Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 3. szám - Mórocz Gábor: Egy hatástörténet labirintusában (Monostori Imre: Szekfű Gyula a változó időkben)
zottnak. A száműzött Rákóczi pedig akár „túlelemzett" munkának is tekinthető. Szekfű középső, 1920-tól 1945-ig tartó korszakáról a mai napig nem született átfogó elemzés (Dénes Iván Zoltán monográfiájában csak mozaikos képet ad erről az időszakról). Évtizedek óta nincs korszerű, elmélyült értelmezés a Három nemzedékről - de még a kései munkákról: az 1920-as „fő műnél" jóval rövidebb terjedelmű és befogadhatóbb Forradalom utánról vagy Az öreg Kossuthról sem (jóllehet Szekfű Gyula harmadik, 1945 utáni korszakáról általánosságban már több igényes összefoglaló napvilágot látott). Kevés olyan interdiszciplináris jellegű tanulmányt találhatunk az újabb szakirodalomban, amely elsődlegesen nem politika- és ideológiatörténeti, hanem antropológiai vagy éppen poétikairetorikai szempontok alapján közelítene a historikus műveihez. Szekfű munkásságának szélesebb (nem magyar) historiográfiai és eszmetörténeti összefüggésrendszere is jórészt feltáratlan - különösen e kontextus közép-európai vonatkozásairól tudunk keveset. S bár régóta megvan a szakmai igény arra, hogy Szekfű történeti gondolkodásának újraértelmezése a XIX. század végi, XX. század eleji európai szellemtörténeti és világnézetlélektani irányzatok felől is megtörténjen, ezen a téren sem jutott még túlságosan messzire a hazai történettudomány. E hevenyészett felsorolással - zárásként - csak azt szerettük volna jelezni: Monostori műve fontos mérföldkő a Szekfű-kutatás történetében, ám megírása és megjelentetése korántsem teszi feleslegessé a történetíró halála után több mint 60 évvel is folyamatosan „újratermelődő", szinte áttekinthetetlenül burjánzó Szekfű-problémák további vizsgálatát. 112 HITEL műhely