Hitel, 1994. január-június (7. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 2. szám - PRÓZA - Sarusi Mihály: Turguc a szerájban
nehogy idetaláljunk? Védekeznek, mint Szalafőn kerített házukkal, farkas ellen? Vagy tán tőlünk óvja muszlim népét az állam? Rosszlányok sikátora - hol, ha nem itt, a szerencsétlen keresztények negyedében berendezett disznóhitű lupanár uccácskában. Keressem Krisztus keresztjét Galatában? Meglehet, ezért is zárkózik be az örmények templomába. Körbejárva sehol egy kapu, amelyet végülis arról ismerni föl, hogy fölötte félholdas veres zászlót lenget a Márvány-tengeri huzat. Ha már lúd, legalább kövér: ha már nincsen örmény Nagy-Örményországban, legalább itt őrizze az ellen véres sajlóját a maradék. Tán ünnepelnek - úgy tenni kényszerülnek? -, mert e nap táján épp 78 éve, hogy ifjúterekék nekifogtak örmény mészárlani. Bent (Musza Dag sokezredik napján) pár szál gyertya, az irdatlan kocsi áradattól lengő-csengő csillár, közben egy asszonyka áll mögém gyertyapárt gyújtani, s ahogy reám mosolyog, a szereteten túl az is írva vagyon: ha Rákóczi Sztambulban marad, itt sem jár szegény jobban. Hát még mi, újra s újra lesajnált kurucok. A parton a halászok - két halhas metsző mozdulat közt - fütyülős barackpálinka helyett (igaz, elég bő gatyában) virágvizet csöpögtetnek kiszáradt torkukba. Sül a jó büdös hal, a bélmaradék ott bamnállik a húson, a Polisz gyomrán a Polis zsandárkocsija szirénázik át, a hídlábnál géppisztolyosok keresik a kurd ellenállókat, a sirályok körbefosnak - no lám, üzen valaki a Lóitatótól? Allahra Előbb csak vén, majd mind több ifjú kezében veszek észre valami rózsafüzér-félét. Mint regélik, Allah neveit kell mormolniuk, ima gyanánt Allah 99 vagy 66, vagy 33 nevét sorolja az igazhitű. Épp annyi golyócskából áll az olvasó füzére. Nemcsak az Allah-házak előterében, a piacon is árulják. Magyar ember legföljebb káromkodást tud ennyit fölsorolni. Hajnalban, napközben, késő este, szól a müezzin, énekel - hírlik, imára hív a muszlim kántor, hangszóróba csukló „imája” borítja el a sétálókat, vásározókat, vacsorázókat, egész Konstantinápolyt. A magamfajtának épp oly idegen eme lelki erőszak, mint ahogy nekem való Buharai Ravilék London-melléki iszlamabadi, békéért imádkozó, az Isten nevében halált osztó, vallási őrület ellen tiltakozó ahmadita csoportja. Ahmed szultán dzsámija alatt, az Akropolisz egyik utcácskájában fehér süvegű imám imája búcsúztatja a fehérkendős asszony urát, kit a motoros Szent Mihály lován zöld takaróval borított koporsó rejt. A képeslap árus kínálatának egyikén lőcsös antik kerámia, milyet Herend is gyárt. Nézi a török, nézi, míg a boltos meg nem szólal. - Ali Baba... Van neki, meg a negyven rablónak együttvéve. Szent Zsofa oltárhelye fölött a félkupolában Szűzanyád Jézusoddal, kétoldalt török írásos zöld pajzsok óvják Európától? 38 HITEL 1994. FEBRUÁR