Hitel, 2007. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
2007 / 11. szám - Cs. Nagy Ibolya: Hol vagy, Csokonai Vitéz Mihály? (Juhani Nagy János Mihály könyve);
[ Szemle ] ban. A buta maradiság gyönyörködött a zseni elnyomásában, a kollégiumból való kiűzetésében, vagy „a korabeli Magyarország egyik legerősebb kisugárzású kulturális központjában” élt Csokonai, s kaphatta e várostól a költőlét legnagyszerűbb indítékait? Juhani Nagy János regénye nem foglalkozik a múlttal meg az élő Csokonaival. A regénytörténet a koporsóban fekvő költő reakcióival kezdődik. (Az „újrakezdések költője”, idézi egy helyütt a szerző Debreczeni Attila könyvének címét, mintegy szó szerint értelmezve azt.) A halott - félhalott mindent hall, viszont - értelemszerűen - semmit nem lát. Amit hall, a gyászbeszédeket, az ingerli, bosszantja, s olykor virtuális kacajra is fakasztja. Ez a hallhatatlan kacaj megadja a regény hangulati alaptónusát: az elbeszélői irónia meghatározó modulációja a történetmesélő narrátornak, az elbeszélő viszonya saját fikciójához a kellő mértékben komolytalan. Ugyanakkor például Hatvani professzor tudományos ügyködései, fizikai s vegyészeti játékai, valaha volt találmányai nem nélkülözik a szerző általi szakszerű, vagyis az ugyancsak második életét élő professzor előző életében elért eredményeinek, akkor - legálisan - végzett kutatásainak a valóságnak megfelelő bemutatásait, másfelől komikus helyzetek tömegében válik maga is komikussá a jövőbe piszkálni óhajtó Hatvani. Egy nagyerdei, Pallagon levő, lakhellyé alakított romtemplom lesz a világtól elvonulni kénytelen triumvirátus, a holt-eleven Csokonai és Hatvani, valamint az élelmezésről, a technikai eszközök, vegyszerek folyamatos beszerzéséről gondoskodó famulus otthona. A professzor itt készül, sűrű filozófiai elménckedésekkel szórakoztatva magát, társait, valamint az olvasót az időgép megépítésére. Itt gyógyul s alakul át testileg és lelkileg Csokonai. Hatvani lefagyasztja arcáról a himlőhelyes bőrt, meggyógyítja a beteg tüdőt, felhizlalja a zörgő csontú poétát, haját lenyírja, s nincs új a Nap alatt - hidrogénnel kiszőkíti a tincseket. A lélek magától idomul: a költő mintha feledné, hogy poéta. Verset már nem szerez: a regényíró arra mágikus játékai közben sem vállalkozott, hogy Csokonai nevében posztumusz verseket írjon. A botanika lesz a mohó érdeklődéssel kutatott területe Vitéz Mihálynak, meg a szerzőnek. A botanika és a gasztronómia, utóbbi remek lábjegyzetes receptleírásokban is megnyilvánul. Mielőtt a jövőbe indul - vagyis, amíg Hatvani az időgépen matat, esetleg, amíg a szemfényvesztő műveletet előkészíti, Csokonai nyakába veszi a világot, s amolyan vándor orvosként, pontosabban vándor gyógyszerárusként, életkárként bejárja a felvidéktől Erdélyen át a Kaukázusig Európa és Ázsia számos vidékét, városát. Annak megfelelően, ahogy a Fedics Mihály mesélte: „jött, ment, kalandozott”. Ha életében nem tehette Vitéz Mihály, holtában a regényszerzőtől megkapta a világlátás nagy, tapasztalati lehetőségét is a jövő megszemlélhetősége mellett: Juhani Nagy János, az ő meséjével kiigazítja a szituációkat. De ahogy a jövőből, a nagy világutazásból is hazavágyik s hazajön, hazakerül Csokonai: Debrecen számára az alfa s az ómega. S mindeközben, a való s a való feletti történetrétegek laza keveredése nyomán a regény a korabeli Debrecen s a Tiszántúl, meg a célba vett, bejárt vidékek élvezetes és pontos kultúr- és tudománytörténeti, várostörténeti, népismereti, néprajzi s egyéb leírását, megörökítését is elvégzi. Gyógynövényeket, orvosló eszközöket, ételfajtákat, néprajzi szokásokat mutat be az író, bölcseleti okfejtési, filozófiai utalásai esetenként korrajzértékűek, más esetben éppen nem, mert a való és a kitaláció derűs keveredése tapasztalható mindvégig a regény szövetében. Kiváltképp kedveli a szerző lábjegyzetekben rejlő tanító lehetőségeket: közismeretei, népművelő célzatú információi, megjegyzései egészen pontosan 333 darab lábjegyzet formájában öltenek testet. Ezek a lábjegyzetek elárulják azt az írói szándékot is, hogy bár a könyv elbeszélt története merő fantázia, de az a jó, ha az irrealitás dokumentálható realitásokon tanyázik.