Hitel, 2019. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 9. szám - Tartós határhelyzetben (Balázs Sándor interjúja Tőzsér Árpád Kossuth-díjas, szlovákiai magyar költővel)

Tartós határhelyzetben Interjú Tőzsér Árpád Kossuth-díjas, szlovákiai magyar költővel - A határ mellett, de a határon túl élte le eddigi élete nagyobb részét. Mi mindent jelentett ez az Ön számára? - Jaspersi grenzsituationokat, határhelyzeteket. Nagy mínuszokat, hendi­kepeket, de pluszokat is. A mínuszok (történelmi katasztrófák, a háború utáni kitelepítések, a „kisebbségi sors" napi igazságtalanságai stb.) kellőképpen is­mertek, hadd szóljak most inkább a pluszokról. Kezdjem azzal, hogy minket, felvidéki magyarokat nem Trianon juttatott a szlovákok szomszédságába. Az a palóc vidék (a történelmi Gömör vármegye), ahonnan származom, a legkoráb­bi időktől közvetlen kapcsolatban volt a szlovák etnikummal. Ebből a perem­létből aztán sok esetben kétnyelvűség és bizonyos bent-kvit állapot következett: a felvidéki ember mindig egyszerre több látószögből szemlélte és több dimen­zióban élte meg az ún. magyar valóságot. S ez a sokszorozott lét és „légylátás" (a légy köztudottan előre, hátra s oldalra is lát egy időben) adta például a nagy felvidéki íróknak (Balassi Bálintnak, Szenczi Molnár Albertnek, Rimay Jánosnak, Madách Imrének, Mikszáth Kálmánnak, Krúdy Gyulának, Márai Sándornak) azt a felbecsülhetetlen értékű pluszt, amely megkülönböztetett helyet biztosít nekik a magyar irodalomban. Nincs itt hely ezeknek a „pluszoknak" a részle­tezésére, inkább csak a felvetés szintjén említem: az sem lehet véletlen, hogy a XIX. és XX. századi magyar költészet és zeneirodalom három tornya, Arany János, Ady Endre és Bartók Béla is az etnikai „peremvilágból" emelkedett az átlag fölé.­­ Ha valaki éppen mostanság ismerkedne Tőzsér Árpád életművével, melyik munkáját ajánlaná a figyelmébe elsőként, bevezetésnek az elmondottak demonstrálására? Esetleg melyiket utolsóként, amely mint egy gyűjtőmedence felfogja az időben elterülő áradást?­­ Az első összefoglaló kötetem, amelyet ráadásul talán pontosan az a „felvi­­dékiség" (Hamvas Béla nyomán ezt „Északi géniusznak" is szoktam nevezni) fog össze, amelyről az előbb beszéltem, 1979-ben jelent meg Genezis címmel. A mű formai szempontból is szintéziskísérlet: verseket, saját gyűjtésű népdal­szövegeket, esszéket, interjúkat egyaránt tartalmaz. A „gyűjtőmedence" fogal­mát pedig talán az a két testes kötetem meríti ki, amelyet a Kalligram Kiadó adott ki 80. születésnapom alkalmából. Az egyik összegyűjtött verseimet tar­

Next