Hitel, 1989. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - KOMMENTÁRUNK - DOKUMENTUMOK

s — Erdélyben — nem tudom miért és hogyan — szétesőben a közösségi élet. Helyenként és időn­ként létrejönnek ugyan kis közösségek, de ezek defenzívek. Ez különben egész Romániában így van, például egész hadseregre való író, politikus, tábornok, párt-központi bizottsági tag fordult szembe Ceaușescuval, de ezt mindenki egyénien tette. Nem akart senki összefogni a másikkal. „Légy tiszta önmagadhoz”: az a keserű felismerés, hogy hiába tiszta az ember másokhoz egy olyan közösségben, amelynek ez már nem jelent semmit. Ha önmagához tiszta valaki, akkor tiszta mások­hoz is. És erre talán lehet építeni egy új közösséget. — Az újabb, modern irodalmi áramlatokról mi a véleménye? — Szeretem az útkeresőket, még ha nem jutnak el sehova sem. Az esztétikai horizontom a gyer­meteg tradicionálistól a neoavantgárdig terjed. — Magát sorolná valamelyik irányzatba? — Nem. A közhelyszerű magányos farkas va­gyok, nemcsak a politikában, hanem a művészet­ben is. Nem alakult ki, vagy csak csökevényesen maradt meg bennem a közösséghez való beszélés képessége. Lehet, hogy ez is összefügg az erdélyi közösség széthullásával. Előfordult már, hogy egy közösség védelmében, vagy érdekében, vagy akár nevében írtam valamit. De még soha semmit nem írtam egy közösség­hez. Ha írok, mindig egy em­bernek írok, az írásom mindig kétszemélyes ügy. Ha aztán ez közösségi érdekűvé válik, vagy, hogy ezek a szövegek rendelkeznek esztétikai értékkel, az más kérdés. Az alkotás számomra mindig két­személyes. Talán ezért van, hogy nem tudok cso­portban, irodalmi mozgalomban gondolkodni. De nem is írónak tartom magam, szívesebben rendez­nék filmet, bár eddig nem volt lehetőségem rá. — Szívesen hazatérne, ha lehetne? — Erdélyt és Magyarországot is hazámnak ér­zem. Ha a körülmények úgy hozzák, hogy szabad hazámban szabadon élhessek, akkor hazatérnék. — Így, hogy Romániába látogatóként sem me­het haza, nincs honvágya? — Hadd válaszoljak egy anekdotával a kérdés­re. Moher Károly élete vége felé, mikor már na­gyon szórakozott volt, beadványokat írt a román kormányhoz. Kérte, engedjék vissza Marosvásár­helyre. Meg is indokolta kérelmét azzal, hogy éle­tének csak ott van értelme, hogy ott élnek a bará­tai, csak ott tud dolgozni. Levelet írt, megcímezte. Feladó: Moher Károly, Tirgu Mureș — vagyis Ma­rosvásárhely ... Ez a történet összefoglalja azt, amit elmodhatnék a honvágyról és az erdélyi hely­zetről. Honvágyam van Genfben, de sokkal na­gyobb honvágyam lenne, ha Marosvásárhelyen él­nék, vagy Kolozsvárott, mert azok a városok, amelyekben felnőttem, már nem léteznek. Ha ott élnék, mindennap kellene látnom, mivé váltak, és így a honvágy és a tehetetlenség érzése sokkal erő­sebb lenne, mint most, távol szülőföldemtől. Tarjányi Eszter javaslom, hogy az MDF ideiglenes elnöksége kérje az Országos Gyűlés felhatalmazását olyan alkotmányozó nemzetgyűlés (legkésőbb szeptember eleji) összehívása melletti állásfoglalásra, amelynek kizárólagos feladata egy új, következetesen demokratikus alkotmány és egy, a népszuverenitást következetesen érvényesítő­ válasz­tási törvény megalkotása legyen a következő eljárás alapján: 1. A jelenlegi országgyűlés előzetes pártközi megállapo­dás nyomán, miután törvényt alkotott az ideiglenes al­kotmányozó nemzetgyűlés demokratikus összehívásá­ról és megbízatásáról, mondja ki önfeloszlatását legké­sőbb 1989. június 30-ig. Alternatívaként kezelhető Gergely András azon február 16-i figyelmet érdemlő ja­­vaslata, miszerint a jelenlegi országgyűlés az alkotmá­nyozó nemzetgyűlés munkákodásával párhuzamosan is folytassa működését. 2. A jelenlegi kormny maradjon hivatalában parlamen­tárisan felelős kezelőjeként a végrehajtó hatalomnak az új alkotmány életbeléptéig, kiegészülve az államminisz­terek mellé legkésőbb 1989. július 31-én állítandó há­rom-három­lyan államtitkárral, akik összeköttetést tar­tanak azon, őket delegáló függelen szervezetekkel, amelyek a választási előkészületek során országosan a legmagasabb számú ajánlást nyerték el. 3. Valamennyi megyében és külön Budapesten minden, legalább háromezer írásbeli ajánlást elnyert szervezet önállóan lajstromos névsort nyújthasson be, amelyen maximálisan annyi név szerepelhet, ahány választóke­rület az adott megyében, illetve a fővárosban van. Az ajánlások átvételére hivatott testület kizárólag bírákból és közjegyzőkből alakítandó, elnöke csak tanácsvezető bíró, titkára csak közjegyző lehessen. 4. Az ajánlások benyújtásának határideje 1989. július 15-e, az óvásoké, majd a fellebbezéseké 1989. július 31- e, a választások napja 1989. augusztus 20-a legyen. 5. A választások szavazatszedő bizottságaiba val­amennyi, ajánlásaival az induláshoz jogot nyert testület 1-1 dtagot delegálhat, elnökét egymás közül titkos sza­vazással, relatív többséggel válasszák, titkára minden esetben közjegyző legyen, működésük tisztaságára alá­írással erősített esküt tegyenek. 6. A választáson kizárólag titkosan lehessen szavazni. 7. A bizonyított választási visszaélésben vétkes veszítse el időlegesen vagy végleg aktív és passzív választójogát, amennyiben pedig szervzeet kvetne el, netán organizál­na visszaélést, úgy zárassák ki az illető megyebeli, fővá­rosi, súlyos esetben az országos választásból. A választá­si visszaélés tényének megállapítására a Legfelsőbb Bí­róság, a mandátumfosztásra az alkotmányozó nemzet­­gyűlés egyszerű többsége legyen jogosult. 8. Az ajánlás időszakában a tömegkommunikációs eszközök valamennyi szervezetnek azonos időt, az or­szágos (illetve a megyei) napi sajtó azonos méretű nyílt teret köteles biztosítani, a választási versengés idején pedig a közvetlen választási propagandára pedig az ajánlások arányának megfelelő mértékben igényelhet­nek az érdekelt szervezetek időt, teret.­­ Közvetett agi­­tációra és személyeskedésre a tömegkommunikációs eszközök nem alkalmazhatók. 9. A költségvetési támogatásban részesülő szervezetek a választói célokra felhasználandó összegekkel azonos összeget kötelesek egy, a Legfelsőbb Bíróság és a Pénz­ügyminisztérium ellenőrzése alá vonandó és a Számvite­li Főiskola 5 kisorsolt hallgatójának kezelésére bízandó Állami Választási Pénztárba befizetni július 15-ig, illet­ve választási pótköltségvetés esetén és mértékéig, au­gusztus 5-ig. Ebből az alapból az állami költségvetési tá­mogatást élvező szervezetek személyes visszafizetési kötelezettséggel igényelhetnek az ajánlások periódusá­ban előleget, majd az előleg beszámítására is lehetőséget nyerő, vissza nem fizetendő támogatást kívánhatnak ténylegesen elnyert ajánlásaik arányában. (Az előlege­zések és utalások lebonyolítására a Pénzügyminisztéri­um kezessége mellett egy bank igénybevétele szüksé­ges.) 10. A választások és előkészítésük idejére a hazai és a nemzetközi nyilvánosság maradéktalanul biztosítandó. 11. Minden induló szervezet biztosítja, hogy sem közvetenül, sem közvetve nem sért személyhez fűződő jogot, tiszteltbe tartja és tartatja valamennyi honpolgár jogegyenlőségét nemre, anyanyelvre, nemzetiségre, származásra, vallásra való tekintet nélkül, szembefordul minden esetleges egyéni vagy kollektív felelősségrevo­­nással való fenyegetéssel, hatalmi nyomással, tényleges erőszakkal, minden esetleges a békés politikai versengés megzavarására irányuló provokációval és minden olyan esetleges kísérlettel, amely más népekhez fűződő viszo­nyunk megzavarását kockáztatná. 12. E javaslat előterjesztése, megvitatása, végső formá­jának kialakítása és érvényesítése során egyetlen közre­működő se feledkezzék meg arról, hogy a legfőbb cél olyan független jogállamot körülíró alkotmányhoz é­s olyan becsületes választási rendszerhez juttatni Magyar­­országot, amit nemcsak tartalmilag, hanem megszületé­sének módját tekintve is erkölcsösnek és célszerűnek, ezért is a magáénak, jövője rendíthetetlen alapjának érez és tart a nemzet egésze. Budapest, 1989. január 21. Szabad György NYÍLT LEVÉL Dr. STADINGER ISTVÁNHOZ, AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELNÖKÉHEZ Tisztelt Elnök Úr! Az országgyűlésen, 1989. január hó 11-én, Király Zoltán és dr. Südi Bertalan képviselők olyan megdöbbentő eseményeket tártak a nyilvánosság elé, melyek az elkövetők részéről legalább súlyos fegyelmi vétséget, de nem kizárt, hogy bűncselekményt, vagy bűncselekményeket látszanak megvalósítani. Hét-nyolc olyan esetet említett meg a két képviselő — 1986-tól kezdődően — amikor szándékosan akadályozták őket törvényhozói mun­kájukban. Dr. Südi Bertalan például elmondotta: egyik interpellációjá­nak írásbeli előzetes beterjesztése után, behívatták egy (általa meg nem nevezett) irodába és addig nem engedték ki, amíg in­­terpellációs szándékától el nem állt. Azok nevét nem említették, akik az atrocitásokat velük szemben elkövették. E megdöbbentő események elhangzásakor az ülésen részt vett Elnök Úr, az igazságügyminiszter, a belügyminiszter, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke, és a legfelsőbb ügyész is, vagyis mind­azok, akik — végső soron — Magyarországon a törvényesség legfőbb őrei. E megbízatásuknál fogva kötelezettség hárult Önökre, hogy az ülést követően azonnal eljárást kezdeményez­zenek a panaszok kivizsgálására, és a vizsgálat eredményétől függően, a későbbiekben fegyelmi vagy bűnvádi eljárst indítvá­nyozzanak az elkövetőkkel szemben. Nem tudjuk, hogy ez megtörtént-e? Ha nem, úgy kérjük Elnök Urat, hogy a legfőbb ügyész bevonásával, a panaszokat haladéktalanul kivizsgálni szíveskedjék. Azt is kérjük egyben, hogy a vizsgálat eredményé­ről a nyilvánosságot folyamatosan tájékoztassa. A televízió az ülést egyenes adásban közvetítette, az esetnek több százezer néző volt tanúja. Úgy véljük, egy ilyen példátlan törvénysértés mellett, melynek színtere éppen az Országház, az országgyűlés elnöke nem mehet el szó nélkül. Budapest, 1989. január hó 18. Tisztelettel: Magyar Demokrata Fórum Budapest II. kerületi szervezete DOKUMENTUMOK JAVASLAT az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása tárgyában az MDF ideiglenes elnöksége számára HITEL • 1989. 5. szám 11

Next