Hitel, 2007. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
2007 / 11. szám - Cs. Nagy Ibolya: Hol vagy, Csokonai Vitéz Mihály? (Juhani Nagy János Mihály könyve);
[ Szemle ] Debrecen környéki, „parlagi” templomromban vígan éldegélve fantasztikus találmányain dolgozott, s készült Csokonai életútja nem hivatalos változatának gyakorlati kivitelezésére. A Hatvani-féle bűntudomány tehát a történések azonos idejébe, 1805-be telepíti a két embert (meg a kideríthetetlen korú famulust), a volt tanárt-tudóst és a kedvelt tanítványt. A bűvös masina pedig nem is a vágyott, a megénekelt XX. századba, hanem még messzebb, talán 2004- be penderíti Vitézt, s épp akkor, amikor Szabó Magda könyvheti megnyitóját közvetíti a televízió. (De persze élhetünk a gyanúperrel, hogy miként Ádám is csupán álmodja a jövőt és a múltat Vitéz Mihállyal sem történik más, mint hogy a „professzor szokásos szemfényvesztéseinek” áldozataként álmodja, amit látni vél: e tekintetben a szerző nem tesz bizonyossá semmit.) Viszont ha csak egy kicsit odébb löki a masina Vitéz Mihályt, például 2007 könyvhetére, akkor Csokonainak három friss mű is fölkelthette volna a figyelmét az antikváriumban (tekintve, hogy a könyvek e korban gyakran már megjelenésük napján feltűnhetnek az antikváriusok polcain): Bálint Péter, Ballai László és Juhani Nagy János Csokonai-regényeiről beszélünk. Mindhárom a debreceni regénypályázaton nyert díjat, Juhani Nagy János Csokonai-regénye épp a másodikat, s ebben, a most szemügyre veendő, Mihály könyve című opus zárlatában bóklászik Vitéz Mihály ama Piacz utcai könyvesboltban a saját művei - meg jövője - után kutakodva. Ha a szerző még egyet csavarint a történeten, Csokonai lapozgathatta volna azt a könyvet is, melyben Csokonai a Piacz utcai könyvesboltban lapozgat egy könyvet... Persze találhatott volna Vitéz Mihály egyéb, számára igen érdekes munkát is a polcokon, méghozzá fölösen: szembesülhetett volna azzal a szívderítő ténnyel, hogy tragikus életútja, kudarcos szerelmi élete, költői küszködései, folytonos megalázkodása és megalázottsága, pénztelenség, állástalanság, éhezés, nyomor, betegség hány s milyen fantáziadús novella, versezet, regény, dráma (meg dramolett) kifundálására ösztönzi a késő utókor számos tollforgatóját. Ha kicsit gazdagabb a regénybeli antikvárius készlete, akkor a XXI. századba csöppent kisimult arcú, kiszőkített fürtű - Csokonai tapasztalhatta volna késői elégtételként hogy bár életében kudarc kudarcot követett, hogy a kortársai - kiadott művek híján - meg sem tudhatták, miszerint a magyar irodalomtörténet egyik géniuszával élik a XVIII-XIX. század fordulójának éveit: a boldog XX. (és XXI.) század éppenséggel jól tudja ezt. Igen jelentős a Csokonai-recepció, mondhatta volna például Vitéznek a bolti elárusító, s azt is: a szakirodalmi bőség mellett a primer, Csokonai életét feldolgozó szépirodalmi művek száma nemkülönben gazdag. A sokféle, lehetséges irodalmi minta, előzmény közül aligha kerülte volna el a suhogó, lila jogingban jövőt járó Csokonai figyelmét, hogy például Szigligeti Ede népszínművet (Csokonai szerelme, 1855) írt Csokonairól, Móricz novellát (Lábnyomok a porban, 1911)és drámát is (Csokonai, 1913), a Légy jó mindhalálig című regényének Nyilas Misije is Csokonai szellemnyomait keresi Debrecenben és a Kollégiumban. Hogy regénnyel áldozott Csokonai emlékének Kiss Tamás (Kedv, remények, Lillák, 1985), Csathó Kálmán regénnyel meg drámával is (Földiekkel játszó égi tünemény, 1924, Lilla, 1928). Kuncz Aladár (Nyugat, 1921) Karácsonyi látomások, Vitéz Mihály a halál révén címmel az 1805. január 28-ai „halálnapról” ír „látomásos” prózát, „dramolettet”, melyben a halálban fölmagasztosuló költőnek állít emléket, de persze a valóságosnak, nála a halál beállta egyben a történet vége is - Juhani Nagy János könyvében a kezdete. Szívós Zsigmond ugyancsak drámát írt Csokonairól (Bakony, Nyugat, 1924), mely ezernyolcszázban, a Bakonyban, egy nemesi portán játszódik, Lilla már asszony, s találkozik Vitéz Mihállyal, aki épp ott próbál a 2007. NOVEMBER [ 119 ]