Hitel, 2019. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 7. szám - Rideg István: Füzet a zöldségeskertről (Napló: beszámoló, tüzetesen)
kezdene rohadni! Locsolás. Összesen, csodák csodája, 29 paprikacsövet számoltam össze a Kalocsáin. Július 8., vasárnap. Felszedtem a fokhagymát. A tavalyihoz képest törpe. Tavaly 1 hónappal korábban dugdostam el, és 1 héttel később szedtem fel, mint most. Ennyit jelent a tenyészidő-különbség. És az, hogy tavaly ötször annyi csapadékot kapott, és sokkalta jobb nevelő időt. Vetettem 1 sor cirmos babot fészekbe, és 2 sor Mazsola csemegekukoricát. A futóbab letermett, 5 dinnye megrohadt. Mivel két napot kihagytam, egy sárga vödör uborkát szedtem öszsze. Már több benne a salátának való. Még mindig jó az indája. Habár kezd némelyik levél rozsdafoltos lenni. Csokorra fogtam 5 szál kardvirágot (2 fehéret, 1 sárgát, 1 lilát, 1 sötét rózsaszínűt). Éjjel esett 15 mm. Reggel kimenjek, ne menjek ki a kertbe? Július 12., csütörtök. Menni kell az uborkáért, mert különben nagyra nő! A sártól hamar nagy papucsod lesz. A mai szüret: uborka, 2 dinnye, egy marok petrezselyem zöldje, 1 főzőtök, 3 fej vöröshagyma, 12 cső tengeri. Két csokor virágot is összekötöttem a csomagjaim tetejére: 7 szál hófehér kardvirágot a feleségemnek, 11 szál más-más színű legényrózsát. Szeretem a virágokat otthon látni a kerti asztalon. Mutatnak, csalogatok. Még a méhecskék is odaszállnak rájuk! Meg néha a szender vagy a díszes fecskefarkú lepke. Július 14., szombat. Bújik a vasárnap elvetett cirmos bab a 6. napon. Érik a ringló. Megkapáltam a paprikákat, majd meglocsoltam. Sok az elöregedett, rozsdabarna uborkalevél. Nagy Gyuláéknak adok egy nagy zacskó kosszarvú paprikát, erőset, édeset, vegyesen. Ők áthoztak egy kis vödör bódi szilvát. Bőségesen hozok haza uborkát, petrezselymet. Hoztam még 12 szál kardvirágot (fehéret, sárgát, lilát). Margitkának az utcánkban átvittem egy fél vödör uborkát és egy kis petrezselyemlevelet is. Ne tessék pénzt adni, akkor nem hozok! Július 16., hétfő. Zsendülnek a vetett paradicsomaim. Az Agria burgonya indája kezd sárgulni, mert korai. A paprika-, sárgarépa-, petrezselyemlocsolás után leszüreteltem a főzni való kukoricát. Sárgulnak a bablevelek. A bab megkezdi az érését. Viszont üdén, különlegesen szépek a fehér kardvirágok! A levágott 14 szálból két szép csokrot állítok össze nagyapáék sírjára. A Borjú dűlői temetőben nyugszanak. A feleségem nem tud kijönni, de hálásan köszöni, hogy még erre is gondoltam, így csak én gondolkodom el a sírjuknál a világ folyásán. („Itt nyugszik Olajos István 1910-1992 és Olajos Istvánné 1920-2004. A jóság és a szeretet szállt a sírba veletek.") A sír előtt eltéved, elmereng az ember az élet múlásán, hiányán. Hogy írja a drága Petőfink a világszerte ismert Szeptember végén elégiájában, Költőn, 1847 szeptemberében? „Elhull a virág, eliramlik az élet..Nyugodjanak békében. Július 18., szerda. Kiigazítottam a paprikák barázdáit, hogy ne folyjon el a tövekre locsolt víz. A fél dinnyeföldet felkapáltam, mert leérett rajta a dinnye. A tegnapi zápor nyoma nálam alig látszik. Gyula kukoricáján viszont igen. Igen jó fajta. Amíg a vonatból nézve még Cegléd körül is csak derékig ér a tengeri, a Gyuláé embermagasnál is nagyobb. Lám, a gyökerekhez most is összegyűl