Hitel, 2003. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)

2003 / 7. szám - Kalász Márton: A debreceni költészeti fesztivál elé

KALASZ MÁRTON A debreceni költészeti fesztivál elé 2003. április 9-én gy­­llik, hogy a köszöntő szó a köszönet szava is legyen­­ egy városnak, egy kö­­zösségnek, amely ismét a vers, a poézis mellé állt, s egy kétnapos fesztivállal en­nek ország-világ előtt nyilvánosságot ad. Amint a szervezők kiadott sajtólevelükben hangsúlyozzák - „hagyományteremtő szándékkal”. Debrecen évszázados, hangsúlyoz­zuk, „hagyományteremtő” rokonszenvét, sokágú közét az irodalomhoz, a magyar köl­tészet legjavához hangsúlyoznunk nem kellene - akik itt, ebben a városban születtek, ezen a vidéken éltek, ide visszatértek, vagy a folyamatos vonzás újra és újra idehozta őket, művükkel örök érvényű pecsétet tettek annak a „szellemi” okmánynak, nemesi levélnek aljára, amely Debrecent mindenkor kitüntette. Csokonai Vitéz Mihály egykor azt mondta, lehet valaki jó poéta, „ha mindjárt ver­set nem is ír”, más összefüggésben, szeretném azonban ezt ma úgy idézni, hogy szá­momra a jó olvasó, a nemes poézispártoló valamiképpen poéta maga is, s vannak ko­rok, esztendők, napok, amikor egy-egy nép költészete úgy íródik, hogy egy közösség újra hitet tesz, a műveket szinte a költőkkel együtt írja. Ilyen napokat élünk-e ma is, nem tudom, s igazán nem is hinném, hogy szükség volna rá­­, de az elmúlt napokból egy-egy példa mégiscsak érdemes rá, hogy fölidézzük, valamit sugallanak a példák­­ a költészet iránti rokonszenvről, a szép szó iránt érzett közösségvállalásról tanúskodik, a műfaj fontossága s szükségessége mellett áll ki. A Magyar Rádió reggeli aktuális po­litikai s tájékoztatási adásában előbb váratlanul, majd megszokottan, az elmúlt hetek­ben megszólhatott egy-egy költő - nem verset olvasott: valamikor, valahol Európában tapasztalt emlékezetes élményét, jót, kevésbé jót is, osztotta meg a hallgatósággal. S mivel a költő, bármit csinál is, többé-kevésbé a versírás törvénye szerint alkotja mon­datait, e rövid, szép villanásoknak java része mindenképp poézis volt. A siker a szer­kesztők minden várakozását fölülmúlta, s az érdeklődés minden alkalommal a reggeli megszólaló költészeti munkásságára is kitágult. Lehetne még más változatát is kutat­ni az együttérzés e szándékának, amely a most induló költészeti fesztivál keretében itt, Debrecenben, ma este, holnap este, s mind e napok visszhangjában kaphat demonst­ratív vagy inkább meghitt nyilvánosságot. Mert ne legyen csak puszta szólam, hogy egy magunkfajta nép a maga nyelvével, mint a miénk, a magyarral, makacsul ragaszkodik, hogy kultúrája, művészete, nagy ha­gyományú lírája szerint is gazdagon állhasson ott, annak kapujában, amit Európának hívunk - s hiszen e fogalom olyan összetett, olyan mögöttes s körbeölelő világ volt ed­dig is, s lesz ezután is, amelyből sose lehetett s nem volt érdemes kedv szerint kimet­szeni, kivonni nyelveket, motívumokat, szegmenseket, kisajátíthatni jól képzett része­ket. S az ezzel a fogalommal való önkényeskedés hajdan sem bizonyíthatta, s eztán sem 1 26 ] HITEL

Next