Hitel, 1994. január-június (7. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 2. szám - PRÓZA - Sarusi Mihály: Turguc a szerájban

Be kár. Hogy nem maradtatok velünk, Európa szarvába húzódva Ázsiával olvadtatok egybe, akár az Urálon túl terpeszkedő orosz. Keleti keresztény sajátosság? Mit lehet tenni, ahol a másik földrésztől csak egy gázló választ el? Trák régen, utolsó Akropolison, hol szpáhi vágta hanyatt Szent Zsófiánkat, attól oly piros az egyháztartó fal? Belepirult ebbe a csatába. A szpáhi istenháza - átellenben - belekékült. Akar Botond a Budai - Drinápolyi­­ kapunál? Egyiptomi vásár Az Anyaszultánné-dzsámi tövében pióca vérbőség ellen, fűszerszámpiac az egész ne­gyed, virág-, nadály-, papagáj-, kutya-, mag-bazár a világ, Konstantinápoly egész bel­városa egyetlen kirakóvásár. A templomterek boltos népe rendőr láttán arrébb pucol, a nem adózó, feketén üzletelő csóró bazári kereskedőhad hurcolkodhat bazári majmával, járőr közeledtére egyberántja ponyváját, a ponyva madzagával becsukja kicsiny utca­­kövi boltját, s már szedi is az irháját - hogy a közeg tovatűntén azonnal kinyissa a botot (ha nem is úgy, mint Marquez szű­zbárcása). A türk kereskedője bosszankodva tenné vetőmag-zsákja nyitott szájába - a búzára - a marék papírpénz-aprót, mit visszaadna a nagy lírájáról megfeledkező s tovatűnő vevőjé­nek; mérgesen keresi, kiáltoz vásárlója után, szaladgál a tömegben, majd beleúnván a keresgélésbe, dúlva-fúlva odanyomja egy szomszéd gyalogos kereskedőnek a markába: - Nesze, őrizd, add át, ha visszajön! Tedd el, nekem nem kell - s már vissza is bújt üzletébe. Ő sem szedi meg magát? Mindenesetre nem ilyen kereskedő a korszerűen üzletelő kereskedő. Amilyen boltos az igazi kereskedő az idők kezdetétől. Amilyen párom berhidai örega­tya, ki kálvinista Húsvétkor a kilencgyermekes ha­­rangozónak készítette a legnagyobb csomagot, s akinek kereskedése, mert fűnek-fának (még a német és az orosz katonáknak is), minden ágról szakadt szegényembernek Házom!-ra adott kenyeret, élesztőt, ecetet, petróleumot, kapavasat. (Na, persze, a meg­szállója mást vitt, s nem kérdezte, mivel tartozik.) Más nép, másfajta raj - mondta Atilla, másra. S már rám is sóztak, kétszeres áron, egy köteg női alsóneműt. - Tudtad-e? A kadar „mint” tiszta török szó. Igyunk rá egy gyűszű forró almalevet! Mintha Trója A bizánci Akropolist meghágó szultáni palota műtár­termében régi görög csöcsös le­ányok, tiszta, fogható, élettel (mégis:) álommal teli szobrocskák­­ Trójából is. Mellettük görögutáni, görögutánzó, görögpótló, görögöt­ meghaladó poszt ez poszt az a poliposz­ton, a hellenizmus amolyan posztmodern játéka. Nem olyan tiszta, nem oly, nincs is olyan tökély, csak mímeli - s nem míveli -­­míveli legfönnebb afféle - s középkori - 39 HITEL 1994. FEBRUÁR

Next