Hitel, 2019. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 5. szám - Kiss Gy. Csaba: Hungaro-Polonicaet Europa Centrális, avagy hol is vagyunk végtére? (Megjegyzések Wacfaw Felczak tanúságtételéhez)
hazai megbecsülésének valóságos szintjét mutatja, hogy 32 év óta nem sikerült méltó módon megjelentetni. Kétségkívül jobbak vagyunk a retorikában, mint a cselekvésben. Krakkóban viszont 1997-ben napvilágot látott lengyelül - kiegészülve Waclaw Felczak lengyel kollégáinak tanulmányaival - Wygry-Polska w Europie Srodkowej (Magyarország és Lengyelország Közép-Európában) címmel. Az előadásom címében említett másik könyv az Europa Centralis, egy válogatás Waclaw Felczak tanulmányaiból. Öt évvel ezelőtt jelent meg Krakkóban Antoni Cetnarowicz és Stanislaw Pilaj gondozásában. Tanulságos volna mindazoknak elolvasniuk, akik mostanában próbálnak kultuszt teremteni a krakkói történész körül. Érdemes idézni Antoni Cetnarowicz bevezető írásának a mottóját Felczak tanulmányairól: „magyar szívvel és szláv lélekkel" íródtak. Fontos volna azért is figyelmet fordítani e könyvre, mert nálunk vannak olyanok, akik hajlamosak a magyar-lengyel barátság hagyományát délibábos szemlélettel megközelíteni, mint afféle sajátos küldetéstudatot, amely fölülemeli e két népet a közép-európai együttesen. Waclaw Felczak tanulmányaiból világosan látszik, hogy többről van szó: egyértelműen az egész közép-európai térség összetartozásáról. A Balti-tengertől az Adriáig és a Fekete-tengerig. Erre tanított bennünket - ha tanított - a történelem. A geopolitika. Magyarország és Lengyelország ugyanahhoz a makrorégióhoz tartozott és tartozik. Lényegében a geopolitikai helyzet hozta szövetségbe középkori uralkodóinkat, s ezt az adottságot ismerték föl a XIX. században olyan történelmi személyiségek, mint Adam Jerzy Czartoryski, a lengyel emigráció vezetője Párizsban vagy Kossuth Lajos 1849 után. Milyen sokatmondó, hogy az orosz birodalmi pánszlávizmussal szemben a szláv összefogást kereső lengyel politikai gondolkodók, ahogy Felczak munkáiban olvashatunk róla, bizalmatlansággal tekintettek az 1840-es években azokra a magyarokra, akik úgymond magyarosítani akarták volna a velük élő nem magyarokat. Waclaw Felczak történeti kutatásainak nagy kérdése volt, mik az egymással versengő nacionalizmusok közötti bonyolult viszonynak, magyarok és nem magyarok konfliktusainak az okai. Nem véletlen, hogy 1985-ben Marian Zdziechowski két háború közötti munkáját (Wegry i dookola Wogier - Magyarország, és ami körülötte van, 1933) elemezve mutatta be a lengyel magyarbarátság és szlávbarátság legfontosabb összetevőit. Történészként folytatta így Adam Jerzy Czartoryski nagy politikai művét, a közép-európai sorsközösség gondolatának megteremtését. Mint tudjuk, a nem létező Lengyelország hatalmas erőfeszítéseket tett ágensein keresztül azért, hogy csökkentsék Közép- és Délkelet-Európában az orosz befolyást. A párizsi Hotel Lambert, mondhatjuk mai távlatból, akár visegrádi emlékezethelynek tekinthető, hiszen 1849 májusában ott tárgyalt a herceg vendégeként a magyar kormány kiküldöttjeként Teleki László a cseh Frantisek Riegerrel Közép-Európa jövőjéről. Rövidre fogva: Waclaw Felczak tizenkét tanulmánya a magyar olvasónak igen tanulságos akkor is, ha az újabb eredmények vagy magyar látószögünk következtében némiképp máshogy értelmezzük is a XIX. századi konfliktusokat. Arra jól emlékszem, hogy utolsó személyes beszélgetésünk alkalmából -