Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 2. szám - Bene Zoltán: Manipolisz
A nyugati civilizáció egyik alapmítosza, az Ádám-mítosz fontos epizódja a Káin-történet, amelynek legelterjedtebb, kanonizált változatát az Ószövetség első könyvének, a Genezisnek a 4. fejezetében olvashatjuk. Eszerint Évának (héberül Havva, vagyis „életet adó") két fia született: az elsőszülött Káin, majd később öccse, Ábel. Előbbi földműves lett, utóbbi juhok pásztora. Egyszer mindkét fiú áldozatot mutatott be Istennek, aki Ábel áldozatát elfogadta, míg Káinét elutasította. Ezen felbőszülve Káin megölte öccsét. Ez volt az „égbekiáltó bűn": Ábel vére fölkiáltott az égbe, így az Úr tudomására jutott a gonosztett, s a Mindenható megbüntette Káint: megátkozta és száműzte, egészen pontosan örök hontalanságra és bujdosásra ítélte.12 így hangzik a kanonizált mítosz első fele, maga a testvérgyilkosság. A legtöbb vallástörténész szerint azonban ez a passzus betoldás, vagyis utólag beiktatott rész a bibliai őstörténetben. „...a szerkesztő azt szándékozik bemutatni, hogy miként növekedett naggyá az emberek között a rossz, a bűn. Az ősszülők engedetlensége [Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből - B. Z.] nem maradt következmények nélkül. Nemcsak Isten fordult el az embertől, nemcsak a természet vált az ember ellenségévé, hanem az emberek egymáshoz való viszonya is megromlott: az emberek között is, a testvérek között is egyenetlenkedés és gyűlölet támadt."13 Ennek ellenére az egész fejezet önmagán belül feltűnően koherens és következetes. A számmisztika például különösen hangsúlyos mindvégig: az elbeszélés ismétléseit a hetes, a tizennégyes és a hetvenes számok uralják: az Ábel név hétszer, a Káin tizennégyszer jelenik meg benne, ám ha az előző két fejezethez kapcsoljuk, amihez a bűn és bűnhődés témaköre értelemszerűen egyébként is csatolja, úgy az isteni nevek éppen hetven alkalommal szerepelnek a szövegben.14 Közbevetőleg talán itt érdemes megjegyezni, hogy a Káin-történet egyáltalán nem párját ritkító módon került a szent szövegek sorába az utólagos betoldás módszerével, hiszen az egész Ótestamentum éppen úgy kompiláció, miként az Újszövetség. (Tehát tulajdonképpen egy manipulatív eljárás eredménye. Mindig minden kánon manipulált.) A Genezis esetében leginkább különféle zsidó törzsek és a két legnagyobb ókori zsidó állam legendái, vallási dogmái és teológiája szolgáltatják az alapot. Két nagy vonal, a jahvista és az elohista tradíció szövi át a mítoszokat. A Tóra teremtéstörténete (amit nyugodt lélekkel értelmezhetünk Ádám, az első ember mítoszaként) is mutatja ezt a kettősséget, ezért nem csoda, ha olykor ellentmondásokat tartalmaz. Ilyen ellentmondásnak tűnik például, hogy a száműzött Káin attól fél, hogy megölik, holott akkoriban még rajta és szülein kívül (a kanonizált szöveg szerint) nem él más ember a földön. Amenynyiben azonban figyelembe veszünk más mítoszokat, amelyek Ádám és Éva több 12 Szent Biblia. CD-ROM. Budapest, 1995, Arcanum, Genezis, 4. fejezet, 1-16. 13 Gecse Gusztáv: Bibliai történetek. Budapest, 1981, Kossuth, 79. 14 Thorday Attila dr. (főszerk.): Jeromos Bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata. Budapest, 2002, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 56. 2019. február 9