Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 2. szám - Kovács István: A gondolkodás felelőssége

Kovács István A gondolkodás felelőssége A manipulációnak van egy fajtája, amely nem valamiféle „külső erő" célirányos akciójaként a gondolkodást és cselekvést befolyásoló, „módosító" folyamat, ha­nem öngerjesztett s különleges lelki, szellemi táptalaja a história. Vagyis e ma­nipuláció a történelem egyes hőseit, eseményeit, következményeit zsurnaliszta hevülettel (és felelőtlenséggel) értelmező és értékelő ítélkezésről szól. Fél szóból érthet az ember. A fél gondolat egyéni és közösségi csapda. És a csapda az egyik legveszedelmesebb bezárkózás. Bezárkózás, amely a kristályosodó rögeszmét összekeveri a történelmi tudattal. Veszélyes ez, mert a múltról való nyakatekert - ténytöredékekkel vagy egyenesen nem létező délibáb-tényekkel körülállvá­nyozott - gondolkodás­t jelent, a jelen gondjait, feladatait is torzító megvilágí­tásba helyezi. A róluk visszaverődő fény pedig káprázatával megvakíthat. Az elmélkedés tárgya így válhat hitté... Vakhitté. Amely lelki energiapazarlásával cselekvésképtelenné teszi az embert. A Hitel főszerkesztőjének felkérő levelével szinte egy időben került a kezem­be Borzák Tibor P. S. Titkok a barguzini csontváz körül című, 2014-ben megjelent könyve, amelynek Petőfi híres dagerrotip képét koronázó alcíme: UV-fénnyel újabb részletek. A „barguzinizmus" élt, él és élni fog, akárcsak Lenin. Ezt nem csak Borzák Tibor idézett könyve bizonyítja. A „barguzinisták" a közelmúltban egy olyan orosz levéltári irattal álltak elő, amely véleményük szerint azt tá­masztja alá, hogy 1849-ben magyar honvédeket hurcoltak el Szibériába. Hiába próbáltam bizonygatni, hogy ez a dokumentum, amely II. Sándor 1868-as am­nesztiája kapcsán keletkezett a szibériai külföldi száműzöttekről, semmit nem bizonyít sem az 1849-es magyar hadifoglyok, sem Petőfi elhurcolása ügyében. Az összeírásban szereplő osztrák alattvalók egyértelműen az 1863/64-es lengyel szabadságharc résztvevői, akik főként természetesen elsősorban galíciai len­gyelek, és az 1868-ban a párizsi világkiállításra utazó II. Sándor többedik alka­lommal hirdetett amnesztiát a szibériai száműzöttekre vonatkozóan. Ismeretes, hogy az említett 1863/64-es lengyel szabadságharcnak voltak magyar önkénte- KovÁCS ISTVÁN (1945) költő, író, műfordító, történész, polonista.

Next