Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 2. szám - Bene Zoltán: Manipolisz

A nyugati civilizáció egyik alapmítosza, az Ádám-mítosz fontos epizódja a Káin-történet, amelynek legelterjedtebb, kanonizált változatát az Ószövetség első könyvének, a Genezisnek a 4. fejezetében olvashatjuk. Eszerint Évának (héberül Havva, vagyis „életet adó") két fia született: az elsőszülött Káin, majd később öccse, Ábel. Előbbi földműves lett, utóbbi juhok pásztora. Egyszer mind­két fiú áldozatot mutatott be Istennek, aki Ábel áldozatát elfogadta, míg Káinét elutasította. Ezen felbőszülve Káin megölte öccsét. Ez volt az „égbekiáltó bűn": Ábel vére fölkiáltott az égbe, így az Úr tudomására jutott a gonosztett, s a Min­denható megbüntette Káint: megátkozta és száműzte, egészen pontosan örök hontalanságra és bujdosásra ítélte.12 így hangzik a kanonizált mítosz első fele, maga a testvérgyilkosság. A leg­több vallástörténész szerint azonban ez a passzus betoldás, vagyis utólag beik­tatott rész a bibliai őstörténetben. „...a szerkesztő azt szándékozik bemutatni, hogy miként növekedett naggyá az emberek között a rossz, a bűn. Az ősszülők engedetlensége [Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből - B. Z.] nem maradt következmények nélkül. Nemcsak Isten fordult el az embertől, nemcsak a ter­mészet vált az ember ellenségévé, hanem az emberek egymáshoz való viszonya is megromlott: az emberek között is, a testvérek között is egyenetlenkedés és gyűlölet támadt."13 Ennek ellenére az egész fejezet önmagán belül feltűnően koherens és következetes. A számmisztika például különösen hangsúlyos mindvégig: az elbeszélés ismétléseit a hetes, a tizennégyes és a hetvenes számok uralják: az Ábel név hétszer, a Káin tizennégyszer jelenik meg benne, ám ha az előző két fejezethez kapcsoljuk, amihez a bűn és bűnhődés témaköre értelem­szerűen egyébként is csatolja, úgy az isteni nevek éppen hetven alkalommal sze­repelnek a szövegben.14 Közbevetőleg talán itt érdemes megjegyezni, hogy a Káin-történet egyáltalán nem párját ritkító módon került a szent szövegek sorába az utólagos betoldás módszerével, hiszen az egész Ótestamentum éppen úgy kompiláció, miként az Újszövetség. (Tehát tulajdonképpen egy manipulatív eljárás eredménye. Mindig minden kánon manipulált.) A Genezis esetében leginkább különféle zsidó tör­zsek és a két legnagyobb ókori zsidó állam legendái, vallási dogmái és teológiája szolgáltatják az alapot. Két nagy vonal, a jahvista és az elohista tradíció szövi át a mítoszokat. A Tóra teremtéstörténete (amit nyugodt lélekkel értelmezhetünk Ádám, az első ember mítoszaként) is mutatja ezt a kettősséget, ezért nem csoda, ha olykor ellentmondásokat tartalmaz. Ilyen ellentmondásnak tűnik például, hogy a száműzött Káin attól fél, hogy megölik, holott akkoriban még rajta és szülein kívül (a kanonizált szöveg szerint) nem él más ember a földön. Ameny­­nyiben azonban figyelembe veszünk más mítoszokat, amelyek Ádám és Éva több 12 Szent Biblia. CD-ROM. Budapest, 1995, Arcanum, Genezis, 4. fejezet, 1-16. 13 Gecse Gusztáv: Bibliai történetek. Budapest, 1981, Kossuth, 79. 14 Thorday Attila dr. (főszerk.): Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyará­zata. Budapest, 2002, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 56. 2019. február 9

Next