Hitel, 2000. január-június (13. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - ESSZÉ, TANULMÁNY - Tardy János: "Nem láttam folyót, melyben oly nagy halak volnának"
noki Tisza Klub kezdeményezésére, magyar-román-szlovák-ukrán együttműködésben elkészült és beterjesztésre kész a Felső-Tisza-vidék dokumentációja, a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló Bonni Egyezmény, az európai vadon élő állatok és növények természetes élőhelyeik védelméről szóló Berni Egyezmény. S fontos körülmény, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park révén két UNESCO-egyezmény is érintett, illetve sérült (a Hortobágy mint bioszféra rezervátum és világörökség). Aligha kétséges, hogy európai uniós tagságunkat feltételezve néhány év múlva a Habitat- és a Madárvédelmi Irányelvek, vagy a Natura 2000 program ilyen mértékű megsértése világméretű botrány részesévé avatja az érintetteket... - Hiszem, hogy sokakban felsejlik végre a közigazgatási-politikai határoktól független Páneurópai Ökológiai Hálózat értelme. S talán annak felismerése is elvárható, hogy a magyarországi természetvédelem miért szorgalmazza prioritásai sorában a határon átnyúló, védett területek rendszerének mielőbbi kialakítását? - Alighanem megkérdőjelezhetetlenné válik a komplex természeti állapot-felvételi program felgyorsításának igénye. Fel kell ismerni, hogy a mérő- és megfigyelő rendszerek működtetésére nem csak vészhelyzetekben van szükség. Ha nincs alapállapot-rögzítés, nincs mihez viszonyítani, nem fogalmazhatók meg trendek, nincs megalapozott cselekvési program, nincs jövőkép, csak kapkodás és rögtönzés. Ez az a tevékenység, amelyre - a széles körű szakmai konszenzussal kidolgozott, egységes metodika alkalmazásával - mindenkor pénzt kell áldozni, mert a ráfordítás sokszorosan kamatozik, a „spórolás” beláthatatlan veszteségeket okoz. Mérni nem csak a védett területeken kell, s nem csak addig, amíg az első sokkhatást követően az első következtetések megfogalmazhatók. Itt az ideje, hogy a kilencvenes évek elején a magyar ökológustársadalom és a természetvédelem által - igaz, eredménytelenül - megfogalmazott kezdeményezés megvalósuljon, s a már létező biodiverzitás-monitorozás mellett legalább most, az EU képviselők felszólításának eredményeként megkezdődjék a folyamatos biológiai monitorozás is. Bebizonyosodott, hogy a hagyományos vízkémiai és hidrológiai paraméterek folyamatos regisztrálása a biológiai értékek változásának nyomon követése nélkül a teljes körű vízminősítéshez nem elegendő. Tudomásul kell vennünk, hogy a Tisza-völgy és mellékfolyóinak együttese valójában egyetlen természeti és gazdasági egység. Még a régióalakítás időszakában sem feledkezhetünk meg arról, hogy az egységes tervezés, az egymásra épülő jövőkép-formálás itt elengedhetetlen. Az önállóság jegyében kezdeményezett, önkormányzatok ezernyi darabkájára hulló, összehangolatlan tervezés éppen az érintett önkormányzatok valós érdekképviseletét tenné lehetetlenné. A teljes Tisza-völgyre és mellékfolyóira megkomponált komplex rehabilitációs és fejlesztési program kidolgozására van szükség. Meghatározó lesz, hogy a rehabilitációs térségeket ne szűkítsük le a Tisza medrére, de még hullámterére sem. Kiemelt szerep vár a szennyeződéstől többé-kevésbé mentesült Tisza-tóra, a betorkolló mellékfolyók torkolatközeli szakaszaira. Vízügyi műtárgyak, zsilipek, átereszek, csatornák létesítésével gondoskodni kell a nehézfémsó szennyeződés révén veszélyeztetett, a főmedret kísérő természetes és természetközeli állapotot megőrzött vízterek (holtágak, vizes kubikgödrök) rehabilitációjáról, átöblítésük mindenkori lehetőségének megteremtésével az élő rendszerbe való bekötéséről. Gondoskodni kell az esetleg hibás vagy éppen hiányzó vizes műtárgyak javításáról, szükség szerinti pótlásáról.