Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 3. szám - Arató György: „Magyarok Mózessé” és a „Felszabadító Cár” (Időszerű gondolatok egy sajátos Kossuth-kultuszról)
gyárnak 's az enyimnek valódi irányát! Birodalmam magában hordja jövő nagysága csiáját. Több más országokban sem lesznek, már régtől fogva az orosz emissariusok ismeretlenek; de honunkban kevesen lehetnek, kik ne tudnák, miszerint már emberemlékezet óta, ’a görög és oláh népességet, mennyi orosz megbizott's küldött, részint idegen, részint honbeli, 's jelesen a' nevezett hit- 's nemzetbeli papok közül mennyin csábították 's bujtogatták. Kormányunknak is gyakran felidézte e' mind inkább öregbedő körülmény figyelmét, 's gátló közbejöttét. De mind emellett is a titkos ármány annyira sikerült, a nemzeti 's vallásbeli rokonság annyira ébresztetett, miszerint a' szláv, görög, és oláh köznépnek nagyobb része, az orosz czár' személyében tiszteli császárját; ettől várnak 's reményinek ezek, s Oroszország felé vannak vágyaik 's epedő szemeik fordítva. Ezen orosz propaganda a' többi szlávlakta országokban is nem kevés sikerrel űzte mesterségét. A' kitűzött irány és czél volt: gyengítni az álladalmakat 's azoknak kormányait, hol szlávok laknak, az által, hogy ezeket azoktól elidegenítse s roppanttá erősítse az orosz kormány' hatalmát az által, hogy azon álladalmakban a' tömeg közt nagy s intésire váró olly erőt alkotott, melly ellenségesség’ kitörése' esetében a küldő megtámadásával összemunkáljon; vagy talán azt azon országok' feldúlására szükségfelettivé is tegye. A pánszláv propaganda eredményességéről a menekültek lépten-nyomon meggyőződhettek bolgárokkal érintkezve gyorsan kiderült hogy a keresztények nemcsak azért tartanak tőlük, mert elszállásolásuk és ellátásuk terhét főleg nekik kellett viselniük, hanem azért is, mert idegen hitűnek, a szentként tisztelt orosz cár ellenségeinek tekintik őket. A feljegyzésekből tucatjával idézhetnénk olyan részleteket, amelyek a bolgárok babonás elmaradottságáról, pápáik ellenszenvéről, a felszabadító oroszokról szőtt álmokról szólnak, jellemzőbbnek tartjuk azonban egy olyan mozzanat kiemelését, amely konkrétan megmutatja, hogy az orosz államgépezet csápjai meddig nyúltak. Az idézett Egressy-napló 1849. november 20-ai bejegyzése őrizte meg a következő apróságot: A völgy nyílásától félórányira befelé két kalugyer monostor áll a folyam két partján, egymás átellenében, magasan fent a sziklák oldalában, mint két vércse fészek. Egyikét e függő sziklákra épített bolgár kolostoroknak megtekintők:én, Házmán és Lorodi. E monostorban 8 orosz [értsd: ortodox - A. Gy.] barát - kalugyer - lakik, kik gyapjúfonás és szövéssel, harisnya és téli kesztyűkötéssel foglalkoznak; ezen üzletből és koldulásból tartva fenn monostorukat. E barátok tudatlan buta fráterek, s a többi bolgároktól csak annyiban különböznek, hogy írni tudnak; aztán hosszú kaftán-reverendát viselnek barna szürposztóból, és széles tetejű csákósüveget. Különben a milly gyönyörű szálas férfiak külsőleg, szintolly szánalomra méltók bensőleg. És mégis tudtak rólunk!... Kérdezősködtek Görgei és Kossuth felől. Természetesen, mert hiszen e barátok valamenynyien muszka propagandisták. 9 Wesselényi Miklós: Szózat’ a magyar s szláv nemzetiség' ügyében. Lipcsében, 1843, Wigand Ottónál, 47-50. 2019- március 43