Hitel, 1989. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - KOMMENTÁRUNK - DOKUMENTUMOK
s — Erdélyben — nem tudom miért és hogyan — szétesőben a közösségi élet. Helyenként és időnként létrejönnek ugyan kis közösségek, de ezek defenzívek. Ez különben egész Romániában így van, például egész hadseregre való író, politikus, tábornok, párt-központi bizottsági tag fordult szembe Ceaușescuval, de ezt mindenki egyénien tette. Nem akart senki összefogni a másikkal. „Légy tiszta önmagadhoz”: az a keserű felismerés, hogy hiába tiszta az ember másokhoz egy olyan közösségben, amelynek ez már nem jelent semmit. Ha önmagához tiszta valaki, akkor tiszta másokhoz is. És erre talán lehet építeni egy új közösséget. — Az újabb, modern irodalmi áramlatokról mi a véleménye? — Szeretem az útkeresőket, még ha nem jutnak el sehova sem. Az esztétikai horizontom a gyermeteg tradicionálistól a neoavantgárdig terjed. — Magát sorolná valamelyik irányzatba? — Nem. A közhelyszerű magányos farkas vagyok, nemcsak a politikában, hanem a művészetben is. Nem alakult ki, vagy csak csökevényesen maradt meg bennem a közösséghez való beszélés képessége. Lehet, hogy ez is összefügg az erdélyi közösség széthullásával. Előfordult már, hogy egy közösség védelmében, vagy érdekében, vagy akár nevében írtam valamit. De még soha semmit nem írtam egy közösséghez. Ha írok, mindig egy embernek írok, az írásom mindig kétszemélyes ügy. Ha aztán ez közösségi érdekűvé válik, vagy, hogy ezek a szövegek rendelkeznek esztétikai értékkel, az más kérdés. Az alkotás számomra mindig kétszemélyes. Talán ezért van, hogy nem tudok csoportban, irodalmi mozgalomban gondolkodni. De nem is írónak tartom magam, szívesebben rendeznék filmet, bár eddig nem volt lehetőségem rá. — Szívesen hazatérne, ha lehetne? — Erdélyt és Magyarországot is hazámnak érzem. Ha a körülmények úgy hozzák, hogy szabad hazámban szabadon élhessek, akkor hazatérnék. — Így, hogy Romániába látogatóként sem mehet haza, nincs honvágya? — Hadd válaszoljak egy anekdotával a kérdésre. Moher Károly élete vége felé, mikor már nagyon szórakozott volt, beadványokat írt a román kormányhoz. Kérte, engedjék vissza Marosvásárhelyre. Meg is indokolta kérelmét azzal, hogy életének csak ott van értelme, hogy ott élnek a barátai, csak ott tud dolgozni. Levelet írt, megcímezte. Feladó: Moher Károly, Tirgu Mureș — vagyis Marosvásárhely ... Ez a történet összefoglalja azt, amit elmodhatnék a honvágyról és az erdélyi helyzetről. Honvágyam van Genfben, de sokkal nagyobb honvágyam lenne, ha Marosvásárhelyen élnék, vagy Kolozsvárott, mert azok a városok, amelyekben felnőttem, már nem léteznek. Ha ott élnék, mindennap kellene látnom, mivé váltak, és így a honvágy és a tehetetlenség érzése sokkal erősebb lenne, mint most, távol szülőföldemtől. Tarjányi Eszter javaslom, hogy az MDF ideiglenes elnöksége kérje az Országos Gyűlés felhatalmazását olyan alkotmányozó nemzetgyűlés (legkésőbb szeptember eleji) összehívása melletti állásfoglalásra, amelynek kizárólagos feladata egy új, következetesen demokratikus alkotmány és egy, a népszuverenitást következetesen érvényesítő választási törvény megalkotása legyen a következő eljárás alapján: 1. A jelenlegi országgyűlés előzetes pártközi megállapodás nyomán, miután törvényt alkotott az ideiglenes alkotmányozó nemzetgyűlés demokratikus összehívásáról és megbízatásáról, mondja ki önfeloszlatását legkésőbb 1989. június 30-ig. Alternatívaként kezelhető Gergely András azon február 16-i figyelmet érdemlő javaslata, miszerint a jelenlegi országgyűlés az alkotmányozó nemzetgyűlés munkákodásával párhuzamosan is folytassa működését. 2. A jelenlegi kormny maradjon hivatalában parlamentárisan felelős kezelőjeként a végrehajtó hatalomnak az új alkotmány életbeléptéig, kiegészülve az államminiszterek mellé legkésőbb 1989. július 31-én állítandó három-háromlyan államtitkárral, akik összeköttetést tartanak azon, őket delegáló függelen szervezetekkel, amelyek a választási előkészületek során országosan a legmagasabb számú ajánlást nyerték el. 3. Valamennyi megyében és külön Budapesten minden, legalább háromezer írásbeli ajánlást elnyert szervezet önállóan lajstromos névsort nyújthasson be, amelyen maximálisan annyi név szerepelhet, ahány választókerület az adott megyében, illetve a fővárosban van. Az ajánlások átvételére hivatott testület kizárólag bírákból és közjegyzőkből alakítandó, elnöke csak tanácsvezető bíró, titkára csak közjegyző lehessen. 4. Az ajánlások benyújtásának határideje 1989. július 15-e, az óvásoké, majd a fellebbezéseké 1989. július 31- e, a választások napja 1989. augusztus 20-a legyen. 5. A választások szavazatszedő bizottságaiba valamennyi, ajánlásaival az induláshoz jogot nyert testület 1-1 dtagot delegálhat, elnökét egymás közül titkos szavazással, relatív többséggel válasszák, titkára minden esetben közjegyző legyen, működésük tisztaságára aláírással erősített esküt tegyenek. 6. A választáson kizárólag titkosan lehessen szavazni. 7. A bizonyított választási visszaélésben vétkes veszítse el időlegesen vagy végleg aktív és passzív választójogát, amennyiben pedig szervzeet kvetne el, netán organizálna visszaélést, úgy zárassák ki az illető megyebeli, fővárosi, súlyos esetben az országos választásból. A választási visszaélés tényének megállapítására a Legfelsőbb Bíróság, a mandátumfosztásra az alkotmányozó nemzetgyűlés egyszerű többsége legyen jogosult. 8. Az ajánlás időszakában a tömegkommunikációs eszközök valamennyi szervezetnek azonos időt, az országos (illetve a megyei) napi sajtó azonos méretű nyílt teret köteles biztosítani, a választási versengés idején pedig a közvetlen választási propagandára pedig az ajánlások arányának megfelelő mértékben igényelhetnek az érdekelt szervezetek időt, teret. Közvetett agitációra és személyeskedésre a tömegkommunikációs eszközök nem alkalmazhatók. 9. A költségvetési támogatásban részesülő szervezetek a választói célokra felhasználandó összegekkel azonos összeget kötelesek egy, a Legfelsőbb Bíróság és a Pénzügyminisztérium ellenőrzése alá vonandó és a Számviteli Főiskola 5 kisorsolt hallgatójának kezelésére bízandó Állami Választási Pénztárba befizetni július 15-ig, illetve választási pótköltségvetés esetén és mértékéig, augusztus 5-ig. Ebből az alapból az állami költségvetési támogatást élvező szervezetek személyes visszafizetési kötelezettséggel igényelhetnek az ajánlások periódusában előleget, majd az előleg beszámítására is lehetőséget nyerő, vissza nem fizetendő támogatást kívánhatnak ténylegesen elnyert ajánlásaik arányában. (Az előlegezések és utalások lebonyolítására a Pénzügyminisztérium kezessége mellett egy bank igénybevétele szükséges.) 10. A választások és előkészítésük idejére a hazai és a nemzetközi nyilvánosság maradéktalanul biztosítandó. 11. Minden induló szervezet biztosítja, hogy sem közvetenül, sem közvetve nem sért személyhez fűződő jogot, tiszteltbe tartja és tartatja valamennyi honpolgár jogegyenlőségét nemre, anyanyelvre, nemzetiségre, származásra, vallásra való tekintet nélkül, szembefordul minden esetleges egyéni vagy kollektív felelősségrevonással való fenyegetéssel, hatalmi nyomással, tényleges erőszakkal, minden esetleges a békés politikai versengés megzavarására irányuló provokációval és minden olyan esetleges kísérlettel, amely más népekhez fűződő viszonyunk megzavarását kockáztatná. 12. E javaslat előterjesztése, megvitatása, végső formájának kialakítása és érvényesítése során egyetlen közreműködő se feledkezzék meg arról, hogy a legfőbb cél olyan független jogállamot körülíró alkotmányhoz és olyan becsületes választási rendszerhez juttatni Magyarországot, amit nemcsak tartalmilag, hanem megszületésének módját tekintve is erkölcsösnek és célszerűnek, ezért is a magáénak, jövője rendíthetetlen alapjának érez és tart a nemzet egésze. Budapest, 1989. január 21. Szabad György NYÍLT LEVÉL Dr. STADINGER ISTVÁNHOZ, AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELNÖKÉHEZ Tisztelt Elnök Úr! Az országgyűlésen, 1989. január hó 11-én, Király Zoltán és dr. Südi Bertalan képviselők olyan megdöbbentő eseményeket tártak a nyilvánosság elé, melyek az elkövetők részéről legalább súlyos fegyelmi vétséget, de nem kizárt, hogy bűncselekményt, vagy bűncselekményeket látszanak megvalósítani. Hét-nyolc olyan esetet említett meg a két képviselő — 1986-tól kezdődően — amikor szándékosan akadályozták őket törvényhozói munkájukban. Dr. Südi Bertalan például elmondotta: egyik interpellációjának írásbeli előzetes beterjesztése után, behívatták egy (általa meg nem nevezett) irodába és addig nem engedték ki, amíg interpellációs szándékától el nem állt. Azok nevét nem említették, akik az atrocitásokat velük szemben elkövették. E megdöbbentő események elhangzásakor az ülésen részt vett Elnök Úr, az igazságügyminiszter, a belügyminiszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és a legfelsőbb ügyész is, vagyis mindazok, akik — végső soron — Magyarországon a törvényesség legfőbb őrei. E megbízatásuknál fogva kötelezettség hárult Önökre, hogy az ülést követően azonnal eljárást kezdeményezzenek a panaszok kivizsgálására, és a vizsgálat eredményétől függően, a későbbiekben fegyelmi vagy bűnvádi eljárst indítványozzanak az elkövetőkkel szemben. Nem tudjuk, hogy ez megtörtént-e? Ha nem, úgy kérjük Elnök Urat, hogy a legfőbb ügyész bevonásával, a panaszokat haladéktalanul kivizsgálni szíveskedjék. Azt is kérjük egyben, hogy a vizsgálat eredményéről a nyilvánosságot folyamatosan tájékoztassa. A televízió az ülést egyenes adásban közvetítette, az esetnek több százezer néző volt tanúja. Úgy véljük, egy ilyen példátlan törvénysértés mellett, melynek színtere éppen az Országház, az országgyűlés elnöke nem mehet el szó nélkül. Budapest, 1989. január hó 18. Tisztelettel: Magyar Demokrata Fórum Budapest II. kerületi szervezete DOKUMENTUMOK JAVASLAT az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása tárgyában az MDF ideiglenes elnöksége számára HITEL • 1989. 5. szám 11