Hitel, 2003. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
2003 / 7. szám - Kalász Márton: A debreceni költészeti fesztivál elé
KALASZ MÁRTON A debreceni költészeti fesztivál elé 2003. április 9-én gyllik, hogy a köszöntő szó a köszönet szava is legyen egy városnak, egy közösségnek, amely ismét a vers, a poézis mellé állt, s egy kétnapos fesztivállal ennek ország-világ előtt nyilvánosságot ad. Amint a szervezők kiadott sajtólevelükben hangsúlyozzák - „hagyományteremtő szándékkal”. Debrecen évszázados, hangsúlyozzuk, „hagyományteremtő” rokonszenvét, sokágú közét az irodalomhoz, a magyar költészet legjavához hangsúlyoznunk nem kellene - akik itt, ebben a városban születtek, ezen a vidéken éltek, ide visszatértek, vagy a folyamatos vonzás újra és újra idehozta őket, művükkel örök érvényű pecsétet tettek annak a „szellemi” okmánynak, nemesi levélnek aljára, amely Debrecent mindenkor kitüntette. Csokonai Vitéz Mihály egykor azt mondta, lehet valaki jó poéta, „ha mindjárt verset nem is ír”, más összefüggésben, szeretném azonban ezt ma úgy idézni, hogy számomra a jó olvasó, a nemes poézispártoló valamiképpen poéta maga is, s vannak korok, esztendők, napok, amikor egy-egy nép költészete úgy íródik, hogy egy közösség újra hitet tesz, a műveket szinte a költőkkel együtt írja. Ilyen napokat élünk-e ma is, nem tudom, s igazán nem is hinném, hogy szükség volna rá, de az elmúlt napokból egy-egy példa mégiscsak érdemes rá, hogy fölidézzük, valamit sugallanak a példák a költészet iránti rokonszenvről, a szép szó iránt érzett közösségvállalásról tanúskodik, a műfaj fontossága s szükségessége mellett áll ki. A Magyar Rádió reggeli aktuális politikai s tájékoztatási adásában előbb váratlanul, majd megszokottan, az elmúlt hetekben megszólhatott egy-egy költő - nem verset olvasott: valamikor, valahol Európában tapasztalt emlékezetes élményét, jót, kevésbé jót is, osztotta meg a hallgatósággal. S mivel a költő, bármit csinál is, többé-kevésbé a versírás törvénye szerint alkotja mondatait, e rövid, szép villanásoknak java része mindenképp poézis volt. A siker a szerkesztők minden várakozását fölülmúlta, s az érdeklődés minden alkalommal a reggeli megszólaló költészeti munkásságára is kitágult. Lehetne még más változatát is kutatni az együttérzés e szándékának, amely a most induló költészeti fesztivál keretében itt, Debrecenben, ma este, holnap este, s mind e napok visszhangjában kaphat demonstratív vagy inkább meghitt nyilvánosságot. Mert ne legyen csak puszta szólam, hogy egy magunkfajta nép a maga nyelvével, mint a miénk, a magyarral, makacsul ragaszkodik, hogy kultúrája, művészete, nagy hagyományú lírája szerint is gazdagon állhasson ott, annak kapujában, amit Európának hívunk - s hiszen e fogalom olyan összetett, olyan mögöttes s körbeölelő világ volt eddig is, s lesz ezután is, amelyből sose lehetett s nem volt érdemes kedv szerint kimetszeni, kivonni nyelveket, motívumokat, szegmenseket, kisajátíthatni jól képzett részeket. S az ezzel a fogalommal való önkényeskedés hajdan sem bizonyíthatta, s eztán sem 1 26 ] HITEL