Hitel, 2000. január-június (13. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 6. szám - ESSZÉ, TANULMÁNY - Tardy János: "Nem láttam folyót, melyben oly nagy halak volnának"

noki Tisza Klub kezdeményezésére, magyar-román-szlovák-ukrán együttműködésben elkészült és beterjesztésre kész a Felső-Tisza-vidék dokumentációja­, a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló Bonni Egyezmény, az európai vadon élő állatok és növé­nyek természetes élőhelyeik védelméről szóló Berni Egyezmény. S fontos körülmény, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park révén két UNESCO-egyezmény is érintett, illetve sé­rült (a Hortobágy mint bioszféra rezervátum és világörökség). Aligha kétséges, hogy európai uniós tagságunkat feltételezve néhány év múlva a Habitat- és a Madár­védelmi Irányelvek, vagy a Natura 2000 program ilyen mértékű megsértése világméretű botrány részesévé avatja az érintetteket... - Hiszem, hogy sokakban felsejlik végre a közigazgatási-politikai határoktól független Páneurópai Ökológiai Hálózat értelme. S talán annak felismerése is elvárható, hogy a magyarországi természetvédelem miért szorgalmazza prioritásai sorában a határon át­nyúló, védett területek rendszerének mielőbbi kialakítását? - Alighanem megkérdőjelezhetetlenné válik a komplex természeti állapot-felvételi program felgyorsításának igénye. Fel kell ismerni, hogy a mérő- és megfigyelő rendsze­rek működtetésére nem csak vészhelyzetekben van szükség. Ha nincs alapállapot-rög­zítés, nincs mihez viszonyítani, nem fogalmazhatók meg trendek, nincs megalapozott cselekvési program, nincs jövőkép, csak kapkodás és rögtönzés. Ez az a tevékenység, amelyre - a széles körű szakmai konszenzussal kidolgozott, egységes metodika alkal­mazásával - mindenkor pénzt kell áldozni, mert a ráfordítás sokszorosan kamatozik, a „spórolás” beláthatatlan veszteségeket okoz. Mérni nem csak a védett területeken kell, s nem csak addig, amíg az első sokkhatást követően az első következtetések meg­fogalmazhatók. Itt az ideje, hogy a kilencvenes évek elején a magyar ökológustársada­lom és a természetvédelem által - igaz, eredménytelenül - megfogalmazott kezdemé­nyezés megvalósuljon, s a már létező biodiverzitás-monitorozás mellett legalább most, az EU képviselők felszólításának eredményeként megkezdődjék a folyamatos biológiai monitorozás is. Bebizonyosodott, hogy a hagyományos vízkémiai és hidrológiai para­méterek folyamatos regisztrálása a biológiai értékek változásának nyomon követése nél­kül a teljes körű vízminősítéshez nem elegendő.­­ Tudomásul kell vennünk, hogy a Tisza-völgy és mellékfolyóinak együttese valójában egyetlen természeti és gazdasági egység. Még a régióalakítás időszakában sem feledkez­hetünk meg arról, hogy az egységes tervezés, az egymásra épülő jövőkép-formálás itt elengedhetetlen. Az önállóság jegyében kezdeményezett, önkormányzatok ezernyi darab­kájára hulló, összehangolatlan tervezés éppen az érintett önkormányzatok valós érdek­­képviseletét tenné lehetetlenné. A teljes Tisza-völgyre és mellékfolyóira megkomponált komplex rehabilitációs és fejlesztési program kidolgozására van szükség.­­ Meghatározó lesz, hogy a rehabilitációs térségeket ne szűkítsük le a Tisza medrére, de még hullámterére sem. Kiemelt szerep vár a szennyeződéstől többé-kevésbé mentesült Tisza-tóra, a betorkolló mellékfolyók torkolatközeli szakaszaira. Vízügyi műtárgyak, zsili­pek, átereszek, csatornák létesítésével gondoskodni kell a nehézfémsó szennyeződés ré­vén veszélyeztetett, a főmedret kísérő természetes és természetközeli állapotot megőrzött vízterek (holtágak, vizes kubikgödrök) rehabilitációjáról, átöblítésük mindenkori lehető­ségének megteremtésével az élő rendszerbe való bekötéséről. Gondoskodni kell az esetleg hibás vagy éppen hiányzó vizes műtárgyak javításáról, szükség szerinti pótlásáról.

Next