Hitel, 2007. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
2007 / 11. szám - Cs. Nagy Ibolya: Hol vagy, Csokonai Vitéz Mihály? (Juhani Nagy János Mihály könyve);
[ Szemle ] „beskatulyázták a népnemzeti irány cellarácsai mögé”, másmilyeneket idézünk, szellemeseket, a hősétől. Manapság nehezen követhető hitvallását: „csak az a valamennyire egész ember, kinek könnyű a toll s nem nehéz a kasza”. S aztán ódzkodását, hogy ne ünnepeljék, mert a jubilálás „voltaképpen féloldali szélütés”. Legvégül válogatás a filológusnak meglepően hanyag Takács Péter sajtóhibáktól máskülönben is hemzsegő könyve botlásaiból. Hogy Bánffy 1920-as londoni útját nemegyszer 1820-ra teszik, az még olyan elütés, mint a vonatozók helyett a vonatkozik, a gondtalan időszak helyett a gondatlan stb. Az is hátha csak számhiba, hogy az Osiris egyik 1966-os könyvét jelöli meg forrásként, holott ekkor még nem létezett a kiadó. Ám hogy nem mindennek a nyomdászok figyelmetlensége az oka, az több példával is tanúsítható lenne. Találomra, az egyik: Bánffy hazatérésével, beilleszkedésével kapcsolatban az szerepel, hogy „Kolozsvárra települése pillanatától felfegyverkezve hadakoztak az Utunk és a Korunk köré csoportosuló baloldali publicisták, írók, költők, politikusok” ellene. Az Utunk 1946-ban indul, húsz évvel később, hogy Bánffy hazaindult. A másik mulattatóbb, noha egy tragédiát idéz. A drámaírót keríti itt sorra, példálózván, hogy a nézőtérről „áradni kell a szereplők és a színpad felé a fluidumnak, s annak a bizalomnak, amelyikkel elhiszik, hogy Júlia belehal a szerelembe, s Hamlet utánamegy, mert csak így teljesülhet be a boldogságuk”. A helyzet eme alakulásáról olvasván csak aggodalmaskodhatunk, hogy mi lesz a másik szerelmi kettős, Ophélia és Romeo sorsa... Mindezek után az lenne mulatságos tán, ha dicsérni kezdenénk e köteteket. Pedig mindegyik tartalmaz annyi értéket, adatokban, tényekben felhalmozott tudást, hogy ezt tegyük. A színvonalukról esett elég szó úgyis, unásig. MÁRKUS BÉLA Hol vagy, Csokonai Vitéz Mihály? Juhani Nagy János: Mihály könyve Az előbb Hatvani István professzor áldásos közbenjárásával föltámasztott - vagy más megközelítésben: meghalni nem engedett, tetszhalott állapotban tartott -, a sírból a temetés után mintegy kilopott, majd a számára (ezek szerint csak majdnem) végzetes tüdőgyulladásból szépen kikúrált, kigömbölyödött, megszépített, utóbb a jövőbe, jelesül a XXI. századi Debrecenbe transzportált Csokonai Vitéz Mihály egy Piacz utcai antikváriumban a saját műveit kéri az eladótól. A kritikai kiadás elfogyott, mondják neki, amiből nem ért ugyan semmit, de kézbe kapja a Dorottya egy a költőnek tetsző küllemű kiadását (Diákkönyvtár, Szépirodalmi), az egyetlen munkájáét, melyet életében nyomtatásban láthatott, sőt néhai barátja, néhai Domby Márton a költőről készült életrajzi könyvecskéjét is megkapja. Jegyezzük meg, mielőtt a kronológia zavarba ejtő tévedésein töprengene bárki, hogy bár Hatvani professzor jóval Csokonai előtt, 1786-ban már meghalt, de mintegy főpróbaként maga magát is föltámasztotta egy famulus segítségével. Tehát mielőtt Csokonai életre keltéséhez, nagy átváltoztatásához és jövőbe utaztatásához fogott, formálisan és jogilag rég a sírban volt, a regény szerint viszont e közben egy SZAMÁRFÜL KIADÓ, 2 0 0 7 [ 118 ] HITEL