Hitel, 2019. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 10. szám - Sárközy Péter: Az olaszországi magyar diaszpóra múltja, jelene és...?
Paolo Santarcangeli A XX. század során több magyar írót a zsidóságot ért kirekesztő törvények és az ezt követő tragédia kényszerített a magyar szülőföld elhagyására. Ennél sajátosabb Paolo Santarcangeli (1909-1995), a magyar irodalom egyik legkiválóbb olasz ismerőjének és fordítójának esete, aki Fiuméban született, és gyerekkorától kezdve egyaránt anyanyelvi szinten beszélt magyarul, németül és olaszul. Magyar nyelven kezdte elemi iskolai tanulmányait az első világháború éveiben, majd Fiume Olaszországhoz való csatolása után olasz nyelven folytatta felsőfokú tanulmányait. Előbb antifasiszta tevékenysége, majd zsidó származása miatt lett üldözött Olaszországban, a háború végén pedig mint „fasiszta olasznak" kellett elmenekülnie szülővárosából Tito kommunista partizánjai xenofób boszszúja elől, akik az isztriai olaszokat épp olyan kegyetlenséggel irtották, mint a vajdasági és bácskai magyarokat. Fiumei többnyelvű gyerekkoráról és a háborús évek megpróbáltatásairól részletesen beszámol két életrajzi regényében (Il porto dell'aquila decapitata (A lefejezett kétfejű sas kikötője), 1969. In cattività babilonese. Avventure e disavventure in tempo di guerra di un giovane giuliano ebreo e fiumano per giunta (Babiloni fogságban. Egy fiatal velence-giuliai zsidó fiatal, aki még ráadásul fiumei is volt, kalandjai a háború idején), 1987. Ez utóbbi regénynek az előszavát gyerekkori fiumei iskolatársa, a magyarul jól tudó, híres olasz történész-politikus, az olasz ellenállás hőse, Leo Valiani szenátor írta. Paolo Santarcangeli háború után Torinóban telepedett le, és vált elismert olasz íróvá és egyben a magyar irodalom egyik leghatásosabb olaszországi terjesztőjévé, Petőfi, Ady és a XX. századi modern magyar költők (Babits, Kosztolányi, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Rákos Sándor, Somlyó György) egyik legavatottabb igazi költő-fordítójaként,16 illetve mint a Torinói Tudományegyetem magyar tanszékének alapító professzora.17 Neki köszönhető az egyik legkiválóbb, tragikusan fiatalon meghalt olasz hungarológus, a torinói magyar tanszéken őt követő Gianpiero Cavaglia kiemelkedése.18 Paolo Santarcangeli olasz író létére mindig kereste a magyar írókkal és az irodalmi élettel való kapcsolatokat. Miközben egymás után jelentette meg a XX. századi magyar költők műveiből készített fordításait, igen fontosnak tartotta, hogy saját művei magyar fordításban is megjelenjenek. Ezek között nemcsak 16 Magyar költők P. Santarcangeli olasz fordításában: Lirica ungherese del 900. Parma, 1962, Guanda; Endre Ady: Poesie. Milano 1963, Lerici; Endre Ady: Sangue e oro. Milano, 1965, Accademia; Lajos Kassák: II cavallo muore e gli uccelli volano via. Torino, All'insegna del pesce, 1969; Michel Babits: II libro di Giona. Budapest, 1976, Árion; Sándor Weöres: Verso la perfezione - La nascita della poesia. Torino, 1976, Bona; Trilógia di poeti ungheresi (S. Weöres, Gy. Somlyó, S. Rákos), Firenze, 1984, Vallecchi; Sándor Petőfi: Poesie scelte. Torino, 1985, UTET. 17 P. Sárközy: Paolo Santarcangeli. Rmista di Studi Ungheresi, 11/1996; I. Fried: La Fiume di Santarcangel. Annuario, Roma-Szeged, 2005, 96-104. 18 Sárközy Péter: Irodalmunk külföldi barátai: Gianpiero Cavaglia professzor, in Sárközy R: Andata e ritorno. Római jegyzetek, 1990-2015. Budapest, 2015, Nap Kiadó, 183-187.