Hitel, 2020. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
2020 / 6. szám - Pörös Géza: Nehézsorsúak (Sára Sándor dokumentumfilmjeiről)
különböző házakhoz. Voltak a nagyságok, aki bejelentették, hogy nekik szakács, szobalány vagy mindenes kell a gyerek mellé. Én egy ügyvédhez kerültem először Győrben, az Árpád úton, ott négy kisleány volt. Minden este ki kellett a ruhájukat mosni, mert azoknak sem volt sok ruhájuk, hiába voltak ügyvédek. Nem sokat kerestek. Reggelre ki kellett vasalni a gyerekek ruháit... Sokat szenvedtem. Egy szem alma volt vacsorára meg egy szelet köményes kenyér. Reggeli is az volt. Délre meg sárgarépa. Sokat éheztünk. Mégse mehettünk haza." A fiatal lány az első világháború végén még Győrben szolgál, amikor elkapja a kor nagy és veszélyes járványát, a spanyolnáthát. A túlzsúfoltság miatt kórházba nem mehet, ezért soros gazdái ápolják, majd édesanyja hazaviszi, s ettől kezdve ő viseli gondját. Még hetekig küszködik a betegséggel, volt nap, amikor úgy érezte, hogy nem éli meg a következő reggelt. A cseléd életében nincsenek ámokfutások, nagy szenvedélyek, még a párválasztást is bizonyos praktikus megfontolás szabja meg. Már jó ideje a családjuk szomszédságában lakik egy frontról hazajött fiatalember, József, aki egy évi udvarlás után megkéri a cselédlány kezét. A házaspárnak hat gyereke születik. A férfi uradalmi parádés kocsis lesz, akinek parancs esetén öt perc alatt kellett frissen borotváltan, kesztyűben a kocsival előállni, függetlenül attól, hogy milyen munkát végzett is éppen. Ferencziné ugyancsak ennél a családnál szolgál, amelynek kastélyában kilenc szoba volt, itt kellett mosni, vasalni, takarítani. A kastély úrnője nem volt tekintettel a fiatalasszony állapotára, már a szülés utáni harmadik napon disznóöléshez parancsolja a cselédjét. Még a szoptatást sem engedélyezte neki. Idézzük fel kettejük dialógusát. Úrnő: Mondja, fiam, hol volt maga? Cseléd: Otthon voltam, megszoptattam a kislányt. Úrnő: Többé elő ne forduljon az ilyesmi! Adjon neki teát. [...] Én magát úgy fogadtam fel, hogy ha százszor hívatom egy nap, magának százszor fel kell jönnie. Ferencziné számára a tőle még terhesen is megkövetelt megerőltetően nehéz munka avval a következménnyel járt, hogy első gyermeke fejlődési nehézségekkel küszködött, s az átlagnál alacsonyabb növésű lett. A filmsorozat első harmadában a fentihez hasonló életutakból rajzolódik ki a bábolnai földmunkásnép múltja. A férfiak élete is hasonló stációkból áll. Ferencziné férje, Ferenczi József például másokhoz hasonlóan még nincs tizennégy éves, amikor apját követve béresnek áll. Az átlagnál önérzetesebb alkat lévén, egyszer visszabeszélt az intézőnek, így aztán nem csoda hogy még verést is kapott. Aztán jött az első világháború, a tanácsköztársaság, majd megnősült, így a mindennapi kenyérkereset immár a család iránti felelősséggel párosult. A film szereplőinek emlékezetében a húszas-harmincas évek nemcsak a rideg társadalmi kasztrendszer időszaka volt, keserves életükhöz hozzátartoztak a megélt közösségiség élményei is, a népi mulatságok, a szüreti bálok, a közös nótázások is. Alig telik el néhány békés esztendő, és máris itt a második világháború, amikor a férfiaknak megint menni kell katonának. Aki élve megúszta a harcokat, a hadifogságot, az előbb vagy utóbb hazavergődött. 2020. június 93