Hitel, 2019. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 8. szám - Alföldyjenő: Az Antikrisztus golgotajárása (Láng Csaba: Nietzsche-menet. Teremtés és szenvedés Nietzsche filozófiájában)
intenzív szellemi élet hajtóerejét. Előrebocsátja: nemcsak a szenvedőt látja Nietzschében, hanem a menekülőt is a szenvedés elől. Meggyőz arról, hogy a humornak híján levő filozófus öngerjesztett életessége, optimizmusa nem kedélyéből származott, hanem munkamódszereként működött. A kozmosszal azonosulva vetett el majd' mindenféle vallást, tudományt. A könyvtárnyi Nietzsche-irodalom (és a számos szépirodalmi mű, amely közvetve vagy közvetlenül Nietzschéről szól) arra késztette a szerzőt, hogy csak a legszükségesebb forrásokból merítsen. Vizsgálódásai során eljut a szenvedés filozófusához, a második világháború végzetes lelki motivációit elemző Simone Weilhez (a Radnóti Sándor által „szenvedő misztikusnak" nevezett Pilinszky ihletőjéhez), a Nietzscheértő francia Deleuse-höz s a német egzisztenciálfilozófia nagymesteréhez, a Nietzschéről könyvet író Karl Jaspershez - még sok név ide kívánkozik. Nemcsak a Nietzsche-befogadás történetéből (pl. Cioran), hanem költők, írók közül is, akikre hatott a filozófus életműve. A szenvedésben is nagynak látott Hölderlin a mindene volt (joggal). Örültem Láng Csaba József Attila remeklése, a Bukj föl az árból összehasonlító elemzésének is: kiemelt motívumai vitathatatlanul nietzscheiek. A szenvedés olyan megismeréshez vezette Nietzschét, amely sokszorosan megnövelte a zseniális gondolkodó ítéleteinek mélységét. Életfilozófiáját tápláló erőkultusza tisztán szellemi eredetű volt, ő maga esendő fizikumot örökölt. Az életben súlyosan neurotikus, egyesek szerint kóros elmebajban szenvedő tudós az eufória és a depresszió olyan hullámverését élte meg, amelyet nemcsak vállalt, hanem tudatosan stilisztikai erénynyé is avatott bravúrokkal ékes költői prózájában. A szenvedést egy merész csavarással az élet, az életöröm szolgálatába állította, mely önkívületnek is, önélvezetnek is mondható gondolataihoz segítette. Egyik nagy kortársa, Baudelaire „mesterséges mennyországa" a lángelme kábítószerekkel táplált felszításának is tulajdonítható - erre Nietzschének nem volt szüksége. Ha rokonságát keresem, a romantika sátanizmusára gondolok elsősorban, azokra a művekre, melyeknek hőse Istenből kiábrándulva a Gonoszhoz pártolt. Petőfit is becsülte: a kozmikus erők beavatottját látta benne. Nietzsche a szenvedést használta - ha szabad így mondanom - stimuláló szerének. (A nemi betegség teljesítményfokozó hatása tudtommal nincs bizonyítva, az csak az egyik fájdalomforrás Nietzsche örökös fejgörcsei és idegrendszeri labilitása, indokolatlan dühkitörései és egyebek mellett.) A szépirodalmi erényekben is gazdag filozófiai életmű fonák messianizmusnak minősíthető. Zarathusztra képében a filozófia művésze meghirdeti, hogy meghalt az Isten. Egy új embertípus, a felsőbbrendű ember uralmát jövendölte, aki „túlságosan is emberi" tulajdonságait levetkőzve, kiforogja magából a bűnpártoló Antikrisztust. Ennek útjából mindenféle akadályt, erkölcsi gátlást, demokráciát és a túlvilági üdvösségben reménykedő vallást el kell söpörni, és (Marxszal egybehangzón!) a múltat el kell törölni, mi több, a történelmet el kell felejteni. Néhány helyen mégis Jézus hívének tünteti föl magát: nem folyamatosan gondolja végig eszméit, hanem aforisztikusan, s ha ötlete úgy kívánja, korábbi véleményét aggálytalanul megfordítja, így ateistának is csak fenntartással mondható. A mítosz nem összefüggő történet, inkább jelképek felvonultatása. Elfogadhatatlan elveinek ellenére tiszteletreméltón őszinte, kiváló kritikus. Ideológia- és társadalombírálatában megszívlelendő, filológusként is nagy elismerést érdemlő filozófusról, a gondolat és a fantázia hőséről van szó. Annyiban nem „ideológus", hogy nem indított mozgalmat, nem szőtt összeesküvést, nem szónokolt a tömegnek, s megvetette a sikert. Érzékeny idegrendszere az erőszak látványát sem bírta. Arról pedig mint „fantaszta" nem tehetett, hogy embertelen ideológiák előfutárának állították be a XX. század némely diktátorai, ma pedig vélt nyomába 2019. augusztus 11.