Hitel, 2010. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 1. szám - KÖLTÉSZET - Szőllőssy Balázs: A szabadság két jelentése; Líkiai töredékek

SZŐLLŐSSY BALÁZS A szabadság két jelentése Hányszor találkoztak még Mehmet Ázennel, hogy ne csak megértsem, hanem mindig tudjam is: a szabadság­jelentések mindig érvényesek? Másodjára is mintegy véletlenül futottunk össze, a hegyi falu kocsmájában, ott volt a bátyja is; először nem ismert meg, kicsit már be is rúgott, de két év után is könyörtelen természetességgel ültetett maga mellé, aztán a kocsiba, amivel érte jöttek, elmondott szabályokat, épphogy csak rám tekintve, „gok­ipnel”, ne igyál sokat, ennyit kiáltott csupán fiának, aki elvitt aznap este, a haverjához, legénybúcsúba. Másnap reggel hatkor együtt reggeliztünk mindhárman szédelegve. És találkozom-e még valaha Baba Sabriyével, hogy biztos lehessek benne, a szabadság milyen finom alkatrészekből áll, huzal, csavar, palló milyen bonyolult összefüggésrendszere feszül, tart, a bizonytalan partok között? Én nem állítanám a világért sem azt, hogy elsajátítottam: a vécéjébe ingyen mentem be, az igaz, Szófiában, mikor Miklóska - ő nevezte így - bemutatott neki, de ő erősködött, hogy nem fogad el pénzt, és végre is harminc-negyven éve volt övé a placc, mióta férje meghalt, hozzám nem is beszélt törökül, a férje nyelvén, csak tapogatott, hogy milyen szép szál legények vagyunk, ezt mondta Miklóskának, meg hogy szégyellné a kiejtését - ajándékot nem tud adni, mondta, de bármikor jöjjünk, mikor csak szükségét találjuk. Még megteszem. A pontatlanság az istenek erénye: nekünk halandó mód kell megpróbálni nagyvonalúnak maradni önmagunkkal szemben is, akár a völgyekben a felhőpamacsokat mint fejleményeket kezelni, óvatosan figyelni meg, hogy feljut-e a cédrusig, a csúszásokat meglátni, helyükön kezelni — nem birtokolni, használni mindazt, mit elveszthetsz. 2010. JANUÁR [ 71 ]

Next