Hitel, 2008. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)
2008 / 5. szám - ESSZÉ, EMLÉKEZÉS - Szakolczay Lajos: Halálig szívverésben Szécsi Margit költészete
MÁJUS SZAKOLCZAY LAJOS Halálig szívverésben Szécsi Margit költészete MEGVAKÍTJÁK MADARADvek óta a Vadak jegében (Holnap Kiadó, 2003) című összegyűjtött verseket forgatom. S vele párhuzamosan a mindmáig egyetlen Szécsi Margit-monográfiát, amelyet Kemény Géza jegyzett. Ez utóbbi („A kivirágzott kéz") már tíz éve hogy megjelent, s hiába költői-tudósi lendülete, a korszakok és nagy versek karakterrajza, az elemzésekre épült pályakép alig tudott - egyáltalán tudott-e? - valamit a költő megítélésén formálni. Ha József Attila gyémántkeménységű költészete az utóbbi időben ilyen-olyan okból többször is kikezdetett, hogyan tudná kivívni magának a megbecsülést az a „proletár-testvér” - a nő voltában is férfiköltészetet művelő -, aki mindenkor keményen szembement a naiv hit ábrándos hadoszlopaival. Anélkül, hogy megtagadta volna a friss társadalmi fuvallatot, amely rajta kívül Juhász Ferencet és Nagy Lászlót is fölröpítette - indulásuk ettől volt ünnepi -, szabadsághite késként hasított, követelvén a lázadás jogát, a társadalom szürke kárpitjába. Kihívóan, ugyanakkor önmagának sem kegyelmezve. A magyar nő költők lírája - kezdve a Weöres Sándor teremtette zseniális Psychétől (Lónyay Erzsébettől), a tündökletes Hajnal Annán és a szenvedés keresztjét vérében hordozó Székely Magdán át a fiatal Tóth Krisztináig - jobbára a személyiség örömét és fájdalmát visszhangozta-visszhangozza. Lírahőseik ritkán vagy alig bonyolódnak társadalmi kalandokba. Ezzel szemben Szécsi Margit, mintha koponyáját nyomná a súlyos boltozat - éber személyiségéből is eredhet ez a vészérzékelés meg a valóság nyomasztó gondjaiból is -, állandóan át akarja törni a tetőt. Lírájának feszültsége innen ered a számonkérésből. Alapállása következetes: virgonc dala - a kora kezdetektől egyszerűségében is öröm szimfónia - bármekkora érzéstartományt szólaltat is meg, csak egyik része a fajtalansága mellett borút ugyancsak közvetítő énekének. A másik: fekete hadsereg. A saját víziói által félelmetesre növelt történelem állíttatik ítélőszék elé. Költőnk nyolcvan éve született, és lassan már tizennyolc éve halott. Ha tisztességes volna a föld, jóllehet anyaként befogadta, kivetné magából, hogy folytathassa nem is egyszer elátkozott líraharcát (igencsak szükségünk volna erkölcsi jelenlétére) a nemtelen, megvetésre is alig érdemes világ ellen. Pöröljön továbbra is - most csak versével teheti - az igaztalanokkal, és borítsa rá az asztalt az Európa-kocsmában illetlenül viselkedő (a mi zsebünkre duhajkodó) kisszerű alakokra, akik számára - az ő dollárjaikkal szemben - József Attila csak rézpénz, és fölfújható luftballon a haza. Kényelmetlen, mert minden sorában lázító költészet a Szécsi Margité. Látomásos, mítoszi világa, a megemelt valóságdarabokkal, katasztrófa közeli állapotot in [ 63 ] 2008.