Hitel, 2010. július-december (27. évfolyam, 7-12. szám)

2014 / 9. szám - Lengyel György: "Utazás Németh László színházában (Emlékezés Németh László-rendezéseimre, drámáinak előadásaira, és arra is, ami közben az életemben történt)

Endre rendezésében, Bessennyei Ferenccel a főszerepben. A mű megírására Benedek András biztatta az írót.­ Az elkészült kéziraton a szerzőnek újabb és újabb igazításokat kellett tennie, amelyeket a párt inkvizítorai, élükön a kultúr­politikát irányító Révai Józseffel, szabtak meg a bemutatás feltételeként, s ami­kor már reménykedni lehetett az elfogadásban, a párt korifeusai ismét újabb feltétellel álltak elő. A dráma negyedik felvonásának, a befejezésnek az átírását „kérték". Németh László ugyan eleget tett a feltételnek, de a maga módján tel­jesítette azt. Olyan új befejezést írt, amely immár a saját tragédiájáról szólt „gö­rögös" befejezéssel, amellyel Galilei tragédiáját hangsúlyozta a mű végén. Akadt később olyan ostoba és értetlen „véleményező", aki szerint az eredeti és az átírt negyedik felvonás között „alig" van különbség. Németh László nem így látta ezt. „Azok között, akik a darab mindkét változatát ismerik, sokan az elsőt szeretik jobban. Az valóban tisztább, egyszerűbb, jobban előrevetíti Galilei életének utol­só, leghősibb szakaszát" (Németh László).„ Az első változatban Galilei, tanítványa Torricelli megvilágosító szavai hatá­sára, ráébred, hogy az Inkvizíció által kikényszerített „beismeréssel" ő a tudomány fejlődésének jövőjéért hozott áldozatot, azért, hogy megírhassa a mindennél fontosabb fő művet: az „Új tudományt". A második (átírt) változatban ellenben arra kell rádöbbennie, hogy az áldozat, amelyet hozott, valójában hiábavaló volt, mert a tudomány nélküle is halad majd előre a fiatalokkal. Az első változat Ga­lileije bizakodó, előre tekintő, az átiratott változaté tragikus, „görögös" hős. Ezt csikarták ki az íróból. Nem véletlen, hogy Németh László ragaszkodott ahhoz, hogy műve minden kiadásában mindkét változatnak szerepelnie kell. De az el­készült mű így méginkább vádbeszéd lett a párt Inkvizíciója, a diktatúra ellen, amely a bemutató után három nappal összedőlt. Németh László és műveinek óvatos társadalmi elfogadása 1954-ben kezdő­dött el lassú és bonyolult folyamatként. A második szakasz a forradalom le­verése után, 1957-ben juttatott „rehabilitációs" Kossuth-díjjal vette kezdetét, amikor az új helytartó és köre meg akarta nyerni magának az értelmiségnek azt a részét, amely a kommunista diktatúra alatt levegőhöz is alig jutott. (Azok, akik éppen Németh Lászlót vádolták kompromisszummal - a díj elfogadása miatt -, legalább megnézhették volna az 57-ben Kossuth-díjjal kitüntetettek jegyzékét.)10 A fordítás „gályapadjától" lépésenként nyílt meg az út saját műveinek pub­likálása, így drámái bemutatása felé is, leginkább a Madách, a Veszprémi Petőfi Színház, később a Nemzeti, majd egyre több magyar színház óvatos bemutató­jával. De minden új könyvét, tanulmányát és drámáit - a színházi bemutatók alkalmával - 1989-ig dogmatikus ideológiai „értékelések" retardált eszmei alap­ról induló szellemi viták követték. Egy-egy fórumon, egy-egy tanulmányban még ma is akad olyan vélemény, amely Németh László egyedülálló életművét bele- vagy félremagyarázással közelíti meg.11 * * *

Next