Hitel, 2010. július-december (27. évfolyam, 7-12. szám)

2014 / 9. szám - Lengyel György: "Utazás Németh László színházában (Emlékezés Németh László-rendezéseimre, drámáinak előadásaira, és arra is, ami közben az életemben történt)

Lengyel György „Utazás" Németh László színházában Emlékezés Németh László­ rendezéseimre, drámáinak előadásaira, és arra is, ami közben az életemben történt (1954-ben a Magyar Rádió drámai osztályán dolgoztam, mint úgynevezett „volontőr" asszisztens, s bár ez csak minimális anyagi juttatást jelentett, módot adott arra, hogy megismerkedjem a rádiószínjátszással és rendezéssel. Délelőttönként - amikor a rádióban nem volt munka - bejárhattam Nádasdy Kálmán operaházi Verdi Otella és Apáthi Imre Petőfi, ill. Jókai színházi próbáira.­ Mindez a lehető legjobb iskolát jelentette a két éves várakozás idején, ameddig a Színházművészeti Főiskola rendező tanszaka nem indított rendezőosztályt. (Visszagondolva, ebben a két évben legalább annyit tanultam a rendezés mesterségéről, mint később a Főiskolán. S ha még azt is hozzáteszem, hogy két barátom­mal eljárhattam az 1945 óta (1956-ig) gyalázatos módon elhallgattatott dr. Németh Antalhoz,­ aki otthonában foglalkozott velünk, elmondhatom, hogy ritka szerencsés em­ber vagyok. Németh Antallal alkalmanként Goethe Faustját elemeztük, sőt el is próbál­tuk a mű egy-egy jelenetét. (Mindaddig, amíg ki nem derült, hogy dr. Németh lakását egy szemközti ablakból figyelik, és rendszeresen jelentik összes látogatóját. Mikor ő ezt megtudta, megszakadtak találkozásaink. Én a Színházművészeti Főiskola [ma Egyetem] után a Debreceni Csokonai Színház­ban 5 évig, a Madách Színházban 21 évig, közben 2 esztendőn át részben ismét Debre­cenben rendeztem.1988-tól előbb négy éven át a Pécsi Nemzeti, majd nyolc évig a Deb­receni Csokonai Színház igazgatója és rendezője voltam.­ A Rádiószínház műsorán 1954-56 között érezhető volt az 1953-as kormány­­program hatása. Az 55-ös resztalinizálás ellenére igényes volt ez a műsor, még a kötelező propagandadarabok ellenére is. A korábbi, viszonylagos enyhülés jegyében legalább egyre több klasszikus drámát mutattak be kitűnő szereposz­tásban. Szerencsémre majdnem mindig a nagyobb produkciókhoz osztottak be másodasszisztensként, így főként a klasszikus művek próbáin figyelhettem a ren­dezők és színészek munkáját. A Rádiószínháznak nem volt állandó társulata, ezért a „belső" és jelentős „külső" rendezők elképzelésük szerint szabadon vá­logathattak a budapesti és nyaranta a vidéki színészek közül. Lengyel György (1936) Tizenöt éven át a debreceni Csokonai Színház igazgatója és főrende­zője. Huszonegy évig a Madách Színház rendezője és a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója. Vallomáskönyve: Színházi emberek (2008), 2014. szeptember 10.

Next