Hitel, 1992. április-június (5. évfolyam, 8-13. szám)

1992 / 11. szám - NEMZET ÉS HAGYOMÁNY - Sarusi Mihály: Szabadkai átvor álma

32 HITEL • 1992. 11. szám Azután bejön a zsaru, megnéz, számol bennünket, ki­megy és már közel az est, a vég-vég, a takarodó. Ha én most elalszom s föl is ébredek, egy nappal kevesebb. Mert reggel mennek ki a rabok, reggel nyolckor szaba­dulnak. (meskete) Hány éjszakád van, ez számít. És számolják, várják. Estefelé, vacsorás lötty után, megerednek a nyelvek. Se vége, se hossza, néha veleje se. Hazugságok, mesék. Gyúró bácsit, a bajmoki vén huligánt, sűrűen behoz­zák. Ha leissza magát, elfelejt rácul, azok meg magyarul, és már durr, te rohadt! Egyik: rác! Másik: magyar! Gyú­ró bácsi, te rohadt rác! Ilyenkor elfekszik az illető, nagy vadbarom ez a vén csavargó magyar, őt meg tíztől har­minc napig tömlöcben tartják, hogy megnyugodjon. (Gyúró) Bivalyerős harmincötéves bajmoki magyar vasutas. Aztán meg az is baj, hogy a csendőrök nagy része rác vagy bunyevác, még, szerinte, a magyar falvakban is. Sok magyarul se ért. Nem­ csuda, ha utálják egymást. Gyúró meg a hekusok. Nem csuda, hogy velük van teli a tömlöc. Jaj, az én áldott drága feleségem! Szidja, mint a lovát, hogy ha most nem jön be, ha kiengedik, két hónapra be­zárja a botot, tán még el is költözik otthonról. Meséli a régi dolgait, hogy csak méregből vette feleségül, mert a másik, akit annyira szeretett, nem jött hozzá. De a vége mindig az, hogy azért nem cserélné el senki mással, még azzal se. (disznók) Most ősszel, akkor volt a déli tót-magyar mérkőzés, halálra ítéltek egy embert. Többszörös gyilkos, a tárgya­láson azt vallotta, hogy amikor megfojtotta az áldozatait, annyit érzett, mint mikor csirkének tekeri ki a nyakát. A Maricába három rendőr, ezek közül, smasszerok, s az orvos meg a bíró ült be. Kivitték a temetőbe, a három puskából kettőben vaktöltény, csak az egyiket töltötték élesre. Nem tudta egyik sem, melyikben a golyó, így az­tán nem érezhette magát egyik se hóhérnak. Közülük az egyik ma is itt sintérkedik, megmutatták nekem is. Nem hiszik, hogy ember. (agyon) A másik nyugdíjas, a harmadikat agyonverték az ut­­cán. Amikor berúg egy volt elítélt, ne találkozzon sem­miféle tömlöctartóval, mert abból bizony komoly nagy bajok származnak! Nem ez az egyetlen, akit széttéptek a kocsmákban. Ez az egyszem pribék mesélte a raboknak azt a híres szabadkai sortüzet. Eldőlt, mint a disznó, mondta. Azért mégiscsak sajnálom azt a gyilkost, szerencsét­len beteg ember, sajnálja Gyúró, akit elítéltek, ez a lené­zett senki. Bezzeg a másik. Gyúró, Gyúró, benőhetne már a fejed. (nevelő intézet) Na jó, nem csak nevelőintézet, büntető apjafasza is a tömlöc. Csakhát: legközelebb ügyesebb leszek! Hogy aztán visszakerüljön. Emberkínzó vadállat, briganti, hóhér, bitang, sintér smasszer helyett. Nem inkább nevelni kellene őket? Nevelhetetlenek? A könnyeik a könnyeim lehetnének. Beléjük nevelik: bűnösök, bűnözők, hogy ők erre szü­lettek. Amazok pedig, ellenben. Épp ellenkezőlegesen. Hogyne. Pedig hogy. (rendőr) István, aki állkapcsot tör, szintén magyari gyerkőc. Összeakaszkodott egy bunyeváccal, ő került ide. Telje­sen igazságtalanul, csak az a baj, hogy eltörött a másik ember áll a kapcsa. Amaz részeg volt, azt mondta, hogy te senkiházi, any­­nyi pénzem van, hogy meg tudom venni az egész magyar pereputtyodat! Na hogy örült neki a rendőr. Mert ez meg zsupsz egy felütés, már vitték is a mentők. (ja wolf) Csak csöndben maradhatnék. Mert meg kell szólal­nom, én ki vagyok, mit akarok, mi a fészkes fenét csinál­tam, hogy melléjük tettek, de inkább csak lesem őket, ajaj, vagabund. * A parasztsuttyó Bóka gyerek Zenta mellett él a tanya­világban, Ada felé. Lovával él, hal, dolgozik, robotol. Herkules-erejű, csak tompa az agya. Legalábbis tom­pább, mint itt ezeké. Négy osztályt végzett, majdnem any­­nyit, mint az én kedvenc kanizsai hekusom, azóta éhbé­rért dolgozik apjával, anyjával. (a Róka gyerek) Nem árt a légynek se. Egész nap a fejét lógatja, bús­lakodik, nem szabad. Ő is beszívott. Heccelték, rámentek a legények. Na te ökör. Bicskát rántott, semmi több, mert azok megijedtek, elpárologtak. Húsz nap, kiskomám. Baszogatják, faszkalap, akaszd föl magad, minek él az ilyen ember? Majdnem bőg, a derékszíját nézi, néze­geti, megbírja-e?

Next