Hitel, 1990. szeptember-december (3. évfolyam, 18-26. szám)

1990 / 24. szám - SZÉPIRODALOM - Sarusi Mihály: Doberdob

10 HITEL , 1990.24. szám Szépirodalom Olasz kenyér: pane. Olá: Piim­e. Olasz tej: latte. Olá: lapte. Kenyér, tej - kéne Kis S. Mihály önkéntes gyereknek. Kecsketej, macskajaj, ha jut. Szent Övezet! Sacra Zona, Zóna Szakra, Piazzale del San Michele, szent tér. Gyásztér Doberdóban. Gyásztér fehérül. Pirosult a fehér. Monte San Gabriele - arrébb! Tokozodó­ , Ki hantja? Kőrő­l kőre harc, minden kőhöz, nehezen képzelhető, vér ragadt, ragacsos a kő. Kőragacs! Az volt Nagy Matyi, siratja anyja, apja, húga, szerelme Kisiratoson, Csanádban? Battonyai járás, utolsó posta helyben. Mert már akkor postánk is volt. Sürgöny. Nem lehetett sürgős a Császárnak és Királynak megtáv­iratozni Kisiratosra, hogy meghalt a koma. Kaput! Ennek befellegzett. Finita? Finita? Ezt mondta az ellen? Ki mit mondott, Misa bátya?­indenesetre ahogy megszületett ’19. őszutáján Kurtuczék legújabb, negye­dik fia, az édesapám, az olasz fronti vérözönből iratosi asszonyölbe merülő öregbaba, Kurtucz honvéd bizonyára asszonya, Sarusi mama valamelyes buzdítására fiának a Mihály nevet adta. Emberfiadóga. Sok rossz fehér kő, de vér sehol. Vakító kőszikla-tenger - a vér ennyit ér. Csak fölszívódik; fölszikkad; elolvad; föloldódik. Lukacich tábornok- „osztrák”-jainak kő futóárka; árok a kőben. A Carso, a hajdan kopár kő-Doberdón ma jobbára erdő, csak foltokban az a régi keserves, kisarjadt százezer olasz és osztrák-magyar (magyar-osztrák) teteme? Gáz! Kinek jut álarc? „Borraccia austriaca”-a fém kulacson „Rakottyay 1915 KR”, s más „osztrák” katonadolgok az emléktárban, úgy­­ mint pipa, kanál, zsebóra, aprópénz, síp. Gáz! És a légszesz ellen kendővel védekező fiúk mindenféle vasakkal ölik egymást. Ám elég, gondolod, ha a másik arcáról letéped a jegykendőt. Sabotino! San Gabriele, San Michele, San Martine, Szent vagy, Uram! És már elfekszel, beletörődsz a halottszállító ponyvaágyába. Mert bomba és gránát, srapnell, moschetto és manlicher és hadisátor, és repülőgép a Doberdó-tavon, és lovasroham, meg hídverés, és kerékpár, és­ Hidat tata is épített, meg utat. Hidász volt, vagy utász, ilyesmi, mint a munkaszolgálatos magyar bakák a királyi majd bolsevik Romániában, és foghatod a fejed, betapaszthatnád a szemed, a sebészművész már fűrészeli a lábad. És K. azaz Klein, S., azaz Scharuschi, M., azaz Michael: Előre! Avanti. Kutyák, brigantik. S már mehetel fogságba, futhatol haza, jöhet Trianon, és: szeren­cséd van, pfű, pfű, megúsztad! Élsz! S. M.? Hol? Estél? Szétfröccsentél? A gáztól: kínba haltál? - Hol az anyám! S, akar túléled, akár ott rohadsz, a pap megáld olaszt, magyart, osztrák-magyart. Doberdói Nagy Hegy alatt, folyik el a Soca patak. Isonzó az, bárhogy nézem, megszakad a szívem nékem. Görzön túl, hegyen túl, valahol arra: Magyarország. A hegyélen az 1. olasz regimento kegyeleti díszhelye. És a magyar regimenteké? Alant, alant, fű alatt a kőben. Kőoszlop töviskoszorúja, vas töviskorona. És olasz bataglionok köve köve. S alagút a hegy alatt a kavernákhoz: íme, öregapád műve! Ezért érdemes élni. Lám, az alkotás: örök emlék. Doberdói szuvenír. Szuvenírtalan öreg Sarusi. Atyám. Tele van a gatyám! Mondhattam volna én is. Csak beledőlni. Belezuhanni. Belebele. A tiéd. Kaverna. Ez az? Értem. Lehet. Séges. Etlen. S Lukacich tábornok osztrákjainak kavernája. Ez az! Doberdói Nagy Hegy alatt. Doberdói Nagy Hegy alatt, folyik el a halálpatak, folyik el a halálpatak. Isonzó az, testvér, az Isonzó. Mert amúgy szép kilátás lenne a Hegyről az Isonzó­­völgyre. Raverna. Fogliano osztrák-magyar katonatemetőjében hétezer ember csontjai. Farkas kerül, Sarusi nem. Reggel kaszált fű, a sírköveken vadonatúj réz dögcéldulák, ciprusok, vágott babérbokrok. IM LEBEN UND IM TODE VEREINT. Benn a cinteremben 1915-1918. Stimmel. Bár a kapun csak német, olasz, angol és francia írás. Ám a temető emlékoltárán a keresztre feszített Jézus jobbján s balján felkokárdázott,­­lobogózott mécses, s a „Palánta” zalaegerszegi gyermek tánccsoport háromszínű­­szalagos cserepe. PER AMORE DI PATRIA Kinek jutott réz cédula, kinek nem. Sarusi, ha itt holt, hol pihen? Gyanítom, a sarokban, a névtelenek halmában. Ilyen tejfölös­ szájjal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék