Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 2. szám - Tevely Arató György: Szabadon szolgál... (Kultúráról és hatalomról [nemcsak] középiskolásoknak)
(történelem, néprajz, földrajz - ekkor még bölcsésztudomány, archaeológia - ekkor még művészettörténet és régészet együtt stb.), valamint az építő- és képzőművészeti közbeszédé. Kossuth politikai karrierjének egyik legfontosabb alapja a Pesti Hírlap szerkesztése volt, ami a kor mércéjével irodalmi tevékenységnek számított. A hetente kétszer megjelenő Pesti Hírlap szellemi (nyelvi, irodalmi, tudományos) színvonalához képest a mai heti- és napilapok világa egyenesen letaglózó. De Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Széchenyi István vagy Petőfi Sándor munkásságával, szerepvállalásaival is példázhatnánk azt, ami majdan hajdan a XX. században a Nyugattal, a népi írókkal, 1956-tal, a rendszerváltozás előkészítésével és első kormányával is igazolható: a magyar közösségi tudatnak és a történelem színpadán mutatott teljesítményének alakításában a gondolkodó-író-olvasó-nevelő foglalkozások, vagyis a bölcselettel foglalkozó értelmiség szerepe elsődleges volt. Király István irodalomtörténész 1977-ben a televízió képernyőjén egy irodalomnépszerűsítő műsorban arra a kérdésre, hogy „Mivégre olvassunk hát verset?", így válaszolt. „Rossz lenne az, ha az ember csak egy négy fallal körülvett szobában lakna, és nem lenne otthona, rossz lenne az, ha csupán egy országhatároktól körülfogott területen élne, és nem lenne hazája, és rossz lenne az, ha csak szexuális élet lenne, és nem lenne szerelem." Mivel több az otthon a lakásnál? A haza a lakott területnél? A szerelem a testi együttlétnél? A közös nevező egy szó: szabadság. Ez a tétje a versolvasásnak. Ez a műsor 1977-ben hangzott el, abban a rendszerben, amelyben hallgatásra és sorsának elhallgattatására ítéltek több millió határon túli magyart, amelyben százezrek váltak földönfutóvá idehaza, és amelyben a nemzettudat történelmi hagyományairól csak a traumák beteges, komplexusos kisebbítésével lehetett szólni; a március 15-i bölcsészkari rendőri oszlatások és a kádári bitófák árnyékában, egy háromszorosan gyűlölt keleti despotizmus lánctalpasainak motorzajában. Ebben a tévéműsorban, egy diktatúra kellős közepén egy bölcsész az irodalom segítségével a szabadságról beszélt: elmondta, hogyan érezheti magát otthon az ember a világban, mindezt úgy, hogy nem mondta ki a szabadság szót, mégis egy egyszerű, provokatív, már-már pimasz kérdésből a nemzettudat diktatúrákon átívelő hagyomány összefüggéseiig jutott általa. Egy másik irodalomtörténész, Kiss Ferenc . Szerkesztői búcsújában maga Kossuth így írt: „mint tény áll előttem, áll a nemzet előtt, hogy e honban még egy igénytelen, egyszerű polgár, hogy az irodalom egy harczosa még ily pártfogásban nem részesült, mint a minővel negyedfél éven át nemcsak nem csökkenve, sőt utolsó perczig mindig növekedve, e nemzet engem pártfogolt vala. Köszönöm neked, ohhon, lángoló hálaérzettel köszönöm e pártfogást." Pesti Hírlap, 1844. június 30. (365. szám), 443. 6 N. Pál József: Emlékezés, számvetés huszonnyolc év után. Király István naplójának ide-oda lapozgatása közben. Hitel, 2018. március, 56. 7 A gondolatmenet értékéből és hatásából mit sem von le az, hogy Király a kommunista diktatúrával hogyan kollaborált, és mi volt a közismert, ma már vállalhatatlan véleménye 1956-ról. Bár Király ambivalens személyiségének és karrierjének vizsgálata nem érdektelen tárgyunk szempontjából, terjedelmi okból erre nem térek ki.