Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 4. szám - Oláh Zsolt: A kulturális identitáskeresés meséje (Giacomo Puccini: A Nyugat lánya)
Oláh Zsolt A kulturális identitáskeresés meséje Giacomo Puccini: A Nyugat lánya Mintha lenne valami váteszi megérzés Giacomo Puccini luccai barátjának, Alfredo Casellinek 1898 májusában írt kifakadásában: „Gyűlölöm a kövezetet! Gyűlölöm a palotákat! Gyűlölöm az oszlopokat! Gyűlölöm a stílusokat!" Az olasz történelmi átalakulás és a kaliforniai aranyláz hevében megjelenő népvándorlás után több évvel, a múlt század fordulója felé sodródva a fenti sorok - még ha talán öntudatlanul is, de - előrevetítették a bekövetkező világégést, amelynek következtében birodalmak bomlottak fel, társadalmak szerveződtek újjá, nemzeteknek kellett ismét életterüket kialakítani, önidentitásukat és kultúrájukat újrafogalmazni és elfogadni, hogy a körülöttük formálódó világban már semmi sem olyan, mint régen. December 1-jén a Puccini-évad keretében bemutatták a zeneszerző A Nyugat lánya című operáját az Erkel Színházban. Puccini Itáliája Az 1910-ben először a Metropolitanben színre került, ritkán játszott művet - idehaza majd ötven éve volt utoljára belőle premier, magyar vonatkozásban Andreas Homoki rendezésében Kiss-B. Atilla énekelte a férfi főszerepet Tokióban több mint tíz évvel ezelőtt elsőként tűzték ki az évad Puccini-előadásai között, a darabot az orosz sztárrendező, Vaszilij Barkhatov színrevitelében igazán formabontó, kortárs rendezésben ajánlották a nagyközönség számára. Nem véletlen a dalszínházak vezetői részéről több évtizede tetten érhető óvatos tartózkodás, a szerző zenedrámája aligha illeszthető korábbi, óriási és tartós közönségsikert hozó munkáinak sorába. A Nyugat lánya gyökeresen különbözik korábbi operáitól. Oláh Zsolt (1984) a Magyar Művészeti Akadémia Sajtóosztályának megbízott munkatársa, a Veszprémi Petőfi Színház országos sajtókapcsolatokért felelős munkatársa, kulturális interjúi rendszeresen megjelennek a www.origo.hu portálon. 2019- április 10.