Hitel, 2006. július-december (19. évfolyam, 7-12. szám)
2006 / 12. szám - SZEMLE - Imre László: A Jókai-olvasás új állomása: Nyilasy Balázs: A románc és Jókai Mór
[ Szemle ] sággal szökken a leggazdagabb és a legfantasztikusabb álompartok felé, melyek jönnek és tűnnek... Talán irrealitásba látszik foszlani e regények világa, hol a valóság korlátai szétomlanak, s a hős, mint a mesék királyfia, óvatlan könnyűséggel suhan át a Lehetetlenbe. De ebben az irrealitásban mélyebb realitás rejlik: a keleti nép lelkének realitása, mely nem tűri e modern, szürke, megalkuvó élet béklyóit...” Sőtér István, Németh G. Béla a nosztalgiák, a zsánerképek európai egyediségét emelték ki, a marxista korszak főleg „realista” érdemeit, társadalomtükröztető, pl. antikapitalista vonásait (Fekete gyémántok), Barta János romantikájának művészi igazságát. Ugyanakkor - áttételesen - sokféle óvás is megfogalmazódott. Móricz Tündérkertje például józanságra int Bethlen alakjával Trianon után: csodákban hívő és csodákat tevő Jókai-hősök és Ady-féle táltosok helyett immár a hétköznapi, szorgos építkezés ideje jött el, a mámoros száguldások és János vitézi, mesés sérthetetlenségi hit után a higgadt és szerény jövőformálás parancsa válik aktuálissá. Ha valamire, Németh László sokat gáncsolt kategóriája, a „hígmagyarság” nagyon is illett Jókai gyengébb műveire: történelmileg felszínes, igazi önkritikus aggodalomtól mentes látásmódja felelőtlen nemzeti önszemléletet gerjeszthetett, a Cigánybáróból (illetve az annak alapjául szolgáló Jókai-elbeszélésből) okkal lett Strauss-operett. Aztán, sok-sok évtized múltán, egy sajátos irodalomtudományi fordulat beálltával megint csak új alapokra helyeződik a Jókai-kutatás. Fábri Annát, Szilasi Lászlót és másokat követően Nyilasy Balázs nem előzmények nélkül, mégis radikális fordulattal Arany felé közelítve s valamiféle középkori archaizmus nyomait keresve, a románc kategóriájának segítségével alkotja meg a maga koncepcióját. Northop Frye (és mások) alapvetése után a novel és a romance megkülönböztetéséből indul ki. Az angolszász irodalomtudomány (vagy legalábbis annak egyik ága) a mindennapi valóság realisztikus visszaadására törekvő regénnyel (novel) a csodálatost, a szokatlant visszaadó románcot, románcos regényt állítja szembe, melynek egyik legjellegzetesebb képviselője Cooper. Már Frye rámutat, hogy a románc hőse olyan világban mozog, melyben a mindennapi élet és a természet törvényei felfüggeszthetők. Nyilasy szerint „a románc korántsem csupán kalandos-cselekményes elbeszélés, hanem az emberi erőnek a környezeti erővel szembeni érvényesítésének a víziója, affirmatív, pozitív irodalmi elbeszélésmód, amely a vágyteljesülés jegyében jön létre”. A kaotikus bonyolultságú regényhez képest a román modell ál: a modell a próbatétel és a hőstett. A Jó ilyesfajta sikeres harcát a Rossz ellen megjelenítő románcos regény aztán a XIX. század végére, illetve a XX. századra sok esetben az ifjúsági irodalom övezeteibe kerül át a kamaszos hősiesség és kalandok parodizálásától (Huckleberry Finn) egészen a Gyűrűk uráig, a Harry Potter történetekig. Nyilasy ezzel az elbeszélői modellel közelít Jókaihoz, sokféle új beállítást nyerve ettől. Az arany ember kapcsán sikerrel kapcsolja be a jungi archetípus-szerű ősélményeket (Paradicsom), az epika ősinek számító motívumait (szerencsétlenséget hozó kincs), a korlátlan teljesítő képességű, „bűvészkedő” hőst (Tímár), a mesék tündérleányát, akire a szűz, a feleség, az anya képzetei is rámásolódnak (Noémi) stb. Az arany ember egyébként a románc azon fogalmával is összefüggésbe hozható, melyet Perry Millertől idéz szerzőnk, aki nyomatékkal utal Melville Moby Dickjére, az amerikai regény XIX. századi klasszikus remekművére. Ennek jelképes cselekményalakítása, életértelmező általánosításai valóban rokoníthatók Az arany ember jelképes motívumaival: a bűnre utaló félhold, az ellopott, a nem saját élet stb. Ahogy Nyilasy a Moby Dicket jellemzi, az Az arany ember sugallatosságával, szimbolikusságának is megfeleltethető: „a románc tavaszi, nyári világa a Moby Dickben már-már a felismerhetetlenségig átformálódik, az emberi érthetőség szavai 2006. DECEMBER