Hitel, 1994. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)

1994 / 8. szám - LÁTLELET - Sarusi Mihály: Hun, ki - Manhattani levelek a Kastély -szöllőkbe -

LÁTLELET - Az utcában két magyar család él, és csak úgy emlegetik a venezuelaiak: a két dzsipszi! Amikor megkérdeztük tőlük, tudjátok, hol van Magyarország, mondták, per­sze, Közép-Európában. „És karavánnal jöttek el onnan?...” Ebédszomszédom kertvárosban él, „ahol egy fekete sincs”, az elmúlt egy évben mégis kétszer rabolták ki. Fehérek, feketék vegyesen. Egyszer, kora délelőtt, a táskáját tépték ki a kezéből, máskor a kerékpárja elé állt a kocsi, kést nyomtak az oldalába, s kerékpárjával együtt mindene odalett. - Gettóban érzem magam. A nyelv miatt? - Nem, nagyon jól beszélem az angolt! Mert sehol sem érzem jól magam, min­denütt magamra maradtam. Ha hazamegyek Győrbe, két hét után visszaszaladnék, mert bánt a hazaiak rosszkedve, elkeseredettsége. Ha meg itt vagyok, hazamennék. Az özvegy jóval a forradalom után jött ki. Sehol sem jó. - Az újságíróknak otthon mondja meg, ne használjanak annyi angol szót! Ráadásul többnyire rosszul ejtik az urak. Én huszonöt éve vagyok kint, mégsem lehet észrevenni a beszédemen. Az angol nem írja ki a falra magyarul a hirdetéseit! Még ma átadom az üzenetét. - Mondja, miért ez az idegen majmolás? Az amerikai nem kever a beszédébe ma­gyar szavakat! Ha most alig, ezt eltanulhatnánk tőlük. - Túl rátartiak, azt hiszik, övék a világ. Akár nemrég a muszkaföldi muszka s nem muszka. - Pedig ők is úgy járnak, mint a római birodalom! A fiatal már nem akar dolgozni, hogy ne legyen katona, homokosnak adja ki magát, s a másik meg azért menekül a hadseregtől, mert ott a legtöbben kábítószerrel élnek. Jesz, mondom, nagyon tesz. - Mondja meg a hazaiaknak! Ha tudom. Altatóul kaliforniai miseborral kínál fogarasi testvérem. Való, magyar gazda ültette tele Kaliforniát szellővel. Nem tudni, álmodtam-e vagy mégsem: alvás előtt kifut velem, két órán át vágtat Keleti-Felsővárosból a manhattani fokhoz, az újyorki kikötő vitorlásaiig a csak cente­sekkel használható társas gépkocsi. Ámul rám. Én meg. A kikötőben megmászom az 1911-ben épült négyárbocos Pekinget. Gut és bály, Misád. Jesz, ez jó kis bor volt. A Nyolcvankettedik Magyar református tanácstermében Kossuth, Petőfi s más na­gyok óvják amerikai-magyar, magyar-amerikai, amerikai-amerikainak nem állítható, legfönnebb még magyar-magyar álmom. 45 HITEL 1994. AUGUSZTUS

Next