Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 5. szám - Vasy Géza: Életutak találkozása (Nagy Gáspárról)

volt, hogy Petőfi Sándorról, majd József Attiláról szó. Emlékszem arra is, amikor 1972 novemberében Illyés Gyula megkapta a Munka Vörös zászló Érdemrend magas kitüntetését, miként mérgelődött a főszerkesztő-helyettes a szerkesztő­ségben: „Kitüntetni ezt a fasisztát!" Meggyőzni őt tévedéséről nem sikerült. Mindazonáltal azokban az években már szelídebb volt a szigor, s ugyanakkor a lap Illyést köszöntő összeállítása, benne a fiatal írók KISZ-szervezetének köszöntő levelével nyugodtan megjelenhetett. S ezt a köszöntőt is újraközölte a Látóhatár. Évekkel később olvastam Szőnyei Tamás Titkos írás (2012) című könyvében a Nagy Gáspárról készült jelentések között azt, amely engem is érintett. Madróczi fedőnevű ügynök említi 1974 januárjában, hogy a Magyar Ifjúságban közölt Nagy Gáspár-versekből „tisztán kihallatszó vallásos hangvétel" miatt érthetetlen a szerkesztői koncepció, könnyelmű a szerkesztő. A kifogásolt személy én voltam. * Életünknek másik közös színhelye a Magyar Írószövetség székháza volt. Ga­zsival rendszeresen találkoztunk a fiatal írók számára rendezett esteken a Baj­za utcában. 1972-ben pedig külön a fiatalok számára az írószövetség ajánlásával kihelyezett esztétikai tanfolyamot indítottak a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem engedélyével. Ennek három éven keresztül Tőkei Ferenc volt a tanára, s időnként Zoltai Dénest is meghívta. Ezen a képzésen Nagy Gazsival együtt vettem részt én is. Talán húszan jelentkeztünk, de elég hamar jónéhányan le­morzsolódtak. 1973 tavaszán megalakult a FIJAK, s ennek tagja lett Gazsi is. A következő évben pedig ő lett az írószövetség egyik könyvtárosa, így még tartósabbá válhatott kapcsolatunk. * Nagy Gáspár egyik választott mestere - Jékely Zoltán és Nagy László mellett - Kormos István volt. A költőnek közel negyedszázados szünet után jelent meg Szegény Yorick című, karcsú, de lényegében gyűjteményesnek nevezhető ver­seskönyve. Igazából én is akkor ismerkedtem meg a költővel, akinek addig in­kább csak a gyermekirodalomban voltak fontos művei. Az új kötetről lelkes méltatást írtam a Népszavában, s talán ennek is szerepe volt abban, hogy egy-két év múlva barátságos kapcsolatba kerültünk. A Móra Kiadónak és a frissen in­duló Kozmosz Könyveknek egyik főszerkesztője Illés Lajos volt, aki jóakaratban a Móránál is kezdett nekem lektori, szerkesztői munkát adni. Ennek számomra fontos eredménye lett három antológia is, s ezek révén kerültem munkakapcso­latba is Kormossal. Először a Tengerlátó antológia készült el. 1974 táján láttunk munkához. A felelős szerkesztő ugyan Fazekas László volt, de a költői antoló­gia minden lényeges feladatában meghatározó munkát vállalva részt vett Kor­mos Pista is. Emlékszem rá, hogy lektori jelentést is készített a kötetről, amely aztán 1977-ben jelent meg. A gyűjteményben, amelyet válogattam, szerkesztet­tem és előszóval is elláttam, Nagy Gáspárnak kilenc verse kapott helyet. S ez 16 HITEL 70 éve született Nagy Gáspár

Next