Hitel, 2004. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Püski Levente: Trianon – ahogy láttuk (Trianon. Szerk.: Zeidler Miklós)
[ Szemle ] rekedésével járt együtt, s csak remélni lehet, hogy a közel ezeroldalnyi vaskos mű nem hat riasztólag az olvasóra. A tematikai bővülés azonban bizonyos problémákat is felvet, főleg politikatörténeti szempontból. Trianon „utóéletéhez” ugyanis szorosan hozzákapcsolható az 1947. évi párizsi békeszerződés, sőt ez utóbbi tekinthető a kérdéskör lezárásának. A két döntés azonos súlyú tárgyalása viszont valóban szétfeszítette volna a könyv kereteit. A dilemmát Zeidler Miklós is érzékelte, s ha feloldani nem is tudta, de jelezte azzal, hogy a későbbi párizsi békéből is bevett egy részletet a szemelvények közzé. Szerkezetileg a könyv három nagy egységre tagolódik. Az első rész - nagyjából kronologikus rend szerint - politika- és diplomáciatörténeti forrásokat tartalmaz. Nemegyszer ismert események kevéssé ismert dokumentumairól van szó, így például sokan olvastak már az 1916. évi bukaresti szerződésről vagy az első és második bécsi döntésről anélkül, hogy azok tartalmát pontosan ismernék. Emellett számos forrás közvetlenül is rámutat, milyennagyhatalmi küzdelmek és alkudozások vezettek el Trianonhoz. Rendkívül tanulságosak ebből a szempontból a cseh, román és szerb delegációknak a békekonferencián benyújtott követelései. Külön rész foglalkozik Trianon megítélésével. Zeidler Miklós - tematikus bontásban - minden fontosabb, a publicisztika szintjén is megjelenő társadalmi csoport állásfoglalását ismerteti, külön alfejezetben a magyarországi, illetve a határon túli kortárs véleményeket, a különböző politikai körökből kiinduló revíziós terveket és az utókor értékelését. A szerkesztő bevallottan arra törekedett, hogy „sokat és sokfélét” mutasson be, jelezve „azt a talán kevéssé ismert tényt, hogy a Trianon-ellenes érzelmek kézenfekvő egyneműségén túl még lényegi kérdéseket illetően is meglehetősen tagolt volt a közvélemény”. A szerkesztő - nagy visszafogottságot tanúsítva - nem fűz értékelést az egyes állásfoglalásokhoz, így azok egymásmellettisége nem jelent egyenrangúságot. Az írások között a politikai és közéletre gyakorolt hatásukat, befolyásukat tekintve jelentős eltérések voltak és vannak. A névsor kétségtelenül impozáns jellege mellett azonban nem árt megjegyezni, hogy a vélemények nem a magyar társadalom egészének, hanem csak egy, igaz, a közvélemény-formálás terén meghatározó részének, az értelmiségi és politikai elitcsoportoknak az álláspontját tükrözi. Ekkora terjedelem mellett hiányérzet aligha lehet, legfeljebb néhány szerkesztésbeli különvéleményt érdemes megemlíteni. Többek között célszerűbb lett volna Szekfű Gyula és Németh László egymásra reflektáló írását egy helyre tenni. Karola néni 1927-es színjátékát pedig - a többi írástól elütő jellegénél fogva - nyugodtan ki lehetett volna hagyni. A harmadik nagy szerkezeti egységbe kerültek részint korabeli, részint utóbb készült szaktudományos munkák - könyvrészletek, tanulmányok. Bizonyos szubjektivitás itt is elkerülhetetlen, de a kiválasztott feldolgozások túlnyomó része ma is alapműnek számít, s jól reprezentálják a szűkebb szakmának a téma tudományos igényű feldolgozása terén elért eredményeit. Áttekintve és összevetve a korabeli, illetve a később született írásokat, elkerülhetetlen bizonyos tanulságok levonása. Történetírást művelni csak kellő történetiidőbeli távlat megléte esetén van reális esély. Enélkül nagyon nehéz túllépni a személyes élmények és emlékek béklyóin, s a kérdéskör alaposabb feldolgozásához szükséges források nagy része is csak jóval később épül be, válik a tudományos elemzések szerves részévé. Ha mindehhez hozzávesszük a második világháború utáni évtizedekben - igaz egyre gyengébben - érvényesülő politikai korlátokat, akkor nem meglepő, hogy Trianonra vonatkozóan messze a leggazdagabb irodalommal az utóbbi két évtizedből rendelkezünk. Zeidler Miklós a szakirodalmi részek válogatásánál főleg Az emlékezet históriája című alfejezetben és az ajánló bibliográfiánál próbálta világossá tenni, hogy a Trianonról szóló különböző olvasatok közé