Hitel, 2013. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)
2013 / 9. szám - Gyüszi László: Jókai a zsidókérdésről ("A nagy per...")
a faluban egylovas kocsival vagy gyalog az úgynevezett „tollas zsidók", „rongyos zsidók", de nevezték őket „bátyus" vagy „házaló" zsidóknak is. Ők abból éltek, hogy a parasztoktól megvásárolták az elhasznált, kopott ruhákat vagy az összegyűjtött tollat. Szalontay Mihály is megemlítette, hogy „a korábban sem egységes zsidóság a kapitalista fejlődés hatására teljesen felbomlott, s az asszimiláció szintjének megfelelően viselkedett, élte a magyar ember életét. A nemzetiségi vidékeken ők jelentették a magyarságot." Jókai reménykedett a zsidók természetes asszimilációjában, de nyilvánvalóan felismerte, hogy ezt a folyamatot akadályozza az antiszemitizmus terjedése és az erőszakos magyarosítás. Az író nemcsak politikai beszédeiben és cikkeiben foglalkozott a zsidókérdéssel, hanem regényeiben is megjelenítette ezt a társadalmi problémát. Révész György A zsidó Jókai regényeiben című könyvében megállapítja, hogy szinte minden művében van zsidó vonatkozás, s elemzésében azt vizsgálja, hogy milyennek ábrázolja Jókai a zsidókat, s hogyan látta a zsidók és nem zsidók viszonyát. Fábri Anna Jókai Magyarország című könyvében vállalkozott arra, hogy bemutassa, milyen volt „a modernizálódó XIX. századi magyar társadalom képe Jókai regényeiben. A XIX. századról szóló Jókai-regényekben 19 gazdag üzletembert számolt meg. A műszakiakkal szemben az üzletemberekben „a negatív értékhordozók túlsúlyát" állapította meg. A kereskedő és bankár hősök között „két és félszer annyi volt a negatív hős, mint a pozitív". Egyértelműen kitűnik a regényekből, hogy Jókai ellenszenvvel viseltetett az üzletemberekkel szemben. Elítélte azokat, akik „milliomossá lesznek anélkül, hogy egy iparágat felemeltek volna". Nem tartja igazságosnak, elfogadhatónak, hogy munka, erőfeszítés nélkül is nagy vagyonra lehet szert tenni. Ha a zsidókérdésre keressük a választ, ezzel a problémával is foglalkoznunk kell. Elég egy statisztikai adatot említeni, amely Csaplovics Jánost, a korszak jelentős statisztikusát és etnográfusát is elgondolkoztatta az 1842. évi Ipari Kiállítással kapcsolatban. Egy kimutatás szerint 112 pesti nagykereskedő közül 46 volt keresztény és 66 zsidó. A tőkés rendszerben a pénz mindenható. Általános értékmérőként fetisizálták. Jókai több regényében is központi szerepe van a pénznek, a szereplők sorsát az határozza meg. Eötvös Károly könyvében azt olvashatjuk, hogy „a tömeg hite szerint a zsidóság kezében van [...] a világ pénze". Ez magyarázza a zsidókkal szembeni gyűlöletet, amelyről a zsidók védőügyvédje így írt: „Mint a közeli s távoli vihar, úgy zúgott a gyűlölködés akkor Oroszországban, Romániában, Ausztriában s egész Németországban. S zúgott Magyarországban is, Tisza Kálmán korrupcióval tartotta fenn uralmát, a korrupció szálai pedig a zsidók kezében vannak." Ha hiteles tények, adatok bizonyítják, hogy a burzsoázia jelentős része zsidó származású volt, s hogy a nagytőkések csalással, sikkasztással, uzsorával és korrupcióval bűnös módon is növelték jövedelmüket, érthető, hogy könnyű volt gyűlöletet szítani ellenük. Jókai viszont azt vallotta, hogy nem a zsidókat kell üldözni, hanem a csalást, az uzsorát és a korrupciót. Hazánkban az antiszemitizmus vihara az 1880-as évek elején volt a legerősebb. A tiszaeszlári vérvádas per nemzetközi vihart kavart. 1882. április 1-jén, húsvét előtti szombaton, a zsidók legnagyobb vallási ünnepén sokan gyűltek össze a környékről, s ezen a napon eltűnt egy fiatal cselédlány, Solymosi Eszter. A zsinagógánál látták utoljára. Elterjedt a hír, hogy egy zsidó sakter (metsző) ölte meg, hogy vérét a pászkakészítéshez felhasználják. E történettel kapcsolatban a Talmudra is hivatkoztak, amely szerint „az engesztelődési ünnepre ártatlan keresztény lányok vérét kell venni". Gyurgyák János A zsidókérdés Magyarországon című könyvében is megemlíti ezt a hagyományt, de arra 2013. szeptember 9.