Hitel, 2008. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)

2008 / 5. szám - ESSZÉ, EMLÉKEZÉS - Szakolczay Lajos: Halálig szívverésben Szécsi Margit költészete

MÁJUS SZAKOLCZAY LAJOS Halálig szívverésben Szécsi Margit költészete MEG­VAKÍTJÁK MADARAD­vek óta a Vadak jegében (Holnap Kiadó, 2003) című összegyűjtött verseket forgatom. S vele párhuzamosan a mindmáig egyetlen Szécsi Margit-monográ­­fiát, amelyet Kemény Géza jegyzett. Ez utóbbi („A kivirágzott kéz") már tíz éve hogy megjelent, s hiába költői-tudósi lendülete, a korszakok és nagy versek karak­terrajza, az elemzésekre épült pályakép alig tudott - egyáltalán tudott-e? - valamit a költő megítélésén formálni. Ha József Attila gyémántkeménységű költészete az utóbbi időben ilyen-olyan okból többször is kikezdetett, hogyan tudná kivívni ma­gának a megbecsülést az a „proletár-testvér” - a nő voltában is férfiköltészetet művelő -, aki mindenkor keményen szembement a naiv hit ábrándos hadoszlopai­val. Anélkül, hogy megtagadta volna a friss társadalmi fuvallatot, amely rajta kívül Juhász Ferencet és Nagy Lászlót is fölröpítette - indulásuk ettől volt ünnepi -, szabadsághite késként hasított, követelvén a lázadás jogát, a társadalom szürke kárpitjába. Kihívóan, ugyanakkor önmagának sem kegyelmezve. A magyar nő költők lírája - kezdve a Weöres Sándor teremtette zseniális Psy­­chétől (Lónyay Erzsébettől), a tündökletes Hajnal Annán és a szenvedés keresztjét vérében hordozó Székely Magdán át a fiatal Tóth Krisztináig - jobbára a szemé­lyiség örömét és fájdalmát visszhangozta-visszhangozza. Lírahőseik ritkán vagy alig bonyolódnak társadalmi kalandokba. Ezzel szemben Szécsi Margit, mintha koponyáját nyomná a súlyos boltozat - éber személyiségéből is eredhet ez a vész­érzékelés meg a valóság nyomasztó gondjaiból is -, állandóan át akarja törni a te­tőt. Lírájának feszültsége innen ered­­ a számonkérésből. Alapállása következetes: virgonc dala - a kora kezdetektől egyszerűségében is öröm szimfónia - bármekkora érzéstartományt szólaltat is meg, csak egyik része a fajtalansága mellett borút ugyancsak közvetítő énekének. A másik: fekete hadsereg. A saját víziói által félel­metesre növelt történelem állíttatik ítélőszék elé. Költőnk nyolcvan éve született, és lassan már tizennyolc éve halott. Ha tisztessé­ges volna a föld, jóllehet anyaként befogadta, kivetné magából, hogy folytathassa nem is egyszer elátkozott líraharcát (igencsak szükségünk volna erkölcsi jelenlétére) a nem­telen, megvetésre is alig érdemes világ ellen. Pöröljön továbbra is - most csak versé­vel teheti - az igaztalanokkal, és borítsa rá az asztalt az Európa-kocsmában illetlenül viselkedő (a mi zsebünkre duhajkodó) kisszerű alakokra, akik számára - az ő dollár­jaikkal szemben - József Attila csak rézpénz, és fölfújható luftballon a haza. Kényelmetlen, mert minden sorában lázító költészet a Szécsi Margité. Látomá­­sos, mítoszi világa, a megemelt valóságdarabokkal, katasztrófa közeli állapotot in­ [ 63 ] 2­0­0­8.

Next