Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 3. szám - Arató György: „Magyarok Mózessé” és a „Felszabadító Cár” (Időszerű gondolatok egy sajátos Kossuth-kultuszról)

Egressy következtetését a Tarnovo melleti Urunk színeváltozása monostor szer­zeteseiről elsietettnek vélhetnénk, ha nem volna túlságosan árulkodó, hogy Kossuth mellett éppen a bolgár ember számára kimondhatatlan nevű, viszont a fegyverletétel révén az oroszokkal látszólag kivételes kapcsolatba került Görgei felől érdeklődtek. Perczel Miklós 1849. december 22-ei és 1850. január 1-jei naplóbejegyzései szintén arra vallanak, hogy az emigránsok közül nemcsak Ausztria, hanem az orosz birodalom ügynökei is jelen voltak. Az ortodox biro­dalmi propaganda hatását korabeli népdalszöveg is dokumentálja: írja levelét a német király, Írja levelét és kérve kérlel: Hej kedves bátyám, te cár Nikoláj, Tegnap még édes testvérek voltunk, egy hasifiak, egy vérből vérek - Hadd lennék mától hű szolgád inkább, mert az átokverte magyar már Földjeim felét magának marta.. .10­1 Nemcsak az érdemel itt figyelmet, hogy az osztrák császárt éppen abban a ki­szolgáltatott helyzetben láttatja, amelyben az intervenciót tervezgető cár maga is láthatta, hanem az is, hogy Magyarország csak a "német földek" - értsd: Auszt­ria­­ részeként jelenik meg. Ez a szemlélet megegyezik azoknak a hazai szerbek­nek és románoknak a felfogásával, akik magukat szívesen tekintették az osztrák császár, nem pedig a magyar király alattvalójának, és jogállásukat, kiváltsága­ikat nem Magyarországgal, hanem Ausztriával való viszonyban képzelték el. Ehhez hasonlóan a XIX. század közepétől formálódó bolgár „értelmiség" a kö­zép-európai ügyeket szintén egy birodalom (ti. az orosz) szempontjából ítélte meg, s a nemzeti önállóság igézetében nemigen foglalkoztatta, hogy nemze­tének remélt önállósulása más népek jogaiba hogyan ütközik bele, vagy az a nagyhatalom, amelytől a felszabadítást várja, valójában milyen célokat követ. Az áprilisi felkelés kegyetlen vérbefojtása (1876) előtt - amely a cárnak ürügyet adott az újabb balkáni hadjáratra, miközben a nyugati hatalmak kezét a közvé­lemény fölháborodása lefogta - kevés bolgár látott olyan tisztán ebben a kér­désben, mint kortársa, Zahari Sztojanov szerint Vaszil Levszki: „Senkiben se reménykedjetek... Ésa mi nem vagyunk képesek fölszabadítani magunkat, az azt jelenti, hogy nem is érdemeljük meg a szabadságot; az pedig, aki fölszabadít bennünket, azért teszi, hogy újra rabságba taszítson.. ."­ Jellemző, hogy ugyan­ 10 Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből. II. kiadás. Szerkesztette Csavdar Dobrev, Ju­hász Péter, Petar Mijatev. Budapest, 1983, Akadémiai Kiadó, 425. Rózsa Endre fordításának eredetije: Bacwn Ctowh: Hapodnu menu om Tumok do Buma. Cocjm­a, 1928, MwHWCTepcTBO Ha n­apofluo npocBeinemie, 759. 11 Levszki egykorú életrajza: 3axapw Ctohhob: BacuA JteßcKU JlnKomm. Mepmu om >Ku6oma uy. PhuaTejiCKa Kbiua „XepMec", 2017. Ld. még: https://www.youtube.com/watch?v=0_NeCcHQbdg (2019. február 9.16:10). 44 HITEL

Next