Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 3. szám - Mórocz Gábor: Egy hatástörténet labirintusában (Monostori Imre: Szekfű Gyula a változó időkben)

zottnak. A száműzött Rákóczi pedig akár „túlelemzett" munkának is tekinthető. Szekfű középső, 1920-tól 1945-ig tartó korszakáról a mai napig nem született átfogó elemzés (Dénes Iván Zoltán monográfiájában csak mozaikos képet ad erről az időszakról). Évtizedek óta nincs korszerű, elmélyült értelmezés a Három nemzedékről - de még a kései munkákról: az 1920-as „fő műnél" jóval rövidebb terjedelmű és befogadhatóbb Forradalom utánról vagy Az öreg Kossuthról sem (jóllehet Szekfű Gyula harmadik, 1945 utáni korszakáról általánosságban már több igényes összefoglaló napvilágot látott). Kevés olyan interdiszciplináris jel­legű tanulmányt találhatunk az újabb szakirodalomban, amely elsődlegesen nem politika- és ideológiatörténeti, hanem antropológiai vagy éppen poétikai­retorikai szempontok alapján közelítene a historikus műveihez. Szekfű mun­kásságának szélesebb (nem magyar) historiográfiai és eszmetörténeti összefüg­gésrendszere is jórészt feltáratlan - különösen e kontextus közép-európai vonatkozásairól tudunk keveset. S bár régóta megvan a szakmai igény arra, hogy Szekfű történeti gondolkodásának újraértelmezése a XIX. század végi, XX. század eleji európai szellemtörténeti és világnézetlélektani irányzatok felől is megtörténjen, ezen a téren sem jutott még túlságosan messzire a hazai törté­nettudomány. E hevenyészett felsorolással - zárásként - csak azt szerettük volna jelezni: Monostori műve fontos mérföldkő a Szekfű-kutatás történetében, ám megírása és megjelentetése korántsem teszi feleslegessé a történetíró halála után több mint 60 évvel is folyamatosan „újratermelődő", szinte áttekinthetetlenül bur­jánzó Szekfű-problémák további vizsgálatát. 112 HITEL műhely

Next