Hitel, 2010. július-december (27. évfolyam, 7-12. szám)
2014 / 9. szám - Lengyel György: "Utazás Németh László színházában (Emlékezés Németh László-rendezéseimre, drámáinak előadásaira, és arra is, ami közben az életemben történt)
szovjet filmrendező, így a Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezte kétrészes, részértékekben gazdag filmpannó „kényszerűen sematikus munkává vált" (Vasy Géza: „Hol zsarnokság van". Az ötvenes évek és a magyar irodalom. Mundus Kiadó, 2005). Egysíkúan mutatta be a forradalmat és Petőfi alakját, amelyet Görbe János játszott, egyoldalúan, örökön lobogó népi hősnek. Az adatokkal kapcsolatban lásd Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete (Osiris, 2008). A különböző eszmetörténetek, valamint Horváth János Petőfi Sándor „szerepjátszó" felfogása ellenében a kommunista ideológia kialakította a maga Petőfi-értelmezéseit. Révai József alaptanulmányának vonalán Pándi Pál és Horváth Márton járt az élen, utóbbi egyenesen kora bolsevikjének nevezte Petőfit („Lobogónk Petőfi"). A sajtóban Bóka László és Horváth Márton, a kultúrpolitika egyik irányítója támadta meg Németh Lászlót a Petőfi-kép „meghamisítása" miatt 1954-ben a Petőfi Mezőberényben című egyfelvonásosa kapcsán. (A sort többen folytatták.) Egyedül Illyés Gyula válaszolt a vádakra Németh felfogását védő, szép cikkében. Németh László így ír minderről: „A Petőfi Mezőberénybent mutatta be a rádió, elég észrevétlen. Amikor azonban egy folyóirat is közölte, Bóka László mint Petőfi-gyalázást jelentette fel a Szabad Népben, s hogy Illyés Gyula Petőfi-könyve jogán védelmébe vett, Horváth Márton mondta ki a döntő szót, hogy az bizony igenis a Három Oszlop egyike ellen elkövetett merénylet volt." Benedek András (1913-1995) kiváló dramaturg, kritikus, regényíró, műfordító. 1945-től a Nemzeti Színház vezető dramaturgja, ahol meghatározó szerepe volt a magyar drámák színpadra vitelében. Illyés Gyula, Németh László és sok jelentős író megbecsült munkatársa volt. Tanulmánykötetei: Színházi dramaturgia nézőknek (1975); Színházi műhelytitkok (1985). Lásd Németh László: Galilei (A dráma pere 1953-1956). (Csokonai Színház, 1994). (A kötet anyaga megtalálható az internet segítségével) 10 Néhány név a Kossuth-díj kitüntetettek közül, amelyek magukért beszélnek. A legtöbben közülük persona non grata volt 1949-1953-ig, s utána is visszaszorították alkotói munkájukat: Ádám Jenő, Borsos Miklós, Fülep Lajos, Heltai Jenő, Kodály Zoltán, Sulyok Mária, Szabó Lőrinc, Tímár József. Németh László egyébként nem ment el az átadásra, s a díj teljes összegét a vásárhelyi kollégiumnak ajánlotta fel. 11 Görömbei Andrással, a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem tanárával az volt a tervünk, hogy debreceni Galilei-előadásunk kapcsolódik majd a Németh László Társaság 1993-as őszi debreceni ülésszakához, amely alkalmat adhat érdemi beszélgetésekre is. Elképzelésünket azonban alaposan megcsúfolta az előadásunkat követő másnapi vita, amelyen zömmel a szerzőt, a drámát és az előadást támadó felszólalások követték egymást. Mindezt az író nevét viselő társaság égisze alatt... Egy neves esztéta, aki négyszemközt melegen gratulált előadásunkhoz, az ülésteremben, az új „pártos" hévvel bírálók előtt már nem képviselte véleményét. Elhangzott egy különösen harcos mondat is: HA MÁR EGYÁLTALÁN JÁTSZANI KELL EZT A DARABOT - AKKOR MÁSKÉNT KELL JÁTSZANI! (Ti. a Galilei-drámát.) (Sajnos nem maradt fenn jegyzőkönyv, így a jegyzeteim alapján idéztem.) Nos, valóban erről lehetett volna beszélgetni, vitatkozni az ülésen: elemezni Gellért Endre, Ádám Ottó, Horvai István, Latinovits Zoltán és a mi Németh László-megközelítésünket, vagy összehasonlítani Németh és Brecht Galilei-drámáját. Vagy miért nem gondolkodott a nagyműveltségű urak s hölgyek közül senki arról ezen a vitán, hogy miként teatralizálja a francia színház Claudel és Montherlant drámáit J. L. Barrault rendezései óta? Vagy az angol színház kísérleteit a „papír színházi" művekkel? (T. S. Eliot...) 12 Tímár József perének tragikus történetéről lásd a Színházi emberek című könyv „Itt nem voltak újítások" című tanulmánya (Corvina Kiadó, 2008). 13 1957-ben a Bánk bán, Az ember tragédiája, a Galilei, a Szecsuáni jólélek (Jó embert keresünk címmel) a Szent Johanna, a Kőszívű ember fiai, Anouilh, Antigone, Capek, Fiaim és az 1958-ban ellenforradalmárként kivégzett Földessy Gábor rendezte Kőszívű emberfiai (Győri Kisfaludy Színház) előadásán éltem meg ezeket a tragikus, de felemelő perceket. 14 Háy Gyula drámaíró jelentős expresszionista műveket írt a II. világháború előtt. A Tanácsköztársaság bukása után Németországba, majd Ausztriába, végül 1935-ben Moszkvába menekült. 1945-ben Moszkvából hazaérkezve egy ideig ő lett a színházi és filmélet főcenzora, első számú sematikus írója. (Az élet hídja, Erő). A XX. kongresszus leleplezései új útra terelték őt sokakkal együtt. 1955-ben Háy csatlakozott a Nagy Imre-csoporthoz, merész cikkeket írt. Ő szólalt meg utolsóként a Szabad Kossuth Rádióban (Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek! -