Hitel, 2018. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
2018 / 5. szám - D. Molnár István: Lengyel költők a 170 éve kezdődött szabadságharcunkról
magyarok iránti érdeklődéséről szóló tanulmányából tudjuk, hogy a szerző Bem nyomában járta be Erdélyt. Erősen kötődött jelenéhez a Romániába, Erdélybe menekült neves költőnő, Kazimiera Isiakowiczówna, aki nem sokkal később magyar szerzők, köztük Petőfi fordítója lett. 1943. évi budapesti kötetéből való, magyar fordításban Bem léptei című versében utal Petőfire, lakóhelye, Kolozsvár pedig a régi fegyverbarátság emlékét idézi fel: „És nincsen számomra oltalom, / a kürtöket hallom, hallgatom. / Ezer ló horkan ablakomnál, / Két nemzet dicsőségét hordják [...] / S amikor az éj a legcsöndesebb / szívet és bátorságot zúzva, az Isten elküldi Bemet, / hogy hadaival keljen útnak." A magyarok számára legtragikusabb 1944-es esztendőben budapesti lengyel folyóiratban tette közzé a Daremnie zabito okna, azaz Hiába deszkázták be az ablakokat című verset. A szabadságharcos költő alakja ekkor is elválaszthatatlan a lengyel tábornokétól: „Bem serege régen szétverve, / volt és túlment és elment, / de Petőfi itt áll és kérdi: / »Igaz? Furcsa ez a Kolozsvár«." Mind az eddig szóba hozott irodalmi művek, mind a későbbiek esetében könynyű Petőfi-versekre asszociálni: „Szerencse és az Isten / tőlünk elpártola, / egy pártfogó maradt csak / Velünk: ez Bem vala. // Oh Bem, vitéz vezérem, / Dicső tábornokom!" valamint: „Mi ne győznénk, hisz Bem a vezérünk, / A szabadság régi bajnoka! / Bosszúálló fénnyel jár előttünk / Osztrolenka véres csillaga!" Petőfi tehát jól tudta, hogy Bem katonai tehetségével az oroszok ellen 1831-ben Ostrolka városnál vívott, a túlerővel szemben elvesztett csatában tűnt ki. 1948 után a magyar és nyomában a lengyel művelődéspolitika a magyarországi 1848-49-ben történteket „haladó hagyományként" értelmezte a szocializmus számára. A kötelezővé tett „szocialista realizmus" megkövetelte a társadalmi forradalmiságot és a népiséget. A radikális baloldali nézeteket valló francia Paul Éluard is írt ilyen, Emlékbeszéd Petőfi Sándor halálának 100. évfordulójára című verset. Bogdan Ostromackinek a magyar múlt és irodalom iránti érdeklődése nevezhető véletlennek, ám mégsem tartják annak, mert a rádióban költészeti műsorokat készített. 1952-ben jelent meg Sándor Petőfi című műve. Kovács Endre joggal írta róla, hogy a hagyományos romantikus irodalomból ismert csikósok és cigányok hallgatják a nyugalmas pusztán a még távoli égzengést, de a vihar előtti csendből előtűnnek az erdélyi hadsereg fő alakjai, Bem és a magyar költő. A vers további része tehetséges lírikusra vall. Egy részlete így hangzik: „Éj az erdélyi hegyekben, / menetelés napja tűzben, vérben, / a szablya odanőtt a kézhez, / a kéz nem felejti a tollat." A továbbiakban: „De ott, ahol a Te dalod dörög / lövegektől dörög a szabad föld / és Ostrolyka véres csillaga, Bem neve felharsan. / A szablya odanőtt a kézhez, / a kéz a halálig hű a dalhoz." Végül Ostromycki is teljesíti, amit akkor kívántak: befejezésül a magyar és lengyel földet a jelenben nevezi szabadnak. Szintén meglepő, hogy 1955-ben varsói irodalmi hetilapban megjelent a Nyugaton élő Tadeusz Nowakowski Petőfi című verse, hiszen nála sem beszélhetünk 96 HITEL kalandozás