Hitel, 2019. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 10. szám - Arató György: Marin Georgievről

Arató György Marin Georgievről Marin Georgiev költő, esszéista és szerkesztő életművének jelentős részét szen­telte a magyar irodalomnak, a bolgár-magyar kulturális kapcsolatoknak. Több mint húsz kötete jelent meg, de híressé-hírhedetté az a könyve tette, amely a rendszerváltozással megnyílt levéltárak anyagát fölhasználva a kom­munista Nikola Vapcarov költő hamis mítoszát rombolta le (Harmadik kivégzés, 1993). A Bolgár írószövetség hetilapját 1990-ben ő formálta rendszerváltoztató fórummá, s tizenhárom évig erős ellenszélben is úgy megtartotta, hogy a poli­tika kelet-nyugati hintázása során ez a lap végig kitartott a nemzeti önállóság igénye és a nyugatos szellem mellett. Ebben a tájékozódásban volt segítségére a nyolcvanas évek elejétől megismert Magyarország példája. Akkoriban virá­goztak irodalmi kapcsolataink, s Georgiev Nikolaj Koncsevval és a néhány év­vel ezelőtt Balassi-karddal szintén kitüntetett Ivan Canevval együtt személye­sen ismerkedhetett magyar kortársaival - közülük Kiss Benedekhez, Rózsa Endréhez, Utassy Józsefhez nemcsak a kölcsönös fordítások munkája, hanem barátság is fűzte. Egyírású költőtársainak is szerepük volt abban, hogy Magyar­­országot az elérhető Európának, a magyar kultúrát a legyőzetésben is győztes erkölcs és szellem példájaként ismerte meg, s máig annak tekinti. Hetilapja, a Lite­raturenforum másfél évtizeden át rendszeresen közölt klasszikus és mai magyar költőket, kritikákat, ismertetéseket a magyar kultúráról. A meghatározó falusi élmények, a hagyományos világ szétesésének korszerű kifejezése a hatvanas-hetvenes évek bolgár íróit is foglalkoztatta. Georgiev ver­seiben a falu, a természet az egyetemes társadalmi és erkölcsi eszmélkedés tárgyiasításának anyaga; a lelki mozzanatok őnála olyan metafizikus halál­­félelemnek alárendelve jelennek meg, amely nemzedékek hosszú sorának tapasz­talatában gyökerezik. Költészetét egyes kritikusok néplélektaninak tartják, s ezért Botev, Javorov, Furnadzsiev és Jovkov művészetével kötik össze, metafizikai vonásai miatt pedig azzal az Atanasz Dalcsevval és Petar Alipievvel rokonítják, akiknek kötetre való Petőfi-vers zseniális fordítását köszönhetjük. Arató György (1955) tanár, kulturális diplomata, köztisztviselő.

Next