Hitel, 2020. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)

2020 / 6. szám - Pörös Géza: Nehézsorsúak (Sára Sándor dokumentumfilmjeiről)

különböző házakhoz. Voltak a nagyságok, aki bejelentették, hogy nekik szakács, szobalány vagy mindenes kell a gyerek mellé. Én egy ügyvédhez kerültem először Győrben, az Árpád úton, ott négy kisleány volt. Minden este ki kellett a ruhájukat mosni, mert azoknak sem volt sok ruhájuk, hiába voltak ügyvédek. Nem sokat kerestek. Reggelre ki kellett vasalni a gyerekek ruháit... Sokat szen­vedtem. Egy szem alma volt vacsorára meg egy szelet köményes kenyér. Reg­geli is az volt. Délre meg sárgarépa. Sokat éheztünk. Mégse mehettünk haza." A fiatal lány az első világháború végén még Győrben szolgál, amikor elkap­ja a kor nagy és veszélyes járványát, a spanyolnáthát. A túlzsúfoltság miatt kórházba nem mehet, ezért soros gazdái ápolják, majd édesanyja hazaviszi, s ettől kezdve ő viseli gondját. Még hetekig küszködik a betegséggel, volt nap, amikor úgy érezte, hogy nem éli meg a következő reggelt. A cseléd életében nincsenek ámokfutások, nagy szenvedélyek, még a párválasztást is bizonyos praktikus megfontolás szabja meg. Már jó ideje a családjuk szomszédságában lakik egy frontról hazajött fiatalember, József, aki egy évi udvarlás után meg­kéri a cselédlány kezét. A házaspárnak hat gyereke születik. A férfi uradalmi parádés kocsis lesz, akinek parancs esetén öt perc alatt kellett frissen borotváltan, kesztyűben a kocsival előállni, függetlenül attól, hogy milyen munkát végzett is éppen. Ferencziné ugyancsak ennél a családnál szolgál, amelynek kastélyában kilenc szoba volt, itt kellett mosni, vasalni, takarítani. A kastély úrnője nem volt tekintettel a fiatalasszony állapotára, már a szülés utáni harmadik napon disznó­öléshez parancsolja a cselédjét. Még a szoptatást sem engedélyezte neki. Idézzük fel kettejük dialógusát. Úrnő: Mondja, fiam, hol volt maga? Cseléd: Otthon voltam, megszoptattam a kislányt. Úrnő: Többé elő ne forduljon az ilyesmi! Adjon neki teát. [...] Én magát úgy fo­gadtam fel, hogy ha százszor hívatom egy nap, magának százszor fel kell jönnie. Ferencziné számára a tőle még terhesen is megkövetelt megerőltetően nehéz munka avval a következménnyel járt, hogy első gyermeke fejlődési nehézsé­gekkel küszködött, s az átlagnál alacsonyabb növésű lett. A filmsorozat első harmadában a fentihez hasonló életutakból rajzolódik ki a bábolnai földmunkásnép múltja. A férfiak élete is hasonló stációkból áll. Fe­rencziné férje, Ferenczi József például másokhoz hasonlóan még nincs tizen­négy éves, amikor apját követve béresnek áll. Az átlagnál önérzetesebb alkat lévén, egyszer visszabeszélt az intézőnek, így aztán nem csoda hogy még verést is kapott. Aztán jött az első világháború, a tanácsköztársaság, majd megnősült, így a mindennapi kenyérkereset immár a család iránti felelősséggel párosult. A film szereplőinek emlékezetében a húszas-harmincas évek nemcsak a rideg társadalmi kasztrendszer időszaka volt, keserves életükhöz hozzátartoztak a megélt közösségiség élményei is, a népi mulatságok, a szüreti bálok, a közös nótázások is. Alig telik el néhány békés esztendő, és máris itt a második világ­háború, amikor a férfiaknak megint menni kell katonának. Aki élve megúszta a harcokat, a hadifogságot, az előbb vagy utóbb hazavergődött. 2020. június 93

Next