Hitel, 1994. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)

1994 / 8. szám - LÁTLELET - Sarusi Mihály: Hun, ki - Manhattani levelek a Kastély -szöllőkbe -

LÁTLELET Ezért nem akartak nekem a csabai ibusztatóban amerikai repülőjegyet adni, s kí­náltak helyette mátrai hajókirándulást! Lesz, most már értem, szinte all right (ha jól mondom). Egy transzfer, s már ott is vagyok! A Második fasor és a Nyolcvankettedik utca sarkán - miután fél órán át egyetlen környékbeli boltos sem volt hajlandó fém, távbeszéléshez elengedhetetlenül szükséges aprópénzre váltani papírdollárosom - két dobozos sört iszogató hunky kegyelmez meg. Ha nem hívhatom föl az uccáról a szállásadó gazdámat, az első nevijorki éjt az ucca­­kövön töltöm. - Magyarul mondd! - s már adják is a centet. - Ne mesélj, tudsz te angolul, csak már elfelejtetted! Visszajöttél? Minek. Hm­, ki. Úgyhogy én, már megint, be. Dehát csak szeretnék szétnézni! Beleszagulni. Ennyit, elsőre. Kedvesem. - Gut­bály! Miháj. P. S.: A Financial Times-ban: A víz ideje. Helyben vagyunk. Édes Lelkem! (Másodjára) Fogarasi magyar ember ment meg: első újyorki reggelemen kiment az oktondiságom miatt (színtiszta vízzel) elöntött latrinából. Kilenc éve jött ki, azóta nem volt még odahaza, a szállásomon algondnok, családostul itt lakik. Egy kínvárosi (queens-i) üzem­ben műszerész, s állandóan attól retteg, mikor zárják be az ő cégét is. A műhelyben akkor dolgoznak (hol hat, hol tizenhat órát), amikor van megrendelés, s nem akkor, amikor a műszaknak munkába kell állnia. A pincében fő a magyar reformátusok vasárnapi magyaros ebédje. A gondnok olcsón beszerzi a belevalót, a sütés-főzésre meg férfiak vállalkoznak - akik, abban bízva, hogy majd az Isten megfizeti áldozatukat, engem is megkínálnak findzsa amerikai (zacskóból kiáztatott) kávélével s mézes tésztájukkal. Jesz, igyekeznie kell az embernek, ha meg akarja szedni magát.­­ Ne várjon itt senkitől segítséget! Miért adna bárki, ha neki sem adnak? Csak úgy, a testvérének. Ne csodálkozzon, hogy nem váltották fel a papírpénzét, csak ha vásárol, bármi apróságot, hogy haszna legyen belőle! Szép kis új Világ, nem mondom, édesem.­­ Ma a „Szent István” disznót vág, s a reformátusok is ebédet adnak, hogy egy kis pénzt csináljunk. 43 HITEL 1994. AUGUSZTUS

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék