbach János püspököt is, az a kép is a Nemzeti Szalonban volt ki­állítva. Édesanyám, Szász Irén Békésen született 1879-ben, de azt hiszem, a ta­nítóképzőt már itt, Budapesten végezte el. Az eredeti neve Schwarz, az apám neve pedig eredetileg Lichter volt. Amikor a szüleim összekerültek, már magyar nevük volt, de a nagyapám megmaradt Lichternek, és az anyai nagymamám is Schwarz maradt. A mamám iskolája egy elemi iskola volt. Édesanyám vezette, ő is alapítot­ta az iskolát - a Szász-féle iskola, ez volt a neve. Édesanyámnak volt egy találmánya, egy írás-olvasás tanítási módszer, ami nagyon jó volt. Erre ő tulajdonképpen úgy jött rá, hogy egy­szer részt vett egy olyan tanfolyamon, ahol süketnémák írás-olvasás tanításá­val ismertették meg a tanfolyam részt­vevőit. Ez azon alapszik, hogy a süketné­mákat megtanítják egy bizonyos fokig a szájról való olvasás képességére is. Ezt anyámék aztán összekapcsolták az írás-olvasás tanítással, vagyis azt pró­bálták megoldani, hogy a betűk alakját a száj formájáról mintázzák. Tehát ha azt mondjuk, hogy „ó”, akkor az em­ber ó betűt csinál a szájával, ha á-t mond az ember, nagyobbra nyitja a Lukács Ágnes kiállítása megnyitóján a Trefort Gimnáziumban, 2010 áprilisában

Next