Hitel, 1990. szeptember-december (3. évfolyam, 18-26. szám)
1990 / 24. szám - SZÉPIRODALOM - Sarusi Mihály: Doberdob
10 HITEL , 1990.24. szám Szépirodalom Olasz kenyér: pane. Olá: Piime. Olasz tej: latte. Olá: lapte. Kenyér, tej - kéne Kis S. Mihály önkéntes gyereknek. Kecsketej, macskajaj, ha jut. Szent Övezet! Sacra Zona, Zóna Szakra, Piazzale del San Michele, szent tér. Gyásztér Doberdóban. Gyásztér fehérül. Pirosult a fehér. Monte San Gabriele - arrébb! Tokozodó , Ki hantja? Kőről kőre harc, minden kőhöz, nehezen képzelhető, vér ragadt, ragacsos a kő. Kőragacs! Az volt Nagy Matyi, siratja anyja, apja, húga, szerelme Kisiratoson, Csanádban? Battonyai járás, utolsó posta helyben. Mert már akkor postánk is volt. Sürgöny. Nem lehetett sürgős a Császárnak és Királynak megtáviratozni Kisiratosra, hogy meghalt a koma. Kaput! Ennek befellegzett. Finita? Finita? Ezt mondta az ellen? Ki mit mondott, Misa bátya?indenesetre ahogy megszületett ’19. őszutáján Kurtuczék legújabb, negyedik fia, az édesapám, az olasz fronti vérözönből iratosi asszonyölbe merülő öregbaba, Kurtucz honvéd bizonyára asszonya, Sarusi mama valamelyes buzdítására fiának a Mihály nevet adta. Emberfiadóga. Sok rossz fehér kő, de vér sehol. Vakító kőszikla-tenger - a vér ennyit ér. Csak fölszívódik; fölszikkad; elolvad; föloldódik. Lukacich tábornok- „osztrák”-jainak kő futóárka; árok a kőben. A Carso, a hajdan kopár kő-Doberdón ma jobbára erdő, csak foltokban az a régi keserves, kisarjadt százezer olasz és osztrák-magyar (magyar-osztrák) teteme? Gáz! Kinek jut álarc? „Borraccia austriaca”-a fém kulacson „Rakottyay 1915 KR”, s más „osztrák” katonadolgok az emléktárban, úgy mint pipa, kanál, zsebóra, aprópénz, síp. Gáz! És a légszesz ellen kendővel védekező fiúk mindenféle vasakkal ölik egymást. Ám elég, gondolod, ha a másik arcáról letéped a jegykendőt. Sabotino! San Gabriele, San Michele, San Martine, Szent vagy, Uram! És már elfekszel, beletörődsz a halottszállító ponyvaágyába. Mert bomba és gránát, srapnell, moschetto és manlicher és hadisátor, és repülőgép a Doberdó-tavon, és lovasroham, meg hídverés, és kerékpár, és Hidat tata is épített, meg utat. Hidász volt, vagy utász, ilyesmi, mint a munkaszolgálatos magyar bakák a királyi majd bolsevik Romániában, és foghatod a fejed, betapaszthatnád a szemed, a sebészművész már fűrészeli a lábad. És K. azaz Klein, S., azaz Scharuschi, M., azaz Michael: Előre! Avanti. Kutyák, brigantik. S már mehetel fogságba, futhatol haza, jöhet Trianon, és: szerencséd van, pfű, pfű, megúsztad! Élsz! S. M.? Hol? Estél? Szétfröccsentél? A gáztól: kínba haltál? - Hol az anyám! S, akar túléled, akár ott rohadsz, a pap megáld olaszt, magyart, osztrák-magyart. Doberdói Nagy Hegy alatt, folyik el a Soca patak. Isonzó az, bárhogy nézem, megszakad a szívem nékem. Görzön túl, hegyen túl, valahol arra: Magyarország. A hegyélen az 1. olasz regimento kegyeleti díszhelye. És a magyar regimenteké? Alant, alant, fű alatt a kőben. Kőoszlop töviskoszorúja, vas töviskorona. És olasz bataglionok köve köve. S alagút a hegy alatt a kavernákhoz: íme, öregapád műve! Ezért érdemes élni. Lám, az alkotás: örök emlék. Doberdói szuvenír. Szuvenírtalan öreg Sarusi. Atyám. Tele van a gatyám! Mondhattam volna én is. Csak beledőlni. Belezuhanni. Belebele. A tiéd. Kaverna. Ez az? Értem. Lehet. Séges. Etlen. S Lukacich tábornok osztrákjainak kavernája. Ez az! Doberdói Nagy Hegy alatt. Doberdói Nagy Hegy alatt, folyik el a halálpatak, folyik el a halálpatak. Isonzó az, testvér, az Isonzó. Mert amúgy szép kilátás lenne a Hegyről az Isonzóvölgyre. Raverna. Fogliano osztrák-magyar katonatemetőjében hétezer ember csontjai. Farkas kerül, Sarusi nem. Reggel kaszált fű, a sírköveken vadonatúj réz dögcéldulák, ciprusok, vágott babérbokrok. IM LEBEN UND IM TODE VEREINT. Benn a cinteremben 1915-1918. Stimmel. Bár a kapun csak német, olasz, angol és francia írás. Ám a temető emlékoltárán a keresztre feszített Jézus jobbján s balján felkokárdázott,lobogózott mécses, s a „Palánta” zalaegerszegi gyermek tánccsoport háromszínűszalagos cserepe. PER AMORE DI PATRIA Kinek jutott réz cédula, kinek nem. Sarusi, ha itt holt, hol pihen? Gyanítom, a sarokban, a névtelenek halmában. Ilyen tejfölös szájjal.