Hitel, 2019. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 9. szám - Rév Júlia: Kádár lemeze

­ Az ön által felsorolt személyek, Nagy Imre, Münnich Ferenc, Rákosi mind­egyike tudott németül, a dokumentumok szerint ott tartózkodó magyarok is tudtak, hiszen eredetileg az osztrák-magyar hadsereg katonái voltak, s talán olyan is volt köztük, aki az irodalomban is jártas volt, nota bene túl nagy iro­dalmi jártasság nem kellett a Heine-vers ismeretéhez. Heinét jól ismerték Ma­gyarországon is, magyar nevet is kapott, Heine Henrikként emlegették, sokan próbálták követni, olyannyira, hogy Petőfit néha „magyar Heinének" is titulál­ták, sőt magának Heinének is fölhívták a figyelmét Petőfire. Mondjuk, nagyon nem lelkesedett Petőfiért, ami nem csoda, mert elég pocsék fordítást kapott. A XIX. században a Dalok könyvének népies, petőfis Heinéje volt a minta, ami aztán a századfordulón, Ady Endre föllépésével változott meg. A korai, a köl­tőként saját hangot kereső Adyra Heine keserűbb hangú, cinikus, sőt gúnyos költészete - és persze prózája - hatalmas, ám az irodalomtörténet által még csak részben feldolgozott hatással volt. Az Egyház, a világi hatalmak, a kiürült te­kintélyek elleni lázadót látta Heinében. Ha egy vörösök oldalára sodródó ma­gyar hadifogoly ismerte Adyt, nagyon sokan lehettek ilyenek, akkor vele Heine is képbe kerülhetett. Egy szó, mint száz, Ady szívesen írt és beszélt Heinéről, példálózott vele, sőt tanított is róla. - Tanított? - Ó, igen, reméltem, hogy rákérdez a szóra. Ady tanított is. Kérdezze talán meg, hogy kinek... - Jó, máris megkérdem: kinek tanított? - A zilahi református kollégium kisdiákjaként különórákat vett a nyolc évvel idősebb nagydiák Adytól egy Kohn Béla nevű fiúcska. Igen, jól sejti, a későbbi Kun Béláról van szó. Úgy is mondhatni, a nagykamasz protestáns korrepe­tálta a kiskamasz zsidót. Nem volt ritka az ilyesmi, az iskola nevelési elvei sze­rint a zsidó diákokban ugyan a választott nép gyermekét kellett látni, de azért türelmes megtérítésükre is gondot kellett fordítani.­­ De szépen van mondva! - A türelemről azért egy apróság eszembe jut: a tanítás eredményessége érdekében Ady a testi fenyítés alkalmazására is föl lett hatalmazva, Kohn Béla apukája és az iskola igazgatósága egyaránt felhatalmazta, bár hogy élt-e vele, arról nincs adatom. -Ah! - Azt nyilván nem lehet tudni, hogy Ady a tanítás során hova helyezte a hangsúlyokat, az irodalom történetének mely területeit preferálta, de az azért sejthető, hogy kezdő verselőként legszívesebben a költőkkel foglalkozott, ifjú tanítványára való tekintettel pedig a zsidó költőket is elővette. - Vagyis Heine biztosan szóba került köztük. - Igen, erre akartam kilyukadni. Később, amikor Kun a Budapesti Hírlap újságírója volt, Ady meg már a költők fejedelme, újra találkoztak. Összeboru­­lásról talán nem volt szó, de vannak, akik úgy tudják, a pesti baloldali értelmi­séggel s tán a szabadkőművesekkel is Ady hozta össze Kun Bélát. Ami viszont

Next