Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 3. szám - Lukács László: Ha még egyszer azt üzeni... (A Kossuth-nóta és időszerűsége)

Kossuth Lajos neve őszi toborzó körútja idején kerülhetett a dalba. A Hírlap 1848. december 17-én már nevével közli az első nyomtatásban fennmaradt szöveget, ahogy a nagysallói (Bars m.) önkéntesek énekelték. Kossuth Lajos azt izente: Nincsen elég regimentje, Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! A nagysallóiak 1848. október 18-án hallották a Lajta menti táborba igyekvő Kossuth beszédét Esztergomban, ahova Némedi Nagy János református lelké­szük vezetésével érkeztek. Leszármazottai szerint ekkor szerezte a dal szövegét a nagysallói lelkész: „Nagy János híveiből egy kocsikaravánt szervezett, hogy az Esztergomba látogató Kossuth Lajos beszédét meghallgassák. Ámde a beszéd kitűzött idejére Esztergomban hatalmas eső kerekedett. Kossuth ezzel mit sem törődve, gyújtó beszédét­­ szakadó esőben is - elmondotta. Ekkor szerezte a dalt Nagy János. Hazamenet már a közbeeső falvakon hívei utcahosszat énekelték. A dal rövidesen az egész országban közismertté vált" (Ortutay András 2003, 283). Első két versszakát 1848-ból Bars vidékéről közölte Zsilinszky Mihály Kos­suth a magyar nép szívében és költészetében című költeményfüzérében (Zsilinszky 1868, 67). A dalszöveg esztergomi születéséről írt Hentaller Lajos a Szegedi Napló hasábjain 1892-ben megjelent A szabadságharcz dalairól szóló cikksorozatában, amely 1895-ben azonos címmel kötetben is megjelent: „Mikor 1848-ban Kossuth Lajos, mint a honvédelmi bizottság elnöke, Pozsonyba utazott hajón, Eszter­gomban az egész város, élén a lelkes és hazafias szellemű kormánybiztossal, Palkovics Károllyal, künn várta a hajóállomásnál. Aközben, hogy a hajó kikö­tött, megeredt a záporeső. A nép egy szívvel-lélekkel zendített rá: Esik eső ka­rikára..." (Hentaller 1895,176; Sándor 1999, 20). A dal esztergomi származását Móricz Zsigmond is megerősítette a vármegyei monográfia néprajzi fejezetében: „.. .egy történelmi becsű nótát is magukénak tartanak az esztergomiak. Kossuth Lajos 1848-ban a nemzetőrség ügyében Esztergomban járt. Hajón érkezett meg nagy zivatarban, s az elébe kisereglett nép egyszerre csak rázendítette: Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára... Az esztergomi rögtönzés azután hamarosan végigrepült az egész országban, s máig dalolja a magyar" (Móricz 1908, 87; Zolnay 1986, 267-268). Napjainkig az első versszak a legnépszerűbb, amely a honvédek révén terjedt el országszerte. A Felvidéken szlovákul is énekelték. Második népszerű szaka­sza - eredetileg szerelmi dalként - talán Fejér megyei (Katona 1980, 284). 2019- március 25

Next