Hitel, 2019. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 9. szám - Tartós határhelyzetben (Balázs Sándor interjúja Tőzsér Árpád Kossuth-díjas, szlovákiai magyar költővel)
Tartós határhelyzetben Interjú Tőzsér Árpád Kossuth-díjas, szlovákiai magyar költővel - A határ mellett, de a határon túl élte le eddigi élete nagyobb részét. Mi mindent jelentett ez az Ön számára? - Jaspersi grenzsituationokat, határhelyzeteket. Nagy mínuszokat, hendikepeket, de pluszokat is. A mínuszok (történelmi katasztrófák, a háború utáni kitelepítések, a „kisebbségi sors" napi igazságtalanságai stb.) kellőképpen ismertek, hadd szóljak most inkább a pluszokról. Kezdjem azzal, hogy minket, felvidéki magyarokat nem Trianon juttatott a szlovákok szomszédságába. Az a palóc vidék (a történelmi Gömör vármegye), ahonnan származom, a legkorábbi időktől közvetlen kapcsolatban volt a szlovák etnikummal. Ebből a peremlétből aztán sok esetben kétnyelvűség és bizonyos bent-kvit állapot következett: a felvidéki ember mindig egyszerre több látószögből szemlélte és több dimenzióban élte meg az ún. magyar valóságot. S ez a sokszorozott lét és „légylátás" (a légy köztudottan előre, hátra s oldalra is lát egy időben) adta például a nagy felvidéki íróknak (Balassi Bálintnak, Szenczi Molnár Albertnek, Rimay Jánosnak, Madách Imrének, Mikszáth Kálmánnak, Krúdy Gyulának, Márai Sándornak) azt a felbecsülhetetlen értékű pluszt, amely megkülönböztetett helyet biztosít nekik a magyar irodalomban. Nincs itt hely ezeknek a „pluszoknak" a részletezésére, inkább csak a felvetés szintjén említem: az sem lehet véletlen, hogy a XIX. és XX. századi magyar költészet és zeneirodalom három tornya, Arany János, Ady Endre és Bartók Béla is az etnikai „peremvilágból" emelkedett az átlag fölé. Ha valaki éppen mostanság ismerkedne Tőzsér Árpád életművével, melyik munkáját ajánlaná a figyelmébe elsőként, bevezetésnek az elmondottak demonstrálására? Esetleg melyiket utolsóként, amely mint egy gyűjtőmedence felfogja az időben elterülő áradást? Az első összefoglaló kötetem, amelyet ráadásul talán pontosan az a „felvidékiség" (Hamvas Béla nyomán ezt „Északi géniusznak" is szoktam nevezni) fog össze, amelyről az előbb beszéltem, 1979-ben jelent meg Genezis címmel. A mű formai szempontból is szintéziskísérlet: verseket, saját gyűjtésű népdalszövegeket, esszéket, interjúkat egyaránt tartalmaz. A „gyűjtőmedence" fogalmát pedig talán az a két testes kötetem meríti ki, amelyet a Kalligram Kiadó adott ki 80. születésnapom alkalmából. Az egyik összegyűjtött verseimet tar